bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

15001  IV,  66    |                     annyit belõle útközben, hogy már az utolsó stációnál
15002  IV,  66    |                   el a dolog szótöbbséggel, hogy sem meg nem szöktek a delikvensek,
15003  IV,  67    |                történet pedig ott kezdõdik, hogy tekintetes Berkessy János
15004  IV,  67    |                   nem azért »vármegye ura«, hogy sokáig legyen nélkülözésben.
15005  IV,  67    |                másiknál. Nyilvánvaló tehát, hogy ott egypár csomó dohány
15006  IV,  67    |                     kerülte ki figyelmüket, hogy duzzadt a hónalja. Utána
15007  IV,  67    |                  kérdé hanyagul.~Elmondták, hogy egy dohánycsempészt keresnek.
15008  IV,  67    |            utasította õket ide tévesen. De, hogy a csempész a megyeházba
15009  IV,  67    |                    utasítá õket a fõjegyzõ, hogy azalatt kiszöktethesse elõlük
15010  IV,  67    |             elnökhöz, az az ötletük támadt, hogy jobb lesz, ha egyikük lemegy
15011  IV,  67    |                 lemegy és odaáll a kapuhoz, hogy a csempész el ne mehessen;
15012  IV,  67    |                   csak azután kérdezte meg: hogy mit akar?~- Egy dohánycsempészt
15013  IV,  67    |            Árvaszéki elnök is azért lettem, hogy nem dohányzom, mert a hivatali
15014  IV,  67    |                 sürgette a tekintetes urat, hogy eressze ki, õ rezignál,
15015  IV,  67    |                    is abban állapodtak meg, hogy Czanyuga uramat felöltöztetik
15016  IV,  67    |                  nekidõltek az oszlopoknak, hogy azért is kilesik a dohánycsempészt.
15017  IV,  68    |                  incselkedett a régi ördög, hogy megcukrozza egy kicsit a
15018  IV,  68    |                 milyen az az amolyan.~Igaz, hogy egy őszhajú belső titkos
15019  IV,  68    |                    akkor, midõn azt látták, hogy a címeres ezüst asztalnemût
15020  IV,  68    |                 rendõrségre való menetelét, hogy jaj, most azok kifürkészik,
15021  IV,  68    |                    Csak azt jöttem mondani, hogy az ezüstnemû idõközben megkerült.
15022  IV,  68    |                szekrény alján. Siettem hát, hogy az urakat megkíméljem a
15023  IV,  68    |                     hasonló rangú hölgynek, hogy ott ácsorogjon a dohányfüstös
15024  IV,  68    |                  Emelin gróf nõ veszekedni: hogy mi lesz már az õ ezüstjével?~-
15025  IV,  68    |                     után és azt jelentette, hogy már megtalálták az ezüstöt,
15026  IV,  68    |                     ezüstöt, ne keressük.~- Hogy nézett ki az az ember?~-
15027  IV,  68    |             kopottas öregúr. Azt állította, hogy õ a grófnõ férje.~- Uram,
15028  IV,  68    |                    ez szép história! Tudja, hogy az a tolvaj volt!~- Kétségkívül,
15029  IV,  68    |                     szemtelenség! Õrült ön? Hogy mer velem így beszélni?
15030  IV,  68    |                 feleséges öregurak számára, hogy nem jó az olyan dolgokat
15031  IV,  69    |                  városba. Ijesztettek vele, hogy igazi cívisfészek. Valóságos
15032  IV,  69    |            egyet-mást, nekem is úgy illett, hogy kérdezõsködjem. Meg is cselekedtem
15033  IV,  69    |                    szentül azt hittem volt, hogy »ingyen adjunktust« fogott
15034  IV,  69    |                    úgy látszik, zsenírozta, hogy annyi nagy háza van. Sohasem
15035  IV,  69    |              jegyzém meg, csak éppen azért, hogy mondjak valamit.~- Az én
15036  IV,  69    |             megkérdezni, mert attól féltem, hogy azok is mind az õ lányai. (
15037  IV,  69    |                 kérdezték szemtõl szembe:~- Hogy tetszik a városunk, fiatalúr?~-
15038  IV,  69    |                    a szájamat felnyitottam, hogy ezt vagy azt már láttam,
15039  IV,  69    |            mindegyre többet hallottam róla, hogy már öt év óta özvegyasszony,
15040  IV,  69    |               kellett ide egy szép asszony, hogy egészen ki ne vesszen a
15041  IV,  69    |                 lázba hozott. Lehetséges-e, hogy valóban a híres Bulykainé
15042  IV,  69    |                óriási süllyedés kell ahhoz, hogy ezt önök szépnek tartsák.
15043  IV,  69    |                  kiolvashattam a szemekbõl, hogy »hát ez az igazság? Mi dicsõítjük,
15044  IV,  69    |                   magamban: hiszen az igaz, hogy rút, de végtelenül okos.~
15045  IV,  69    |                   én azon, kivált eleintén, hogy ugyan miért? Azt az Isten
15046  IV,  69    |                  miért? Azt az Isten tudja. Hogy keletkezett? Nem bírtam
15047  IV,  69    |                    Eleinte voltam-e bolond, hogy nem találtam szépnek, vagy
15048  IV,  69    |                   Vagy egyik sem?~Meglehet, hogy a helyi ízlés az a rettenetes
15049  IV,  69    |                    a principálisom leánya), hogy sohasem láttam olyan szép
15050  IV,  70    |             statútumot hozta a nemes város, hogy minden nem odavaló ember
15051  IV,  70    |                    aki minél többet fizet. (Hogy lehetett ennyire megfordítani
