bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

13501 III,  129   |            megérlelõdött bennem a gondolat, hogy isten veled immunitás, képviselõség,
13502 III,  129   |               folyamodni.~Megmondtam nekik, hogy helyes, nem megyek hát haza,
13503 III,  129   |                    pattant fel Nagy Máté -, hogy én az én drága jelöltemet
13504 III,  129   |                     szépen volt kigondolva, hogy Sopronban vasútra ülök,
13505 III,  129   |                   célzásokat tett útközben, hogy õ szomjas. Ez adta meg nekem
13506 III,  129   |                     ti. kend, Perbet sógor, hogy vigyáz az úrra, mint a két
13507 III,  129   |                  mint a két szeme világára… hogy meg lehessek nyugodva.~Leszállt
13508 III,  129   |                    be egy cédulát a paphoz, hogy ide jövök hálásra, s vigye
13509 III,  129   |                   forintot pártbelieinknek, hogy igyanak az egészségemre.
13510 III,  129   |             lóhalálban Sopron felé, de úgy, hogy a villám se érhessen utól.~
13511 III,  129   |                  úgy vitték azt a szekeret, hogy azt hittem minden csontomat
13512 III,  130   |                    vetettek. Elfelejtettem, hogy bírói széken ülök. Nem csoda,
13513 III,  130   |                   estem hanyatt a földön.~- Hogy hívnak? - kérdém tompán.~-
13514 III,  130   |               nekünk, esküdteknek adott át, hogy mulassunk vele.~Vrana rám
13515 III,  130   |                  mennyre-földre esküdözött, hogy egy hete nem látott italt,
13516 III,  130   |                     tábla messze van innen, hogy felülszagolja a száját.~
13517 III,  130   |                     választotta ki magának, hogy õ a részeg emberekre fog
13518 III,  130   |                     egy közelfekvõ fürdõbe, hogy reggel majd újra folytatom
13519 III,  130   |                Azonban olyan jól mulattunk, hogy egy estébõl két este lett,
13520 III,  130   |               szegény Vrana!~Mert úgy volt, hogy a szolgabíróság csak huszonnégy
13521 III,  130   |                     rabot a törvényszéknek, hogy ott nyilvántartsák, és élelmezzék.
13522 III,  130   |                    Tudja-e - kiálték fel -, hogy az már meg is halhatott
13523 III,  130   |                     õ.~- Bizony azt hittük, hogy már meg is halt kend…~-
13524 III,  130   |                   Azt hittem, torkon ragad, hogy bosszút álljon önkénykedésemért,
13525 III,  130   |                   csak azért lépett hozzám, hogy lehajoljon nagy szuszogással,
13526 III,  130   |          megcsókolja.~- Köszönöm - mondá -, hogy hazaereszt a tekintetes
13527 III,  130   |                      Gondoltam én mindjárt, hogy kiszabadulok. Mert tudom
13528 III,  130   |                kiszabadulok. Mert tudom én, hogy a nemes vármegye igazságos.~.......~
13529 III,  131   |             erejével meg akarta szerezni.~- Hogy adod nekem ezt a várat,
13530 III,  131   |                  vele sokáig a vendégeinek, hogy miképp vágta õ ki magát
13531 III,  131   |                különben is beteges emberen, hogy mikor az utolsó darab is
13532 III,  131   |                György oly nagyon szeretett, hogy a leveleit is így keltezte: »
13533 III,  131   |                  egymás között. Ha értenõk, hogy mit beszélnek.~
13534 III,  132   |                   nyár elején:~- Ni, de jó, hogy találkozunk. Éppen ön az
13535 III,  132   |                  tulajdonsága - folytatá -, hogy a Mátra tájékán született.~-
13536 III,  132   |                     melyrõl csak azt tudom, hogy a Heves megyei Mátrában
13537 III,  132   |                    vagy nincs?~- Valószínû, hogy talán van - mondám zavartan.~-
13538 III,  132   |                      Ez bizony jó gondolat. Hogy ez magamnak nem jutott eszembe!
13539 III,  132   |                 jutott eszembe! Hát persze, hogy azok tudni fogják. Igazán
13540 III,  132   |                   lekötelez vele. Kezet rá, hogy megteszi.~Kezet adtam, s
13541 III,  132   |                    mátravidéki ember.~- Jó, hogy talállak, kedves barátom.
13542 III,  132   |               káptalan az én fejem, pajtás, hogy a hegycsúcsok keresztnevét
13543 III,  132   |                iszonyú memóriája van annak! Hogy az meg fogja tudni mondani
13544 III,  132   |                  Mondtam már, kérem szépen, hogy egy fõvárosi család akar
13545 III,  132   |                    de olyan rövidlátó volt, hogy amit a kezével rajzolt,
13546 III,  132   |                    domine spektábilis, mint hogy forduljon Herman Ottóhoz,
13547 III,  132   |               keresi? Mert tudja meg, uram, hogy én meg tíz esztendeje keresem,
13548 III,  132   |                 mégis úgy van, uram. Tudom, hogy fönséges hegycsúcs, ahol
13549 III,  132   |                     magasból. Azt is tudom, hogy a tót »Háj« szóból vette
13550 III,  132   |                    de nem tudom bizonyosan, hogy a Gály volt-e az, vagy sem.~
13551 III,  133   |                   megírja ma levelezőlapon, hogy hol a Gály: »Ha - úgymond -
13552 III,  133   |                    lehet - így folytatja -, hogy a tárcában megnevezett urak
13553 III,  133   |                Gályt keressük mi (és lehet, hogy sohasem is kereste az illető
13554 III,  133   |                  ott? S olyan-e a vendéglő, hogy az európai igényeknek megfelel?
13555 III,  133   |                     kellett volna mondania, hogy üres a fiók. S én mindjárt
13556 III,  133   |                  mindjárt eltaláltam volna, hogy az a miénk.~--------------~
13557 III,  133   |                   igazi magyar dolog az is, hogy most egy magyar olvasó helyreigazítja
13558 III,  133   |                    a tárcánkat azon hitben, hogy mi csakugyan a Gályt keressük.~
13559 III,  133   |                    hely ez is a többi közt, hogy megérdemelné, ne csak a
13560 III,  134   |                     tollait, ha haragudott, hogy a többi kakasok és tyúkok
13561 III,  134   |                   ami a zászlóról lemaradt, hogy - azt mondja - így el nem
13562 III,  135   |                    keserítsd a fiút. Látod, hogy elszomorodott szegényke!
13563 III,  135   |                    nyugodtan. Nem ő az oka, hogy olyan rossz betűket ír.
13564 III,  135   |                     bolond is kiolvashatta, hogy okvetlenül látnia kellett
13565 III,  135   |                     házaik előtt a padokon, hogy még él, hogy egy olyan lúdtojást
13566 III,  135   |                     a padokon, hogy még él, hogy egy olyan lúdtojást fogtak
13567 III,  135   |                  szeretném a betűit látni), hogy azt mondja: »Élek még, visszajövök
13568 III,  135   |                       Most nem kételkedtem, hogy csakugyan cseresznye az
13569 III,  135   |                    egykor itthon a faluban, hogy mindig velem lakhatnál,
13570 III,  135   |                  megtanácskoztuk a komával, hogy inzsellér leszel.~És úgy
13571 III,  135   |            hazahozták, beállt a konfliktus, hogy mi legyek most? Hátha mégis
13572 III,  135   |                    után végre arra dõlt el, hogy legjobb lesz, tanuljam meg
13573 III,  136   |             Szilágyi Mihályt.~Valószínû is, hogy megbánta mindjárt, de azt
13574 III,  136   |                     már mégsem tehette meg, hogy a rendeletét, ha egyszer
13575 III,  136   |                     egyebet egész nap, mint hogy sütötte, fõzte neki a jobbnál
13576 III,  136   |                     kirohan veszett fejjel, hogy õ a török ellen mégyen.~
13577 III,  136   |                    Lemegyek, tudtokra adom, hogy nincs szándékunk kapitulálni.~
13578 III,  136   |                mohón Szilágyi.~- Azt üzené, hogy a nagybátyjára jól vigyázzon
13579 III,  136   |                   öreg Szilágyi elfordulva, hogy a könnyeit letörülgesse,
13580 III,  136   |                       Hogy-hogy?~- Hát úgy, hogy ez a vár a Szilágyi Mihály
13581 III,  136   |                     meg.~A sors azt akarta, hogy nekünk is legyen egy »elátkozott
13582 III,  137   |                     mindazok, akik ösmerik.~Hogy mégis országos hírnévre
13583 III,  137   |                  sincs igazuk.~Mert áll az, hogy ott van húsz év óta minden
13584 III,  137   |                népszerûtlen húrokat penget, hogy 20 év óta egyetlen egyszer
13585 III,  137   |              egyszer sem történt meg rajta, hogy bele ne kiáltották volna
13586 III,  137   |                     lehetett megtudni soha, hogy jó szónok-e tisztelendõ
13587 III,  137   |             kíváncsiak voltak már évek óta.~Hogy kellene mégis megtudni?~
13588 III,  137   |                     kellene mégis megtudni?~Hogy? Hát nagyon egyszerû, hallgassuk
13589 III,  137   |                   Körülnézett, megdöbbenve, hogy mi az? Nem volt õ szokva
13590 III,  137   |                annyira hozzá vagyok szokva, hogy nem hagytok kibeszélni,
13591 III,  137   |                     nem hagytok kibeszélni, hogy most is mint mindég, csak
13592 III,  137   |           beszédembõl.~…Most sült ki aztán, hogy miért engedi magát Csupka
13593 III,  138   |                   nektek azt a szívességet, hogy oda nem állok közétek -
13594 III,  138   |             harmincas.~Az apám azt beszéli, hogy együtt jártak iskolába Marcival.
13595 III,  138   |                  van igaza? Annyi bizonyos, hogy az apám már öreg ember,
13596 III,  138   |                  menyasszonyról volt szó.~- Hogy ösmerkedtél meg vele, Marcikám?~-
13597 III,  138   |            beszélgettünk, s én észrevettem, hogy tetszem neki.~- Gonosz egy
13598 III,  138   |                     kisülne, kérem alássan, hogy nem lehet.~Ott maradtunk.
13599 III,  138   |                Olyan kísértetiesen koppant, hogy újra összerázkódtam.~Szerencsére
13600 III,  138   |               édesdeden, s meg sem álmodod, hogy két elsõ fogad oda van!~
13601 III,  138   |                   Hajnaltájban észrevettem, hogy Marci is mozog.~- Marcikám -
13602 III,  138   |                    Hálát adtam az istennek, hogy így villámlás nélkül elmúlt
13603 III,  138   |                   fizetõpincért hívattuk.~- Hogy a szoba?~- Öt forint - mondá
13604 III,  138   |                    pincér.~- Ne okoskodjék… Hogy lehetne ez a szoba öt forint?
13605 III,  138   |                    Éppen azért illõ, kérem, hogy nekünk legyen hasznunk belõle.~-
13606 III,  138   |             panaszkodott és kesergett azon, hogy ugyanabba a szobába fektették,
13607 III,  138   |                kocsis a tarkóját:~- Ej haj, hogy nem hoztam el a födeles
13608 III,  138   |                      No, hát nyissa azt ki, hogy átöltözködhessünk.~Csuromvíz
13609 III,  139   |                  sokat dicsekedett õ azzal, hogy szedte õ bizony akárhányszor
13610 III,  139   |               egyebet a világtól, csak azt, hogy neki egyszer annyi pénze
13611 III,  139   |                    olyan kevés ideig látta, hogy talán nem is látta.~Addig-addig
13612 III,  139   |                 kijelentette abbeli vágyát, hogy Párizsba utazik, ebédet
13613 III,  139   |                 habzó pezsgõs poharak közt, hogy mindig megtalálja itt azt
13614 III,  139   |                     egyszer mesélte valaki, hogy látta szép fogatban hölgyekkel
13615 III,  139   |                kérem. Nagyobb baj az annál, hogy ezeknek az »Õ« betûknek
13616 III,  140   |                    Kitalálta a derék János, hogy neki az mégis kényelmesebb
13617 III,  140   |                     genere Gyurcsányi.~Ühm! Hogy kellene ennek az új nagymamának
13618 III,  140   |                 Nosza, rávették János urat, hogy folyamodjék a kamarásságért.~
13619 III,  140   |                        Nem én, barátom… Már hogy változtam volna?~- Mióta
13620 III,  140   |                   nagy, be csodálatos vagy, hogy ilyen változásokat tudsz
13621 III,  141   |                  sok galyibát is csinálnak!~Hogy miért vesztek össze, miért
13622 III,  141   |             világért sem akarom elõsorolni, hogy mint sült ki, mint bántalmazták
13623 III,  141   |      becsület-reparálás dacára is, annyira, hogy a katonai felsõség áthelyezésre
13624 III,  141   |                   egész faluban a harmadik. Hogy él meg most már a plébános
13625 III,  141   |                     A plébános elhatározta, hogy õ a maga kompanistáját nem