15052  IV,  70    |                     a vámõrnek bizonyítani, hogy nem szegedi. Hogy ösmerje
15053  IV,  70    |              bizonyítani, hogy nem szegedi. Hogy ösmerje hetvenezer ember
15054  IV,  70    |                   ember közül mindeniket? S hogy bizonyítson? Hiszen csak
15055  IV,  70    |                     csak nem bolondult meg, hogy mindeniknek utána járjon
15056  IV,  70    |                 neki egy forintba!~Lõn hát, hogy a város hídjövedelme nagyon
15057  IV,  70    |                    kitûzve.~Ki volt mondva, hogy ha olyan okos ember akad
15058  IV,  70    |                   Damók Mihály, kitaláltam, hogy a nem szegedi embert mindet
15059  IV,  70    |                     uram váltig erõsítette, hogy úgy van s kész a próbát
15060  IV,  70    |              terjedt a hír, mint a futótûz, hogy Damók Mihály »megtalálta
15061  IV,  70    |                  szabó -, tehát tegyük fel, hogy most én vagyok a vámõr.~-
15062  IV,  70    |                     is úgy dõlt el a dolog, hogy a magisztrátus közbelépett
15063  IV,  71    |           tapasztalatból leszűrt igazságot: hogy ahol két Árva megyei úr
15064  IV,  71    |                helyzeteknél nem állják meg, hogy tótul ne konverzáljanak.~
15065  IV,  71    |                    arra kérte vacsora után, hogy énekeljen valamit, mire
15066  IV,  71    |             csakugyan tisztába jöttem vele, hogy a legelsõ nyelv a tót nyelv
15067  IV,  72    |                                             HOGY LESZ AZ EMBER NAGY TALENTUM?~(
15068  IV,  72    |             mindegyikbõl az sül ki a végén, hogy csak egy orvossága van a
15069  IV,  72    |                   Egy csöppet sem. (Tudtam, hogy akkor velem jön. Mert hiszen
15070  IV,  72    |                melyben a legtöbb ember van, hogy tudniillik valamelyik egészséges
15071  IV,  72    |                     halottak fölött szokás, hogy: »Maradandó ûrt hagy maga
15072  IV,  72    |            bölcsességfog« volt. Kevés híja, hogy nagy talentum hírébe nem
15073  IV,  72    |                      és egy hajszálon múlt, hogy most…~De ne vágjunk eléje
15074  IV,  72    |                      már az is elég furcsa, hogy míg más embert az esze hoz
15075  IV,  72    |                     fogam.~Hát az úgy volt, hogy már huszonkét esztendõs
15076  IV,  72    |                   egymással. (Nem igaz hát, hogy a megyei választási rendszerrel
15077  IV,  72    |        tanulmányozzunk át egy ilyen csatát. Hogy ugyan megértem‑e?«~Volt
15078  IV,  72    |                dörmögé a kapitány. - Persze hogy Ó-Liszkánál állottam.~-
15079  IV,  72    |                     olyan apró momentumait, hogy csak úgy szédültek bele.~
15080  IV,  72    |                     egész nap, egész este - hogy így, amúgy, ritkaság ilyen
15081  IV,  72    |                  belõlem? Mert nem az a fõ, hogy valaki tudjon, hanem az,
15082  IV,  72    |                   hanem az, higgyék felõle, hogy tud.~Katona nem lettem,
15083  IV,  73    |                    mosolyognak azon hitben, hogy valami együgyűséget mondtam.
15084  IV,  73    |                 bazíroztak. (Hanem az igaz, hogy csak olyan, a vacsorától
15085  IV,  73    |                 volt az.)~Denique bevallom, hogy nekem szenvedélyem a vacsorálás,
15086  IV,  73    |                    el ne felejtsem mondani, hogy asztaltársaságom a képviselői
15087  IV,  73    |                 általánosságban fölemlítem, hogy az egész asztalt mérsékelt
15088  IV,  73    |              Ezekkel ösmertetem meg önöket, hogy ha valamikor oda találnak
15089  IV,  73    |                     Pedig mondhatná azt is, hogy az övé ama nagy topáz. Szép
15090  IV,  73    |                   némi zavarral -, engedje, hogy a páholyt megvizsgáljam.«~
15091  IV,  73    |                   uram?«~»Bizonyosan tudom, hogy ott van« - vágtam közbe.~»
15092  IV,  73    |                 egész. Szavamra biztosítom, hogy a botja nincsen ott. Ha
15093  IV,  73    |               engedélyt kérek a madame-tól, hogy személyesen bejöhessen meggyõzõdni.«~»
15094  IV,  73    |                 felvilágosított a dologról, hogy egy köznek kell lennie a
15095  IV,  73    |                   Megfordulok, Grévy volt.~»Hogy van, kedvesem?« - kérdé.~»
15096  IV,  73    |                      Nos, mi újság önöknél? Hogy van Apponyi Albert?«~»Lassan,
15097  IV,  73    |                 mert elfelejtettem mondani, hogy Cassagnackal is volt egy
15098  IV,  73    |                  akartam a páholyába menni, hogy talán oda esett le a bot,
15099  IV,  73    |                    Örökké azon panaszkodik, hogy nem tud már rágni a fogaival,
15100  IV,  73    |                 csak a tarokkot és Tiszát. (Hogy melyiket szereti jobban,
15101  IV,  73    |                  természettel van megáldva, hogy mindenhez rendkívül ragaszkodik,
15102  IV,  73    |                folyvást gazdagszik anélkül, hogy ezáltal elvonná a tõkéket
15103  IV,  73    |                 ördög tudhatta volna elõre, hogy szegény Gábort annyira megregulázza,