13626 III,  141   |                  királyhoz, s elõadja neki, hogy ez az egész dolog igazságtalanság.~
13627 III,  141   |                    kis három fiacskája van, hogy öröm rájuk nézni«.~- Jól
13628 III,  141   |                     tette, ami azt jelenti, hogy »elmehet«.~De a pap nem
13629 III,  141   |               fognak az ügyrõl, de én tudom hogy volt, én ösmerem az egész
13630 III,  141   |           megváltoztatott harsány hangon -, hogy magam is huszárfõhadnagy
13631 III,  142   |           STATISZTIKA~1884~Mindig nógatnak, hogy szóljak már hozzá valami
13632 III,  142   |                     hátha véletlenül kisül, hogy a tudományokra születtem.
13633 III,  142   |                   feküdtem neki a megyénél, hogy az aljegyzõi asztal mellett »
13634 III,  142   |                 volt, az megígérte apámnak, hogy kinevel, bevezet a közigazgatás
13635 III,  142   |                      de mindig azt felelte, hogy annyi dolga van, miszerint
13636 III,  142   |                   van, miszerint nem ér rá, hogy nekem is adjon belõle. Csupa
13637 III,  142   |                    a municipális levegõben, hogy õ váltókat írt akkor alá.~
13638 III,  142   |           sóhajtoztam a fõnótárius elõtt -, hogy kitüntethetném magamat.~
13639 III,  142   |                 gépiesen nyúlt a toll után, hogy a »Minekutáná«-hoz egy szép
13640 III,  142   |                  csapta.~- Ki látott ilyet? Hogy azt mondja, állítsuk össze,
13641 III,  142   |                  Csak azt nem foghatom fel, hogy juthat a kormánynak eszébe
13642 III,  142   |                   bizony rám írnak egyszer, hogy olvassam össze az egész
13643 III,  142   |                   királynál, aki kimutatta, hogy aranyat tud csinálni az
13644 III,  142   |                eperfából. Már most az lesz, hogy minden eperfát kivágatnak
13645 III,  142   |                     eperfáját a háza elõtt, hogy a törvény rá ne ösmerjen.
13646 III,  142   |                    Azt gondolta a gazember, hogy ezzel is a hatalomnak árt…~
13647 III,  142   |                  szorgalommal éjjel-nappal, hogy összeállítsam a roppant
13648 III,  142   |                  tíz napom van! Lehetetlen, hogy elkészüljek… Mindegy, megpróbálom.~
13649 III,  142   |                bácsi. Ez volt az elsõ eset, hogy ennyire megtisztelt.~- Itt
13650 III,  142   |                  viceispán rám parancsolta, hogy ez okvetlenül kész legyen.
13651 III,  142   |               néztem az öregre ámulattal:~- Hogy bírta olyan gyorsan összeszámítani?
13652 III,  143   |         megtörténhetett volna akár most is, hogy egy gazdag örmény kereskedő
13653 III,  143   |             cselekedni valakivel, ahelyett, hogy a saját fiammal cselekedném
13654 III,  143   |               ferdül meg az esze, meglehet, hogy éppen ezzel helyreigazodik.
13655 III,  143   |                    is beálltak bolondoknak, hogy a gyémánthoz juthassanak;
13656 III,  143   |                    váltig azon mesterkedik, hogy a cárt megölesse.~- Meg
13657 III,  143   |                   Ej, hát mi egyébért, mint hogy õ maga lehessen cárrá!~Az
13658 III,  144   |                  1884~Még azt hinné valaki, hogy üresedésben van ez az állás.
13659 III,  144   |                    mentünk a restórálásban, hogy külön »magyarok istenét«
13660 III,  144   |                  ördög volt-e Hatvani, vagy hogy csak nagyon tudományos ember?~
13661 III,  144   |                  igaz.~A dolog úgy történt, hogy Hatvani uram is csak olyan
13662 III,  144   |                éjjel nyitva hagyta ablakát, hogy hûs levegõ járja át a szobát.~
13663 III,  144   |             padlásán egy könyv, úgy hívják, hogy Mágyika. Többet ér ez a
13664 III,  144   |                   hallgatta lélegzetfojtva, hogy egy szót se veszítsen a
13665 III,  144   |                     hajszállal a téglákhoz, hogy nincs az az anyaszülte ember,
13666 III,  144   |                   madarak éji beszélgetése, hogy szentül hitte, nem álmodta,
13667 III,  144   |                  úgy odaragadt a padláshoz, hogy nem lehetett onnan elszakítani.~
13668 III,  144   |                    Szent-György éjszakáját, hogy kimenjen a temetõbe gyíkot
13669 III,  144   |                    nõi hajszálak. (Az igaz, hogy azok is elég erõsek.)~Elérte,
13670 III,  144   |           debreceniek mind megesküsznek rá, hogy éppen úgy nem került nagy
13671 III,  144   |                      isten szép dolog tõle, hogy nem lett palatinus vagy
13672 III,  144   |                   még senki sem gyanította, hogy Mágyikája van, s amolyan
13673 III,  144   |                   ökör!)~Azzal tovább siet, hogy a leckeórára odaérjen.~Hanem
13674 III,  144   |              ablakból, ijedten veszi észre, hogy nem lehet. Két villás szarva
13675 III,  144   |                   Csak az volt a szerencse, hogy a szarvakat nem láthatta
13676 III,  144   |                 Bugyi föladóit nevették ki, hogy a szemök káprázik.~Hát mondom,
13677 III,  144   |                 lábát.~- Sose hittem volna, hogy ilyen erõs legény vagy fiam -
13678 III,  144   |                   semmi nyoma sem látszott, hogy valaha el volt szakítva.~
13679 III,  144   |           Debrecenben), ki azon sopánkodik, hogy a férje meghalt, nincs aki
13680 III,  144   |                      telekiabálta a várost, hogy az õ három tojásában arany
13681 III,  144   |                    arany volt. Õ nem hitte, hogy szemfényvesztés, hanem a
13682 III,  144   |                    szenátorok küldettek ki, hogy kóstolják meg a tyúkok húsát,
13683 III,  144   |                  nagytiszteletû uram, hanem hogy hát a professzor úr még
13684 III,  144   |            segíthetne rajtam. Hiszen tudja, hogy az uram, Magyari Mihály,
13685 III,  144   |               bánatos hangon.~- Azt akarja, hogy föltámasszam?~- Dehogy akarom…
13686 III,  144   |                    szeretném megfordítva.~- Hogy megfordítva?~- Hazajár az
13687 III,  144   |               léphetett egyik sem.~- Látom, hogy emberemre akadtam - mond
13688 III,  144   |                aztán válogasd szét, de úgy, hogy akár a mákban, akár a kölesben
13689 III,  144   |                Hatvani csodás tudományának, hogy részint félelembõl, részint
13690 III,  144   |                     ördögeivel annyi pénzt, hogy kifizetnõk vele az államadósságot. )~
13691 III,  144   |               lássuk a bolondos tréfát. Oh, hogy ezeknek a tudós embereknek
13692 III,  144   |                  tágult a piciny terem úgy, hogy utoljára olyannak látszott,
13693 III,  144   |               asszonyom az egyik uborkához, hogy leszakítsa, de megjárt vele,
13694 III,  144   |                teremtsen nekünk valahonnan. Hogy lehetett ezt a finom vacsorát
13695 III,  144   |                    megvolna! )~Képzelhetni, hogy most már jól mulattak a
13696 III,  144   |                  mogorván hozza a krispint, hogy Fruzinkára adja.~- Ne még,
13697 III,  144   |                   Komolyan akarja Fruzinka, hogy még maradjunk?~- Hogyne
13698 III,  144   |                    állott.~Hatvani belátta, hogy elég volt ennyi a tréfából,
13699 III,  144   |                    szoba, mint annakelõtte. Hogy csak mégis nagy ördöngösség
13700 III,  144   |                   hómacskák estek az égbõl, hogy a kisebb házak mellett az
13701 III,  144   |                    féltékenység arra vitte, hogy belopódzék a szobájába.
13702 III,  144   |             megmondta Bugyinak, az inasnak, hogy a kalkulus-könyvért küldte
13703 III,  144   |               újólag.~Mit tudta azt a diák, hogy lehetetlenséget kell kérni.~-
13704 III,  144   |             csakhamar híre ment a városban, hogy halálán van.~Magyariné asszonyom
13705 III,  144   |                elhagyta porhüvelyét örökre.~Hogy a »Mágyika« hova lett, s
13706 III,  145   |                    De persze szeles ember!… Hogy lehet úgy elhamarkodni a
13707 III,  145   |                 egészbõl az a konzekvencia, hogy észt nem lehet venni a patikából.~
13708 III,  145   |                egész esze.~Hallottátok már, hogy járt az én Károly fiam,
13709 III,  145   |                     járt az én Károly fiam, hogy fõzte le ravaszságával a
13710 III,  145   |                    igaz, el is felejtettem, hogy elejérõl kezdjem.~Hát Károlyt
13711 III,  145   |              lutheránus. Hiába no, törvény, hogy egyszerre csak egy valláson
13712 III,  145   |                   az izé… a híres pék… azaz hogy majd késõbb mondom el ezt
13713 III,  145   |                       Az volt a baj mondom, hogy bigott katolikus a nép,
13714 III,  145   |                 mert agitálni ellene - sõt, hogy a kormány ne panaszkodjék,
13715 III,  145   |                  alsó papság és a nép közt, hogy õ nem akarja az én Károly
13716 III,  145   |              kormány is belátta, a fiam is, hogy el van veszve minden. Én
13717 III,  145   |                    ment.~Azt okoskodták ki, hogy ha csakugyan a kormány híve
13718 III,  145   |                   vagy írásban, valamiképp, hogy a Károlyt akarja. Mert a
13719 III,  145   |                     csillagok olyan régiek, hogy bízvást beletartozhatnak
13720 III,  145   |                méltóságos uram. Azt ígérte, hogy mindent megtesz, csak nem
13721 III,  145   |              parasztoknak az ellenkortesek, hogy a püspök a habaréki jelöltet
13722 III,  145   |                    biz’isten irigylem tõle, hogy ilyen okos.~
13723 III,  146   |                dehogy.~- Azt én tudom. Nézd hogy süvít a mellem, ha lélegzem,
13724 III,  146   |                közeledék egy úri nõ, sietõ, hogy ne mondjam, izgatott léptekkel.~
13725 III,  146   |                     nem megyek. Nem akarom, hogy fölmenj, nem akarom.~- Mit? -
13726 III,  146   |                     mert nem az enyém«. Oh, hogy nézett rám! Én nem akarom,
13727 III,  146   |                  nézett rám! Én nem akarom, hogy téged megüssön. Ne tedd
13728 III,  146   |                téged megüssön. Ne tedd azt, hogy fölmenj! Gyere haza velem.~-
13729 III,  146   |                    igen bosszankodott azon, hogy még mindég mer valami történni
13730 III,  146   |                        Micsoda? Nem hiszed, hogy visszajön? Ejnye, hol a
13731 III,  146   |                    teszem meg… mert biztos, hogy visszajön. Ösmerem én az
13732 III,  146   |                  menj fel!~Kihajolva, látom hogy a gyerek vadul nyargal most
13733 III,  147   |                  szíve vágyát!~Azt mondják, hogy a szemeikbõl is tud olvasni.~
13734 III,  147   |            szemeikbõl is tud olvasni.~Igaz, hogy ez ellen meg azt lehetne
13735 III,  147   |                    sovány.~Csak az történt, hogy Zs-y képviselõt, megalakulván
13736 III,  147   |                  jöjj. Kálmán.«~Hát persze, hogy akart, és persze hogy jött,
13737 III,  147   |               persze, hogy akart, és persze hogy jött, de nem a képviselõházba
13738 III,  147   |                 jött tótosan.~- Jól tetted, hogy eljöttél, de a szavazás
13739 III,  147   |            elszontyorodva -, miért? Furcsa, hogy miért? Hát mert az összes
13740 III,  148   |                    nép nem ért meg annyira, hogy érzelmeinek ilyen alkotmányos
13741 III,  148   |                   plébános úr meséli ugyan, hogy a temetőkert kulcsai, mik
13742 III,  148   |                 éjjel halott van a faluban, hogy őt figyelmeztessék. De a
13743 III,  148   |          mindekkoráig volt annyi illedelem, hogy az ablakot ki nem törték.
13744 III,  148   |                     és ki is sült mindjárt, hogy jól gondolá. Csak oda kellett
13745 III,  148   |                     a nővére azzal fogadta, hogy ez vagy az kereste a falusiak
13746 III,  148   |                kacabajról vagy pruszlikról, hogy aztán az legyen a fundamentuma
13747 III,  148   |                     tûzhelyeket s ahelyett, hogy gyermekeiteket a jóban nevelné,
13748 III,  148   |                    faluban elterjed a híre, hogy miattam felgyújtják a falut,
13749 III,  148   |                 Teljesen lehetetlen. Tudja, hogy milyen ellenségem a jegyzõ,
13750 III,  148   |                     maga mégis azt kívánja, hogy ne adjam ki. De már azt