15104  IV,  73    |                Gábort annyira megregulázza, hogy kiviszi falura, s iszonyú
15105  IV,  73    |                   kiaszott a keze alatt.~De hogy is ne! Egy kis kávé reggelire
15106  IV,  73    |                      Azt tartja az asszony, hogy a nehéz gyomor rosszabb
15107  IV,  73    |              pirulva vallotta be Gábrisnak, hogy anya lesz. S ez egy derengõ
15108  IV,  73    |               kapocs« megjött, de ahelyett, hogy hozott volna valamit, megette
15109  IV,  75    |                 haza. Pedig tudhatta volna, hogy a péntek szerencsétlen nap.
15110  IV,  75    |                     fordulva a kapunak úgy, hogy nem láthatta a férjét. Különben
15111  IV,  75    |                     úgy hozta az illedelem, hogy némi ellenvetéseket is tegyen.~-
15112  IV,  75    |                     meg is fogadta szentül, hogy ezentúl sem nem indul, sem
15113  IV,  76    |                 persze német) fejébe vette, hogy jelekkel kellene beszéltetni
15114  IV,  76    |             rendszer a fő!), s elhatározta, hogy ennek tökéletesítése végett
15115  IV,  76    |                      ahol azt mondták neki, hogy van itt már egy olyan tudós,
15116  IV,  76    |               azelőtt, akkor ötlött eszébe, hogy kár a gégét koptatni, mikor
15117  IV,  76    |                    próba. Megkérte a papot, hogy vezesse a szűrszabó-tudóshoz.~
15118  IV,  76    |                    Én egy ujjamat mutattam, hogy »egy az isten«, erre ő kettőt
15119  IV,  76    |                isten«, erre ő kettőt mutat, hogy »atya és fiú«. Jól van,
15120  IV,  76    |                     összeszorítva kifejezé, hogy »de valamennyi egy«, Ó,
15121  IV,  76    |                     az egy ujjával mutatja, hogy csak egy szemem van. Micsoda?
15122  IV,  76    |                  neki a két ujjamat emelve, hogy nekem ez az egy szemem is
15123  IV,  76    |                    fölemelte a három ujját, hogy azt mondja: »kettőnknek
15124  IV,  76    |                    az öklömet… szerencséje, hogy megoldotta a kereket!~…Ilyen
15125  IV,  77    |                    mélyed úgy el az aktába, hogy az ablakon át a nagyvilágba
15126  IV,  77    |                alaptémának éppen őt.~Azért, hogy kigúnyoljam.~Nos igen, mert
15127  IV,  77    |                 mert én szeretem elösmerni, hogy a világ halad, és jónak
15128  IV,  77    |                     halad, és jónak tartom, hogy az emberek alakuljanak,
15129  IV,  77    |                  már most abban sántikálok, hogy amikor Kozma Sándor, akit
15130  IV,  77    |                     fogva arra van hivatva, hogy a szabad emberekből rabokat
15131  IV,  77    |               sajnálja e szerencsétleneket, hogy ő a legbuzgóbb tagja a rabsegélyző
15132  IV,  77    |                szóval és írásban, nem elég, hogy a börtönrendszer átidomítja
15133  IV,  77    |                  még arra is kíváncsi volt, hogy melyik javult meg a legjobban?~-
15134  IV,  77    |                   lágyság volt a hangjában, hogy nagyon megtetszett neki.~-
15135  IV,  77    |                     most kend, mint valaha, hogy irtózik, ha a múltjába néz,
15136  IV,  77    |                eközben annyira megszerette, hogy itthon is eldicsekedett
15137  IV,  77    |                olyan becsületes ember lett, hogy olvasatlan rábízhatná a
15138  IV,  77    |                annyi kiadásom volt az idén, hogy nem merek hozzáfogni. Mi
15139  IV,  77    |                  uram - suttogta félhangon, hogy a többiek ne hallják.~-
15140  IV,  78    |                   volt Bécsben. Eszébe jut, hogy rögtön indulnia kell, márpedig
15141  IV,  78    |                    s röpült a négy sárkány, hogy csak úgy szikráztak a patkóik.~
15142  IV,  79    |                      Egy rossz szokása van, hogy minden fõrendiházi ülés
15143  IV,  79    |                fensíges fejivel bolingatnyi hogy: valde bene, bravissimo.~
15144  IV,  79    |                megbolondultam - azon kezdi, hogy:~Tekintetes karok és rendek!
15145  IV,  79    |                 pedig megfogadtam magamban, hogy sohasem többet nem szonokolom.«~
15146  IV,  80    |                beállhatna. És mindez miért? Hogy annál többet kártyázhass
15147  IV,  80    |                      Úgyis látom a képeden, hogy ezt szeretnéd tenni.~- Borbála!~
15148  IV,  80    |                   oly könnyedek, elegánsak, hogy szinte ki lehet olvasni
15149  IV,  80    |                     kissé bánatos hangon. - Hogy kibéküljünk, lemondok minden
15150  IV,  80    |           ellentállásról. Beleegyezem abba, hogy az idén fürdõre menj. Holnap
15151  IV,  80    |                Ezzel, azon biztos tudatban, hogy az asszonyt szerencsésen
15152  IV,  80    |                    pelyvát. Már azt hittem, hogy az az akasztófáravaló õrnagy
15153  IV,  80    |              sohasem bocsátom meg magamnak, hogy oly kriminális módon feldicsértem
15154  IV,  80    |                  titokban, ami azt jelenti, hogy beföllegzett.~- Hogy mulattál,