13751 III,  148   |                     éjjel ablakomba. Tudom, hogy kellemetlen lesz némelyeknek
13752 III,  148   |            gonosszal nem jó tréfálni. Igaz, hogy csak puszta fenyegetésekkel
13753 III,  148   |                     csak azért tettem, mert hogy a »vörös kakassal« fenyegetõzik.
13754 III,  148   |                     helyett a papot szidja; hogy szívesen kacsingat az asszonyokra,
13755 III,  148   |                   kacsingat az asszonyokra, hogy az istennek szófogadatlan
13756 III,  148   |              bizonyos - jegyzé meg Timár -, hogy ezt a pasquillust olyan
13757 III,  148   |               ravaszság okos emberre mutat, hogy az én pasquillusomban a
13758 III,  148   |                   engemet. Tudja a lucifer, hogy így okvetlenül nyilvánosságra
13759 III,  148   |                      de ez mind olyan volt, hogy »üsd agyon, de ne nagyon«.
13760 III,  148   |                disputáltak leginkább arról, hogy van-e másvilág s mi van
13761 III,  148   |                leszakítsd virágát«.~Persze, hogy sem az ivásban, sem a kártyázásban,
13762 III,  148   |                 gyõzhették egymást annyira, hogy másnap újra ne kezdhessék
13763 III,  148   |                keresztelõ Jánost tartotta), hogy megint arról disputáltak
13764 III,  148   |              másvilág?~A nótárius elmondta, hogy van ott, mi van ott, hogy
13765 III,  148   |                   hogy van ott, mi van ott, hogy a halál után semmi sincs,
13766 III,  148   |                 ezen össze. Majd megtudjuk, hogy van, mint van, ha majd egyszer
13767 III,  148   |                 eljövök magának megmondani: hogy van a másvilágon.~A pap
13768 III,  148   |               ijedtében, mikor meghallotta, hogy a zeheri molnár kocsija
13769 III,  148   |                    olyan hatalmas torokkal, hogy mikor a templomban megharsant
13770 III,  148   |                    de eredményezett annyit, hogy a csáklyákat mindenütt odakészítették
13771 III,  148   |                 emezekre. Míg végre kisült, hogy mindenki a tûzhöz fut, mert
13772 III,  148   |                  szelíden, bágyadtan nézik, hogy õk vannak e rossz helyre
13773 III,  148   |                 bevilágítja az egész falut. Hogy a templom fedele összereccsent,
13774 III,  148   |                Mikor olyan magasan világít, hogy szétveti kísérteties fényét
13775 III,  148   |                   az égése a legérdekesebb. Hogy ugrálnak a lángok a kis
13776 III,  148   |                 elömlõ folyadék volnának, s hogy változik a színük, mikor
13777 III,  148   |                     mikor már úgy megeszik, hogy pattogó szikrákat hasítanak
13778 III,  148   |                  egy dongácska a skeletbõl, hogy alul a zsarátnokba pottyanjon,
13779 III,  148   |                    a falu nyelve, a harang.~Hogy az se legyen, aki ezentúl
13780 III,  148   |                  megrendülve olvasta:~»Nos, hogy tetszik a kátányiaknak a
13781 III,  148   |                    jelentést a vármegyéhez, hogy jöjjön haladéktalanul inkvirálni
13782 III,  148   |                     dolga volt.~Az történt, hogy egy este lent Pesten a Deák-klubban
13783 III,  148   |               véletlenül úgy esett a dolog, hogy éppen ennek az egy megyének
13784 III,  148   |                    tervnek az volt a magja, hogy a nyolc követ közül, amennyit
13785 III,  148   |                   dolog! S az a csodálatos, hogy a kivitel nem volt nehéz.
13786 III,  148   |                   paktum (de elõbb az urak, hogy el ne felejtsem, végigettek
13787 III,  148   |                    egy jó fõispáni ebédet), hogy tekintettel a szûk termésre,
13788 III,  148   |       legegyszerûbben. Hiszen ideje is már, hogy az urak észre térjenek egyszer.
13789 III,  148   |                 Aláírták mint kötelezõt, és hogy gondoskodva legyen arról
13790 III,  148   |                  százezer forintnyi váltót, hogy ez legyen a biztosíték.
13791 III,  148   |               ország, mikor híre ment! Kár, hogy ilyen virtust csak egyszer
13792 III,  148   |              markába, mert nem tréfa dolog, hogy mikor az ország meghozza
13793 III,  148   |                     szépítené az a nimbusz, hogy a miniszter unokahúga.~Télen
13794 III,  148   |                     szükségképp következik, hogy voltak nyári és téli udvarlói
13795 III,  148   |                    udvarlók sorsa úgyis az, hogy vagy õk unnak rá arra, akinél
13796 III,  148   |                    báróval (de azt mondják, hogy a családi geneológiában
13797 III,  148   |                     el, cukros baba, azért, hogy igazat beszélek. Igazán
13798 III,  148   |                beszélek. Igazán szép tõled, hogy szeretsz egy kicsit. De
13799 III,  148   |                    valóban úgy is látszott, hogy soha semmi sem lesz. Könnyelmû
13800 III,  148   |                városba nem ment, mert félt, hogy kinevetnék. Fiát is otthon
13801 III,  148   |             megkötözve. Hanem meg is örült, hogy ilyen jó helyre hozták.
13802 III,  148   |                    isten kedve támadt néha, hogy ölébe vegye…~A múlt télen -
13803 III,  148   |                    én a miniszterben bízom, hogy az nem bolondul meg.~- Hagyd
13804 III,  148   |                   Mindenütt súgtak, búgtak, hogy a miniszter unokahúga a
13805 III,  148   |                    állítják fel a kedvéért, hogy igazgatója legyen.~Az úgynevezett »
13806 III,  148   |             szenzációt okozott megyeszerte, hogy Ágnes fõispánnak akarja
13807 III,  148   |                egészen éretlen. Azt mondod, hogy majd megérik a hivatalában.
13808 III,  148   |                     húgom, a vezércikkeket, hogy elhiszesz rólunk minden
13809 III,  148   |            elhiszesz rólunk minden rosszat, hogy valóságos vadembereknek
13810 III,  148   |             öregeket erõszakkal agyonütjük, hogy a fiataloknak helye legyen?
13811 III,  148   |              pletyka kapaszkodott, az volt, hogy nem zörög a haraszt, ha
13812 III,  148   |                  fantáziák.~Annyi bizonyos, hogy e nyáron át a menyecske