15155  IV,  80    |               jelenti, hogy beföllegzett.~- Hogy mulattál, szívem? - kérdi
15156  IV,  80    |                  volt az összes mulatságom, hogy néha kimentem a vasúthoz
15157  IV,  80    |         Dicsértessék az úr! Már azt hittem, hogy megszökik elõlem a gazember.~
15158  IV,  81    |            Kolozsvárott vettem a kalapot.~- Hogy adod nekem?~Újra a »Figaró«
15159  IV,  81    |                    turbáltam az olvasásban, hogy végre is elunta:~- Isten
15160  IV,  81    |             türelmetlenséggel -, látom már, hogy nem hagysz olvasni. Hát
15161  IV,  81    |                hiúságnak neveznek. Igaz is, hogy csúnya ember s hanyag öltözködésû,
15162  IV,  81    |            asszonyokra semmit, de meglehet, hogy csak azért, mert azok se
15163  IV,  81    |                 utána.~(Megjegyzem azonban, hogy ez a jellemzés még a kolozsvári
15164  IV,  81    |                   beh pompás kalapod van.~- Hogy mi? - makogta Lenci szórakozottan.~-
15165  IV,  81    |                     jövök. Hát nem mondtam, hogy ezer ilyen kalap van Skrivánnál.
15166  IV,  81    |                     csak arra tanította ki, hogy Lõrinc roppant szenvedélyes
15167  IV,  81    |                   leült melléje a székre.~- Hogy van, hogy? Kellner, egy
15168  IV,  81    |               melléje a székre.~- Hogy van, hogy? Kellner, egy kapucínert!
15169  IV,  81    |                    szemgödrei kidagadtak -, hogy nem ön az elsõ ilyféle ember.
15170  IV,  81    |          békülékenyen pislogni. Észrevette, hogy ingerült beszédje és gesztusai
15171  IV,  81    |                  Tudja meg ön, fiatalember, hogy ez már a harmadik kalap
15172  IV,  81    |                   neki. Azt hitte a bolond, hogy az az õ fején is úgy fog
15173  IV,  81    |                   Addig öl, addig kunyorál, hogy végre is beleegyezem, S
15174  IV,  82    |                   volt külön országa, hanem hogy ő se maradjon hátrább a
15175  IV,  82    |                   rögtön az egyik hajdúnak, hogy vágjon fel belőle egy-két
15176  IV,  82    |                   táján hazakerülök, látom, hogy mind a kilenc darab hajdú
15177  IV,  82    |              kínálkozott. Lehetetlenség az, hogy ez a dohány ilyen kegyetlen
15178  IV,  82    |                     azt szeretném én látni, hogy egy viceispánt földhöz vágjon.
15179  IV,  82    |                  annyira el voltam kábulva, hogy észre sem vettem a főjegyző,
15180  IV,  82    |                Négy-öt perc múlva felugrik, hogy rosszul érzi magát és kiszalad
15181  IV,  82    |             feküdtek.~Utána sietek s látom, hogy halotthalványan támaszkodik
15182  IV,  82    |                   plánta az?~- Mondtam már, hogy a rendes dohányom.~- Ezt
15183  IV,  82    |                    akarod romlásomat.~- Már hogy gondolsz olyat.~- Tudom,
15184  IV,  82    |                    ha megtudnák a megyében, hogy megártott a dohány, soha
15185  IV,  82    |           titoktartást (Isten bocsássa meg, hogy most megszegem), és ezentúl
15186  IV,  82    |                     Mondtam a feleségemnek, hogy miután lehetetlen elszívni,
15187  IV,  82    |                     ingerelt a dohányzásra, hogy nincs dohány. Kiszíttam
15188  IV,  82    |                   egyszer csak eszembe jut, hogy »nini, nini, hiszen ott
15189  IV,  82    |               többit, mivel az volt mondva, hogy rossz, kiosztogattam apródonkint
15190  IV,  83    |                     szerette õseit az öreg, hogy az utódnak már semmi se
15191  IV,  83    |                    egész a harmadik faluig, hogy lássuk a kevély, méltóságos
15192  IV,  83    |                 kevély, méltóságos falakat, hogy bekukucskáljunk a kerítések
15193  IV,  83    |              nyílásain át az óriási parkba, hogy megbámuljuk a búbos tornyot,
15194  IV,  83    |                   ott van. Õ mondta azt is, hogy a gróf nagyon öreg ember.~
15195  IV,  83    |                   gyermeke vagy. Nem csoda, hogy a bika planétában születtél.
15196  IV,  83    |                    Hát mi az?~- Mi? Hát az, hogy az öreg grófnak van egy
15197  IV,  83    |     kézszorongatások között kért meg atyám, hogy vegyen a pártfogásába.~A
15198  IV,  83    |                   félelem szorongásai közt. Hogy milyen lehet az? Hogy nézhet
15199  IV,  83    |                 közt. Hogy milyen lehet az? Hogy nézhet ki? Ó, bárcsak már
15200  IV,  83    |               ambituson, arról azt mondták, hogy a kulcsárné, az udvaron
15201  IV,  83    |                   épületen, ez azt jelenti, hogy a nagy oligarcha, hetven
15202  IV,  83    |                  belefáradt õexcellenciája, hogy egy nagy köhögési roham
15203  IV,  83    |                    volt szokva a zsongásra, hogy fölébredt:~- No, mi az?
15204  IV,  83    |                aztán elkezdtem bizonykodni, hogy olvastam, csakhogy õexcellenciája
15205  IV,  83    |                     csúsztatott a markomba, hogy menjek el a templomba, és
15206  IV,  83    |                   imádkozzam érte. (Persze, hogy egyszer sem imádkoztam az
15207  IV,  83    |              keményen rám volt parancsolva, hogy a gróf minden bûnére vigyázzak,
15208  IV,  83    |               lakomákat csaptunk néha-néha, hogy gyönyörûség volt végigenni,
15209  IV,  83    |                  bent ágyamban heverésztem, hogy már hajnal óta lót-fut,
15210  IV,  83    |             Bizonyos kíváncsiság fogott el, hogy mi történhetik itt.~Nemsokára
15211  IV,  83    |                 majd elfelejtettem mondani, hogy nézzenek osztán be is, mert
15212  IV,  84    |                    talált ráesni keresztbe, hogy pallót képezett fölötte.
15213  IV,  84    |                 átpillantok a túlsó partra, hogy messze van-e még? Hát elhűl
15214  IV,  84    |               bennem a vér, borzadva látom, hogy ott egy másik medve vár
15215  IV,  84    |           lovainkban nem sok bizalmunk van, hogy kigyőzik a füstös előtt!~ ~
15216  IV,  84    |                     arra unszolták Bécsből, hogy valakit, egy kellemetlen
15217  IV,  84    |              megfogalmazta a vádlevelet, de hogy melyik törvény melyik paragrafusa
15218  IV,  84    |                     időkben ráparancsoltak, hogy imádkozzék a császárért;
15219  IV,  84    |            kifejezés.~Így történhetett meg, hogy a miniszter egy alkalommal
15220  IV,  84    |                  nyíltan beszélte mindenki, hogy Rápoltyra és Kempeyre vonatkozott
15221  IV,  84    |                    ötvenes években történt, hogy a Tisza által elöntött területek,
15222  IV,  84    |           árokparton felakadt, úgy annyira, hogy a tisztelt bizalmi férfiaknak
15223  IV,  84    |              kiküldött biztos meggyõzõdött, hogy továbbhaladni sikertelen,
15224  IV,  84    |               annyit mégis kivettem belõle, hogy mindnyájan, akik e ladikban
15225  IV,  84    |                 Mégis az történt meg rajta, hogy az ital hálátlanul vágta
15226  IV,  84    |                    készséggel nyújtá kezét, hogy fölsegítse a lesújtott embert.~
15227  IV,  84    |                  magát a sárba, ismételvén, hogy nem kell a németnek még
15228  IV,  84    |               látogatott meg. Tapasztalták, hogy a láz, ahelyett, hogy az
15229  IV,  84    |         Tapasztalták, hogy a láz, ahelyett, hogy az elõzõ napon rendelt szerektõl
15230  IV,  84    |                     tudhatta a principális, hogy a beteg gyümölcsöt evett?
15231  IV,  84    |                     következtetve ráfogtam, hogy gyümölcsöt evett, és sejtelmem
15232  IV,  84    |                   instálom a fõdoktor urat, hogy tehetném én azt, hiszen
15233  IV,  84    |                      hanem az egyszer tény, hogy maga lóhúst evett, mert
15234  IV,  84    |                   kérdezni, mert attól fél, hogy tõle is megkérdezik: így
15235  IV,  84    |                  szereti másoktól kérdezni, hogy nem-e »részükrõl való?«:
15236  IV,  84    |            református?~A jó öreg beismerte, hogy a képviselõ úr csakugyan
15237  IV,  84    |                   mármost tessék kitalálni, hogy én miféle vallású vagyok?~ ~
15238  IV,  84    |               Áldotta is édesatyja emlékét, hogy õt Gábornak kereszteltette.
15239  IV,  84    |                   lõcsei kalendáriumban; de hogy legújabb szülöttének nevébõl
15240  IV,  84    |            zavarjatok - felelé -, látjátok, hogy forognak elõttem azok a
15241  IV,  84    |                       volt a válasz - mert, hogy én vagyok Kondorosy Gábor,
15242  IV,  84    |                   sejtem, de azt nem tudom, hogy hol lakik.~Egy idõ múlva
15243  IV,  84    |                    idõ múlva pedig történt, hogy a városi magisztus, melynek
15244  IV,  84    |                    tagja volt, elhatározta, hogy világíttatni fogja az utcákat.
15245  IV,  84    |                botorkált, s az lett belõle, hogy a lámpakaróba beleütközött.~
15246  IV,  84    |                     azon vette magát észre, hogy egy magas, sovány alak útját
15247  IV,  84    |                 lökte az alakot, rákiáltva, hogy:~- Félre az útból, hé!~Hanem
15248  IV,  84    |                     harcnak az lett a vége, hogy lába megsiklott a sárban
15249  IV,  84    |                   sárban s úgy esett hasra, hogy csak úgy nyekkent. Nem akarta
15250  IV,  85    |                   hanem megköveteli azt is, hogy: de ám mi magunk sem hagyjuk
15251  IV,  85    |                   istene van a magyaroknak, hogy ne lenne külön ördöge is,
15252  IV,  85    |                     haragítani a németeket, hogy az ördög Bajorországban
15253  IV,  85    |               Pistán már korán meglátszott, hogy nagy esze van, szeretett
15254  IV,  85    |                    De ezt nem azért mondom, hogy már ne tanulj többé semmit,
15255  IV,  85    |                    a tudomány olyan forrás, hogy aki abból keveset ivott,
15256  IV,  85    |                    küldött utána Belgiumba, hogy haladéktalanul jöjjön haza.
15257  IV,  85    |                    szedtem annyit a zsákba, hogy azt immár bekössem.~Nem
15258  IV,  85    |           beszélgetett vele, de észrevette, hogy Fruzinkát jobban érdekli