13813 III,  148   |                 miatta.~Hát mégiscsak igaz, hogy valami célja van a kis ostobával.~
13814 III,  148   |                    ostobával.~Ki tudná azt, hogy mi fõl egy asszonyi fejben?~
13815 III,  148   |                 asszonyi fejben?~Az se baj, hogy a miniszter nem biztatta.~
13816 III,  148   |              csodálatos az a megyei levegõ, hogy aki azt szívja, vagy protezsálni
13817 III,  148   |                    az ország kormányzására, hogy itt a harmadik esztendõ,
13818 III,  148   |               uraknak tetszett elhatározni, hogy õk ez idén nem költenek,
13819 III,  148   |                   azt tetszett elhatározni, hogy õk az idén is inni akarnak
13820 III,  148   |                     kellett volna.~Lõn hát, hogy a kortesek összeröffentek,
13821 III,  148   |                    kortesek összeröffentek, hogy nekik okvetlenül ellenjelölt
13822 III,  148   |           Borcsányit akarjuk.~- Hát persze, hogy akarjuk. De ennek mégis
13823 III,  148   |                    õt akarják.~- No persze, hogy õ lesz meg, de meg kell
13824 III,  148   |                 jelölt nem akadt sehol. Jó, hogy a kutyákat nem uszították
13825 III,  148   |                 mutatja csak a kapuk elõtt, hogy az valaha keréknyom volt.
13826 III,  148   |             megkötötték vele a kontraktust, hogy a tekintetes úr, amiért
13827 III,  148   |                     most is azt cselekedte, hogy rá néhány óra múlva, ahogy
13828 III,  148   |                   vacsorálni az áldomásnál, hogy megütötte a szél. Elment
13829 III,  148   |              alássan. Hiszen tudjuk mi azt, hogy a nagyságos asszonyka találna
13830 III,  148   |                     az még birkának is, nem hogy követjelöltnek.~(De iszen
13831 III,  148   |                     nevetett, úgy kacagott, hogy a könnyei is kicsordultak,
13832 III,  148   |                jelölt!~Világos dolog ebbõl, hogy a szép asszony már akkor
13833 III,  148   |                   fogva, elárulhatom elõre, hogy Dorogi Ferencre gondolt.~
13834 III,  148   |                     tápláltak a nehézségek, hogy nem tartozott az uralkodó
13835 III,  148   |                 pedig nagy bolondság azóta, hogy a király már nem osztogat
13836 III,  148   |                    Dorogiról azt beszélték, hogy Ágnesnek nem azért teszi
13837 III,  148   |                  azt meg is segíti«.~Tudom, hogy megapprehendálnak, s még
13838 III,  148   |                mégis napfényre kell hoznom, hogy a kátányiakra miért szabták
13839 III,  148   |                   is az illetõ tisztviselõ, hogy írjanak alá a parasztok
13840 III,  148   |                    mezõbíró. - Azt mondják, hogy a német országait ellicitálják
13841 III,  148   |                mikor aztán jött a rendelet, hogy fizessék ki.~- Nem lehet
13842 III,  148   |                    Visszaírt a bíró megint, hogy másképp szándékoznak eligazítani
13843 III,  148   |                     akkor alá a kölcsönt?~- Hogy a fölséges királynak öröme
13844 III,  148   |                    éppen amiatt jöttünk be, hogy ím pénzt követel a teens
13845 III,  148   |                   azt akkor, kérem alássan, hogy mi a tízezer forintot apródonkint
13846 III,  148   |           ügyes-bajukban.~Alig várta Ágnes, hogy a szeme elé kerüljön Dorogi
13847 III,  148   |                   amelyrõl õ maga is tudja, hogy lehetetlen.~- Ha több bátorsága
13848 III,  148   |            jelöltnek?~- Követjelöltnek? Oh, hogy is mernék én ilyenre gondolni!~-
13849 III,  148   |                     a nép tirannusai ellen, hogy öklét is fölemelte.~Elérte
13850 III,  148   |                   Föllépek, ha segít!~- Hát hogy ne segíteném - biztatta
13851 III,  148   |                   megbolondult ez a Dorogi? Hogy mer az itt föllépni, mikor
13852 III,  148   |                     tartani.~Nem mondhatni, hogy valami nagyon szívesen látták
13853 III,  148   |                    a nagyságos úr metódusa, hogy az összegyûlt nép elõtt
13854 III,  148   |            Gyárfáshoz, s halkan rámordul:~- Hogy van, Gyárfás? (Úgy értette
13855 III,  148   |              Gyárfás? (Úgy értette ugyanis: hogy van a szöveg tovább?)~-
13856 III,  148   |                   nem csinált egyebet, mint hogy kártyázott, perlekedett
13857 III,  148   |                    vallotta mindenki elõtt, hogy süket, nem élvezheti a cigányzenét
13858 III,  148   |                   élvezheti a cigányzenét s hogy társaságot se fogadhat magánál
13859 III,  148   |                  csaptak is olyan ozsonnát, hogy a régi, jobb napokban sem
13860 III,  148   |                  integetett a nagy fejével, hogy nem lehet.)~- De hát mit
13861 III,  148   |                    Gergely bácsinak volnék, hogy összehívnám a konferenciát,
13862 III,  148   |                 realizálni fognak.~- Persze hogy ott van - morogta Gergely
13863 III,  148   |                      eszük ágában sem volt, hogy õk most politikai indokból
13864 III,  148   |                      Nem láttad, te bolond, hogy pörköltet evett vele! De
13865 III,  148   |                  annyira napirendre jöttek, hogy a megyei doktorok nem gyõzték
13866 III,  148   |                  levelet küldött Doroginak, hogy lépjen vissza: ne engedje
13867 III,  148   |                   cikáztak a szemében. (Oh, hogy el tudta találni a méltatlankodás
13868 III,  148   |                 dolog a liberalizmus!~Igaz, hogy sokszor hirdetik olyanok,
13869 III,  148   |                    vér kell az öntözésedre, hogy nõhess és virágozhass, s
13870 III,  148   |                     ember rá sem gondolhat, hogy honnan jön, a fõ az, hogy
13871 III,  148   |                   hogy honnan jön, a fõ az, hogy tikkadtságát enyhíthesse.~--------------~
13872 III,  148   |                    sokat nyom:~Természetes, hogy ez nagyon kellemetlen volt
13873 III,  148   |                   szintén ott szaladgáltak, hogy ne bántsa a váltókat. A
13874 III,  148   |          felfordulásban, hol mindenki félt, hogy elveszti valamijét: legelõször
13875 III,  148   |                  pedig jó nagy fej volt), s hogy soha meg sem találhassa