15259  IV,  85    |                     végén ül, aki a helyett hogy professzor lenne, csak egy
15260  IV,  85    |                     mint a guruló hógolyók.~Hogy - azt mondják - mikor hiába
15261  IV,  85    |                  nyitott ablakán át hallja, hogy az ablakpárkányra szárnyait
15262  IV,  85    |                   hallgatta lélegzetfojtva, hogy egy szót se veszítsen a
15263  IV,  85    |                    a házboltozat tégláihoz, hogy nincs az az anyaszült ember,
15264  IV,  85    |                    szálljunk tovább, tudod, hogy reggelre a londoni temetõben
15265  IV,  85    |                   madarak éji beszélgetése, hogy szentül hitte, nem álmodta,
15266  IV,  85    |                  úgy odaragadt a padláshoz, hogy nem lehetett onnan elszakítani.~
15267  IV,  85    |           Szent-György napjának éjszakáját, hogy kimenjen a temetõbe gyíkot
15268  IV,  85    |                    nõi hajszálak. (Az igaz, hogy azok is elég erõsek!)~Elérte,
15269  IV,  85    |           debreceniek mind megesküsznek rá, hogy éppen úgy nem került nagy
15270  IV,  85    |                      isten szép dolog tõle, hogy nem lett palatinus vagy
15271  IV,  85    |                András föladóit nevették ki, hogy a szemök káprázik.~Bugyin
15272  IV,  85    |               mindig, Hatvani uram rávette, hogy a Fruzinka aranyhajából
15273  IV,  85    |              szolgáltam, akkor kinéztem én, hogy a frájj milyen formát ad
15274  IV,  85    |               varázslat hát arra való volt, hogy a leány szívét maga felé
15275  IV,  85    |                    olyan jó vásárt csinált, hogy meggazdagodott utána, telekiabálta
15276  IV,  85    |                    tanácsnokok kiküldettek, hogy hivatalosan kóstolják meg
15277  IV,  85    |             közönséges tyúkhús.~IV. fejezet~Hogy gyõzött a pokolbeli kísértet
15278  IV,  85    |                     mert tán tetszik tudni, hogy a férjem, Magyari Mihály
15279  IV,  85    |                    szeretném megfordítva.~- Hogy érti azt, Magyariné asszonyom,
15280  IV,  85    |              asszonyom, megfordítva?~- Úgy, hogy hazatér az uram éjjelenkint,
15281  IV,  85    |             egyiknek sem lehetett.~- Látom, hogy emberemre akadtam - mondá
15282  IV,  85    |                aztán válogasd szét, de úgy, hogy akár a mákban, akár a kölesben
15283  IV,  85    |                Hatvani csodás tudományának, hogy részint félelembõl, részint
15284  IV,  85    |                 tágult a kicsiny szoba úgy, hogy utoljára olyannak látszott,
15285  IV,  85    |                 utoljára olyannak látszott, hogy még Budán a királyi palota
15286  IV,  85    |                   egyik uborkához is nyúlt, hogy leszakítsa, de megjárta
15287  IV,  85    |                teremtsen nekünk valahonnan. Hogy lehet ezt a finom vacsorát
15288  IV,  85    |                  mogorván hozza a krispint, hogy Fruzinkára adja.~- Maradjunk
15289  IV,  85    |                    egész és csak arra való, hogy még itt maradhassunk egy
15290  IV,  85    |                    állott.~Hatvani belátta, hogy elég volt a tréfából ennyi,
15291  IV,  85    |                   hómacskák estek az égbõl, hogy a kisebb házak mellett az
15292  IV,  85    |                 egészen, midőn meghallotta, hogy Fruzinka, aki igen szépen
15293  IV,  85    |                   is hajtotta.~Elhatározta, hogy a Mágyikát ellopja a professzortól,
15294  IV,  85    |             megmondta Bugyinak, az inasnak, hogy a kalkulus könyvért küldte
15295  IV,  85    |                 Nyilván az előérzete súgta, hogy nagy veszedelemben forog.~
15296  IV,  85    |                   tudta azt a szegény diák, hogy lehetetlenséget kell kívánni.~
15297  IV,  85    |             csakhamar híre ment a városban, hogy halálán van.~Magyariné asszonyom
15298  IV,  85    |               elhagyta porhüvelyét örökre.~…Hogy a »Mágyika« hova lett s
15299  IV,  85    |               megmutatta a tudománya által, hogy sok mindenből lehet aranyat
15300  IV,  85    |               emberek föltámadnának, tudom, hogy az ördög mûvének tartanák,
15301  IV,  85    |                     vagyunk, mi már tudjuk, hogy ezek a tudomány vívmányai.~
15302  IV,  86    |                  megnyugtatólag hatott rám, hogy Gebhardtnak bizalmat szavaztak
15303  IV,  86    |              egészséges gondolat az, uraim, hogy egy monstre deputáció a
15304  IV,  86    |              egyenlítve.~Tisztán emlékszem, hogy mosolyogva oltottam el gyertyámat
15305  IV,  86    |             Macskási Bódi.~Az a csodálatos, hogy én e percben nem láttam
15306  IV,  86    |                    minden félelem nélkül -, hogy jössz ide?~- Kimenõm van
15307  IV,  86    |                     annyira megszaporodott, hogy zavargásoktól lehet tartani.
15308  IV,  86    |                   instánciát az úristenhez, hogy segítsen.~- No és mi az
15309  IV,  86    |                        Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy azoknak nincs egyebük ellene,
15310  IV,  86    |                    Az pedig csak arra való, hogy a hatóság elmondhassa: »
15311  IV,  86    |                   maga a halál találta fel, hogy az áldozatok meg ne szökjenek
15312  IV,  86    |                pajtás, õt is, én reménylem, hogy végre engedni fog.~- Kik
15313  IV,  86    |                  tömérdek fenyegetõ leirat, hogy szûnjön meg már, mert nincs
15314  IV,  86    |                     vén kaszásnak az égbõl, hogy már nem gyõzi a rengeteg
15315  IV,  86    |                  dolgozni! Mondhatom neked, hogy engedni fog. Éppen most
15316  IV,  86    |                  most is azért van kimenõm, hogy tárgyaljak vele, de még
15317  IV,  86    |                legelsõ propozícióm az volt, hogy ki kellene eszközölni a
15318  IV,  86    |                 bolondnak hisz engem az úr, hogy én a kórházakat engedem?
15319  IV,  86    |                  újságokat olvas, tudhatja, hogy háborús világ van kerekedõben.
15320  IV,  86    |                   de a háborúhoz pénz kell. Hogy pedig pénz legyen, ahhoz
15321  IV,  86    |               legyen, ahhoz delegáció kell. Hogy pedig delegáció lehessen,
15322  IV,  86    |               lehessen, ahhoz az szükséges, hogy a német delegátusok a törvény
15323  IV,  86    |                     most tanácskoznak azon, hogy ön miatt nem tanácsos ide
15324  IV,  86    |                 olyan elégtételt adok neki, hogy az egész világ elbámul. »
15325  IV,  86    |               szekrényen álló vizes edényt, hogy az száz darabra törve, szörnyû
15326  IV,  86    |                    égett.~Lehetetlen tehát, hogy aludtam, hogy ezt egészen
15327  IV,  86    |             Lehetetlen tehát, hogy aludtam, hogy ezt egészen álmodtam.~Valami
15328  IV,  86    |                  mai esti lapokban olvasom: hogy megbetegedett kilenc ember,
15329  IV,  87    |                     monoton nyikorgását.~De hogy az elején kezdjem, el kell
15330  IV,  87    |                  kezdjem, el kell mondanom, hogy 1849-ben engem is elfogtak
15331  IV,  87    |                     el sem tudtam képzelni, hogy a világ nem forr odakünn.
15332  IV,  87    |                  valamit. Lehetetlenség az, hogy veszteg üljenek.~Ha valami
15333  IV,  87    |             vallogatja ki.~Azt hittem róla, hogy gyöngéd - pedig akkor is
15334  IV,  87    |               értünk.~Úgy örültem ez útnak, hogy azt most harminchat év múlva
15335  IV,  87    |                  már lemondtam a reményrõl, hogy valamit megtudhassak, midõn
15336  IV,  87    |                   osztályrészéül. Jól járt, hogy elment.~Vajon ki lehetett?~
15337  IV,  88    |                    aki immár annyira vitte, hogy miniszterek is őrá apellálnak,
15338  IV,  88    |                  már meg egyszer mélyebben, hogy miféle úr hát ez a társadalom.~
15339  IV,  88    |                  ember volt és elhatározta, hogy a leányát nem adja férjhez
15340  IV,  88    |              levelet hagyott hátra Marinak: hogy hiába keresné - ne keresse.~
15341  IV,  88    |                   egyébért is, mert kisült, hogy sok adósság maradt utána,
15342  IV,  88    |                  fölött a hullámok, rájött, hogy nemsokára még az utolsó
15343  IV,  88    |                 uzsorástól uzsoráshoz járt, hogy kölcsönt vehessen. Sehol
15344  IV,  88    |            Florencben kezdeni egyebet, mint hogy az ember beáll leánynak
15345  IV,  88    |                     A báró volt. A férje.~- Hogy kerülsz ide? - hebegte.~(
15346  IV,  88    |            gyanakodó szó dönté el sorsát.~- Hogy jutottál ide, idáig? - sürgeté
15347  IV,  88    |                 miért hagytál el?~- Láttam, hogy végem van otthon. Csak a
15348  IV,  88    |               választanom. Inkább elmentem, hogy majd dolgozom Amerikában
15349  IV,  88    |               hirtelen kiugrott az ágyából, hogy ajtót nyisson.~De nem a
15350  IV,  88    |                      aki önt följelentette, hogy váltót hamisított, mi kérdést
15351  IV,  88    |               rendelve.~- Mondja meg nekem, hogy nézett ki az a férfi.~-
15352  IV,  88    |                    a feleségétõl másodszor, hogy egyéb viszonyaiban ne legyen
15353  IV,  89    |                valának nála, s arra kérték, hogy a jegyzõjüket, Nagy Mártont,
15354  IV,  89    |                   hozta magával a véletlen, hogy a fõispánhoz kerültem.~-
15355  IV,  89    |               könyörgõ szavakkal adták elõ, hogy nem lehetne-e azt a Nagy
15356  IV,  89    |            megadással -, ez már olyan, mint hogy bizonyos idõ múlva esõ van
15357  IV,  89    |                    legalább azt tudnám már, hogy hol tartunk most.~Nagy tisztességtudással
15358  IV,  89    |                   tudom. Hát mit akarnak?~- Hogy tessék, kérem alássan, visszahelyezni.
15359  IV,  89    |                  évi fõispánságom óta, mint hogy a csigerfalvi jegyzõt hol
15360  IV,  89    |                 mert hol azzal fenyegetnek, hogy kiköltözködnek a faluból,
15361  IV,  89    |                      hol azzal fenyegetnek, hogy utána költözködnek, ha elcsapom
15362  IV,  89    |                     ebbõl a tanulság?~- Az, hogy a magyar népnek sokkal jobb
15363  IV,  90    |                    1886~Nemrég ideje annak, hogy a könyvkereskedõk és kiadók
15364  IV,  90    |          díszebédnél, de persze csak annyi; hogy a hosszú toasztok eltiltattak -
15365  IV,  90    |                   csak budai vöröset ittak. Hogy mi lesz ennek a vége, annak
15366  IV,  90    |                     azért mégis okosan van, hogy minden évben összejönnek
15367  IV,  90    |            összeolvassák, megmérik egymást, hogy mennyivel lettek szegényebbek
15368  IV,  90    |                    ilyenkor és kihallgatni, hogy mit beszélnek.~Az õ világuk
15369  IV,  90    |                     megy haza a bankettrõl, hogy »õ martír«.~De ez jól esik
15370  IV,  90    |              szokatlan ebben a társaságban, hogy mindenkit meghökkentett.~
15371  IV,  90    |                   Nálam az történt ez idén, hogy egy tudományos munka második
15372  IV,  90    |                 búbánatos köhintés volt) -, hogy tavaly egy nyári estén beállított
15373  IV,  90    |                  Igen? Nem is hittem volna, hogy ilyesmivel is foglalkozik
15374  IV,  90    |                   Olyan keletje lesz ennek, hogy csak nyomatni gyõzze. Mit
15375  IV,  90    |                     fõsegédem kijelentette, hogy a »láthatatlan erõkrõl«
15376  IV,  90    |                       üdvözlöm nyájasan -, »hogy gratuláljak önnek.«~»Mihez?«~»