13876 III,  148   |              gondolkozzunk. De engedje meg, hogy fejemet ne a tenyerembe,
13877 III,  148   |                   még gondolkozni is ráért, hogy hol lehetne azt a bizonyos
13878 III,  148   |                   nézze, édeském… az a baj, hogy ezek a Dorogi beszédei nincsenek
13879 III,  148   |               Hiszen mindig arról álmodott, hogy nevét ott lássa lengõ lobogókon,
13880 III,  148   |                   kezét is megengedte néha, hogy Ferenc ott tarthassa a magáéban.
13881 III,  148   |                   maga Ágnes indítványozta, hogy tegyünk egy sétát a lazokba.~
13882 III,  148   |               nyomorult földet erõszakolva, hogy teremjen, pedig nem akar,
13883 III,  148   |                 pedig a kunyhókat járta be, hogy onnan is választókat szerezzen,
13884 III,  148   |                jobban megszokta, láthatták, hogy egy hajatlan öreg emberke
13885 III,  148   |                   az öregember azt állítja, hogy kend az apja.~- Fájdalom! -
13886 III,  148   |                  örömem van belõle.~- Igaz, hogy megverte kend?~- Mert megérdemelte.~-
13887 III,  148   |                  azt tette a gonosz kölyök, hogy nem akarja a nagyapját ringatni.~-
13888 III,  148   |              erejével arra kényszerítgette, hogy a kedvéért »Vivát Dorogi«-
13889 III,  148   |                  emberek a Dorogival! Igaz, hogy ilyen a fiatalság, és én
13890 III,  148   |                 fején, halántékán és arcán, hogy úgy tetszett, mintha piszkos
13891 III,  148   |                  mozgásán lehetett kivenni, hogy ember és még él.~Megszólították,
13892 III,  148   |             aggastyán) megmagyarázta nekik, hogy a nagyapó süket egy kicsit.
13893 III,  148   |                     Oh, Ágnes, azt mondják, hogy nincs tökéletes boldogság
13894 III,  148   |                 Mikor közelebb ért, látták, hogy egy pandúr ül a kocsis mellett
13895 III,  148   |                  csendbiztos kedvetlenül, s hogy a zavarát eltitkolja, elkezdte
13896 III,  148   |                 Teringette, hát ok ez arra, hogy az embernek a kezét el ne
13897 III,  148   |                    hanem csak arra gondolt, hogy talán egy ügyûségbõl vonja
13898 III,  148   |                    mert olyan a megbízásom, hogy össze nem illik ez a mi
13899 III,  148   |                    de azt mondja a barátom, hogy sürgõs beszéde van velem.
13900 III,  148   |                  használt semmit.~Elõhozta, hogy legalább az okot mondja
13901 III,  148   |                    mit bánom én, akárki az, hogy nem találtál otthon, s ne
13902 III,  148   |                   Eleinte azt hitte Dorogi, hogy valami rossz tréfa vagy
13903 III,  148   |                     rabló rávallott, lehet, hogy a Csiszlik fejének leszegésével
13904 III,  148   |                kezdett a fejében derengeni, hogy ennek az elfogatásnak aligha
13905 III,  148   |                pusztán, mikor egyedül vagy, hogy ne legyenek itt az embereid.
13906 III,  148   |                 azért teszlek zárt hintóba, hogy mikor végigmegyünk a falvakon,
13907 III,  148   |                     a föld nyílt volna meg, hogy egyszerre benyeljen.~Dorogi
13908 III,  148   |               felordított.~- Te hát tudtad, hogy itt találsz?~A csendbiztos
13909 III,  148   |                   magában. - Hiszen õ hítt, hogy ma ránduljunk a hegyekbe.
13910 III,  148   |           figyelmeztette, húzza be a fejét, hogy ne lássák.~Dorogi elfásultan
13911 III,  148   |                   csendbiztos. - Ha tudnák, hogy itt ülsz!~Késõn, estszürkületkor
13912 III,  148   |                       Hja, ki tudhassa azt, hogy a vármegye mit miért tesz!~
13913 III,  148   |                     aki azt a hitet szórta, hogy a kormány fölhivatta Dorogit,
13914 III,  148   |                     Dorogit, és megfizette, hogy hallgasson, és álljon odébb.
13915 III,  148   |                   is abban a nézetben volt, hogy a sors avatkozott a dolgaiba,
13916 III,  148   |                     az újságok azon hírére, hogy Dorogi csudálatos módon
13917 III,  148   |                   szobát tartott.~Úgy volt, hogy másnap a délelõtti istentisztelet
13918 III,  148   |                 mindjárt rossz hatást tett, hogy a nagy hazafiak, a nép igaz
13919 III,  148   |            négylovas hintóból panaszkodjék, hogy »nincs mit ennünk, tisztelt
13920 III,  148   |              választók!«~- Milyen a jelölt? Hogy néz ki?~Javában folytak
13921 III,  148   |                 vékonypénzû legény lehet.~- Hogy jöttek? Ki hozta õket?~-
13922 III,  148   |                   aludd ki magad nyugodtan, hogy ne légy izgatott reggel,
13923 III,  148   |                 szép frázist, amit mondtam, hogy »a kormány önkényének maró
13924 III,  148   |                   kérem alássan, jelenteni, hogy a nép már gyülekezni kezd
13925 III,  148   |                     hozott magával, mármost hogy tartson õ programbeszédet
13926 III,  148   |               agyonütötték. De talán jó is, hogy agyonütötték, mert topánt
13927 III,  148   |                     lett a vége a dolognak, hogy a pesti fiskális visszament
13928 III,  148   |                   hiszitek néha magatokról, hogy oroszlánok vagytok.~Mért
13929 III,  148   |                  Feri pajtás. Hiszen tudod, hogy én csak a várnagy vagyok.~
13930 III,  148   |                    meg kezét a kapu alatt: »Hogy van hogy, barátom uram de
13931 III,  148   |                     a kapu alatt: »Hogy van hogy, barátom uram de régen láttam«.
13932 III,  148   |                      Nem álmodik-e õ arról, hogy most így szeretik itt, vagy
13933 III,  148   |                 most így szeretik itt, vagy hogy az imént álmodott a börtönbeli
13934 III,  148   |                    nagyobb csalódásba ejté, hogy amint kérdezgetni kezdett,
13935 III,  148   |                hihetett volna egyebet, mint hogy õ van teljesen megbolondulva.~
13936 III,  148   |                csattanós pofont adott neki, hogy az legott megszabadult mindenféle
13937 III,  148   |          tudakozódott a tekintetes úr után, hogy itthon van-e, de mi bizony
13938 III,  148   |                   beszélték, kérem alássan, hogy bizonyosan nincs már életben,
13939 III,  148   |                 esze van, mert õ már tudta, hogy a tekintetes úr hazajön.~-
13940 III,  148   |                 szívére nyomva. - Az a baj, hogy tudta!~- Megkért, hogy üzenjük
13941 III,  148   |                      hogy tudta!~- Megkért, hogy üzenjük meg, mihelyt hazajön.~
13942 III,  148   |                  kastélyba megvinni a hírt, hogy az úr megérkezett.~- Üzenje
13943 III,  148   |            megérkezett.~- Üzenje meg az úr, hogy õ akar-e ide jönni, vagy
13944 III,  148   |                     én uram, kérem alássan, hogy õ egy tapodtat sem mozdul.
13945 III,  148   |                    olyan pletyka a vidéken, hogy isten a megmondhatója… Hanem
13946 III,  148   |                     apró tillek arra valók, hogy a szép rózsaszín testbõl
13947 III,  148   |                     fiam« - amibõl világos, hogy még a kántor sem ösmerte
13948 III,  148   |               számláikat hozták. Szerencse, hogy Csiszliket agyonütötték,
13949 III,  148   |                 nagy várandóságban vagyunk, hogy könnyen ki találsz fogyni
13950 III,  148   |             reszketõ kezére, és megértette, hogy még mindig szereti ez az
13951 III,  148   |                   itt állok elõtted, tudom, hogy megölhetsz, de azért mégis
13952 III,  148   |                 Borcsányi választása ellen, hogy megsemmisítsék.~- Mi hasznom
13953 III,  148   |                 bízol bennem? Te azt hiszed hogy én csaltalak meg, hogy én
13954 III,  148   |               hiszed hogy én csaltalak meg, hogy én szolgáltattalak ki a
13955 III,  148   |                      pedig nem igaz. Tudom, hogy a látszat ellenem bizonyít,
13956 III,  148   |                maskarát csináltam magamból, hogy idejöhessek. Nézz a szemem
13957 III,  148   |                    bizony meg nem állhatta, hogy még közelebb ne menjen,
13958 III,  148   |                     ne menjen, olyan közel, hogy a szép asszony azt mondta
13959 III,  148   |                 csókolj meg annak a jeléül, hogy nem haragszol.~Annyira ostoba
13960 III,  148   |                 elég ostoba volt különben), hogy meg ne csókolta volna Ágnest,
13961 III,  148   |                        Tehát abba maradunk, hogy holnap megírja a panaszos
13962 III,  148   |         telelármázta az irányadó embereket, hogy milyen rettenetes dolgot
13963 III,  148   |                    akasztófáravalók annyit, hogy otthon a vármegye maga is
13964 III,  148   |          miatyánkban benne van, édes húgom, hogy bocsáss meg a miellenünk
13965 III,  148   |               miatyánkjában meg inkább van, hogy bocsáss meg a miérettünk
13966 III,  148   |                    tehetni. Annyi bizonyos, hogy ezen még sokáig fogok gondolkozni.~
13967 III,  148   |             melyekrõl Geréby álmodott… azaz hogy nem éppen azok a bizonyosak:~»…
13968 III,  148   |                     új fõispáni ebéd. Igaz, hogy egy ebéd csak egy ebéd,
13969 III,  148   |                   háttere, mikor híre ment, hogy a kátányi kastélyban megtörtént
13970 III,  148   |                   És még azt merik mondani, hogy: hosszú haj, rövid ész!
13971 III,  148   |            csodálatos körülmény merült föl, hogy nem lehetett volna beigazolni,
13972 III,  148   |                 alispán mind azt vallották, hogy nem tudnak róla semmit.
13973 III,  148   |                    nézve alibit hozott fel, hogy õ akkor otthon betegen feküdt.
13974 III,  148   |           bebizonyították jegyzõkönyvekbõl, hogy ott egy Irtási Gábor nevû
13975 III,  148   |                meggyökeresedett az a nézet, hogy Dorogi Ferenc meg van õrülve.~
13976 III,  148   |                magánlevelet írt Bolykainak, hogy ne feszegesse a dolgot.~
13977 III,  148   |                     rögeszmébõl gyógyítják, hogy õ a börtönben ült. Váltig
13978 III,  148   |                     bor között el-elmeséli, hogy csakugyan ott ült, de ha
13979 III,  148   |                     tõle, bevallaná másnap, hogy be volt csípve, bolondokat
13980 III,  148   |                   abból kellene megtanulni, hogy a vármegyének tanácsos békét
13981  IV,  1     |                   csak azért az élvezetért, hogy ismét visszatérhessünk.~
13982  IV,  1     |                     különös, hacsak az nem, hogy a nagy diófánk kiszáradt
13983  IV,  1     |                 diót a tavalyiból. Tudod-e, hogy semmi krumpli nem terem
13984  IV,  1     |                 köszöntetett a drága lélek. Hogy azt mondja, legalább azt
13985  IV,  1     |                  újságot el is felejtettem, hogy az ócska kastélyt megvette
13986  IV,  1     |                     pici jószágok, olyanok, hogy »jaj mama, mama! a macska
13987  IV,  1     |                 volt tárgya.~Nem is hittem, hogy az elsõ szerelmet az életkor
13988  IV,  1     |                     hozza a saját erejébõl, hogy úgy fakad magától, mint
13989  IV,  1     |                     azzal vagyok tisztában, hogy nem találtam valami különös
13990  IV,  1     |                     a szeme, azt nem értem, hogy hol volt, mikor ehhez a
13991  IV,  1     |                  hét év elõtt: azon kezdte, hogy megházasodott. Furcsán fogta
13992  IV,  1     |                      a Bilinyi Mari mondta, hogy az õ mamájának a szeretõje
13993  IV,  1     |                szívére zárva, olyan hangon, hogy sohasem fogom elfelejteni.~
13994  IV,  1     |                  konziliárius úgy kacagott, hogy egyszerre csak megeredtek
13995  IV,  1     |                 volt. Hiszen azt tartottam, hogy egy szent - mintha látnám
13996  IV,  1     |                      Csak néha történt meg, hogy mikor ránéztem, rajtam találtam
13997  IV,  1     |                 többé, hagyjuk abba. Látom, hogy ez magoknak csak kín. Gyöngédségbõl
13998  IV,  1     |                  kín. Gyöngédségbõl teszik, hogy engem mulattassanak. Nem
13999  IV,  1     |               Matykó! Azon ijedt meg, kend, hogy a kenyerét veszi el a nap,
14000  IV,  1     |                     csináld, fiacskám… Kár, hogy pénteken fogtál hozzá: félek,