15377  IV,  90    |                      sok, s biztosítom önt, hogy a második kiadásból egyetlen
15378  IV,  90    |                    történetbõl megtanulták, hogy a csodák kora lejárt már,
15379  IV,  90    |              hallgatni többé - pedig lehet, hogy azok is valami megírni való
15380  IV,  91    |                   olvasó, de olyan alakban, hogy minden jelölt benne legyen.~
15381  IV,  91    |                  benne legyen.~Hát mondjuk, hogy úgy történt - egy nap távirat
15382  IV,  91    |                    távirat azt adta tudtul, hogy az országos képviselõjük,
15383  IV,  91    |                     barátom, arról van szó, hogy mint jól tudod, meghalt
15384  IV,  91    |                      hanem arra gondoltunk, hogy vállald el például te. Az
15385  IV,  91    |            megvitatni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan szamár vagyok,
15386  IV,  91    |              Toporczyt ez annyira meghatja, hogy fölébred… Egész nap gondolkozó,
15387  IV,  91    |                  elõtte. Szinte bosszantja, hogy oly hamar tértek fölötte
15388  IV,  91    |                    János, nem hittem volna, hogy olyan makacs ember vagy.~
15389  IV,  91    |                     szereztem, éppen annyi, hogy nyugodtan, szépen megélhetek
15390  IV,  91    |                   pénz? Garantírozom neked, hogy egy garasodba se kerül,
15391  IV,  91    |                    hiszitek… de kijelentem, hogy én egy árva garast sem költök.~
15392  IV,  91    |              Tekintetes uram, azért jöttem, hogy valami kocsmát kellene bérelni
15393  IV,  91    |                    Szegedre vagy Szentesre, hogy a banda készen legyen. Bandának
15394  IV,  92    |                BÁCSKAENSE«~1886~Teringette, hogy tudnak mulatni ezek a bácskaiak!
15395  IV,  92    |                    kitûnõen tudok énekelni, hogy menjek már el velök én is,
15396  IV,  92    |              Kapalovics mindent elkövetett, hogy a házához vihessen. Az egész
15397  IV,  92    |                      Csakugyan úgy történt, hogy legközelebb megmondtam Kapalovicsnak,
15398  IV,  92    |               tudtam meg.)~Mikor azt látta, hogy a haragjával nem bír meg,
15399  IV,  92    |                  tõlem a dekrétumot. Tudja, hogy a lelkemet is odaadnám,
15400  IV,  92    |      becsületszavunkra fogadjuk és ígérjük, hogy önt sem etetni, sem itatni
15401  IV,  92    |                        Hát ez mi?~- Hahaha? Hogy ez mi? - rikácsolta az öreg
15402  IV,  92    |                velem. - Ebben ágyak vannak, hogy aki elgyengül, belefektessük
15403  IV,  92    |                     simult hozzám. Éreztem, hogy szeretem, s éreztem, hogy
15404  IV,  92    |                   hogy szeretem, s éreztem, hogy õ is szeret.~Kínálás nélkül
15405  IV,  92    |                bekerültem, magam sem tudom, hogy, a »kórházba«. Mikor másnap
15406  IV,  92    |                  este. És éppen az a célom, hogy a kezét kérjem meg tõled,
15407  IV,  92    |                   még sem ajánlom senkinek, hogy ilyen dekrétummal menjen
15408  IV,  92    |                    mulatni, de még azt sem, hogy dekrétum nélkül.~
15409  IV,  93    |                 Pestre, és úgy intézkedjék, hogy a lakását is mielõbb állandóan
15410  IV,  93    |                   itt még nem láttak. Vajon hogy nézhet az ki? (Most már
15411  IV,  93    |                barátai, jóakarói és irigyei hogy fölpaprikázódnak egyszerre.
15412  IV,  93    |                 álló hétig készült az útra, hogy illõ pompával mehessen.
15413  IV,  93    |                búcsút venni ékes szavakban, hogy maradjon meg ezután is kegyes
15414  IV,  93    |                    a hosszú, fárasztó úton, hogy hát mégiscsak nagyon szép
15415  IV,  93    |                kiváló tehetségek is vannak.~Hogy mik ezek a kiváló tehetségek,
15416  IV,  93    |               sohasem gondolkozott, de kell hogy legyenek, ha egy Széchenyi
15417  IV,  93    |             fordított Macskássynak, anélkül hogy azt szóhoz engedte volna
15418  IV,  93    |               imponált neki Széchenyi gróf, hogy egy héttel elõbb nem mert
15419  IV,  93    |                     kérem, úgy áll a dolog, hogy csak híttak annak.~- És
15420  IV,  93    |                    kérdé a gróf gyanakodva, hogy tán õrülttel van dolga.~
15421  IV,  93    |                     ki bírták sütni ketten, hogy ez egy tituláris hivatal
15422  IV,  93    |                   Én abban a hitben voltam, hogy ön szakember, s az országos
15423  IV,  93    |                        Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy Erdélybe most már vissza
15424  IV,  93    |                     mind olvasta a levelet, hogy mehessek én most haza szégyenszemre,
15425  IV,  93    |            gyógyítani, mert olyan betegség, hogy én belehalok.~- Erre nekem
15426  IV,  94    |                     Bureczky-pört említeni, hogy minden ember mosolyogjon.
15427  IV,  94    |                  kezdeni kellene még egyet, hogy száz legyen.~Gondolkozott,
15428  IV,  94    |                  veszek, az olyan pör lesz, hogy az egész királyi kúria megbámulja.«~
15429  IV,  94    |                   puhatolózni a nemes báró, hogy nincs-e valahol valami eladó
15430  IV,  94    |              Bureczky-család inspektorához, hogy ha a pör eladó, hajlandó
15431  IV,  94    |              kacskaringós betûkkel megírta, hogy igenis hajlandók eladni
15432  IV,  94    |                bocskoros Bureczkyek laknak, hogy lássa, ott legyen köztük,
15433  IV,  94    |                   ünnepélyért, azon hitben, hogy majd megüzeni nagy kedélyesen: »
15434  IV,  94    |                   valami okának kell lenni, hogy ezt a pénzt kifizette.~Aminthogy
15435  IV,  95    |            megtisztelő felszólítást kaptam, hogy felolvasást írjak, már akkor
15436  IV,  95    |                    nem is tudom elképzelni, hogy másvalaki is mulathasson.~
15437  IV,  95    |                   udvariassága nem engedte, hogy igazat adjanak, hanem én
15438  IV,  95    |                  felolvasásoknak szerintem, hogy az unalmas téli estét mégiscsak
15439  IV,  95    |                 tanulmányokat tettem előbb, hogy megválaszthassam tárgyamat,
15440  IV,  95    |                    tarokkot akarom mondani, hogy a politikusok játéka.~-
15441  IV,  95    |                 történt meg Deák Ferenccel, hogy nagy beszédet tartott a
15442  IV,  95    |               annyira megtetszett a beszéd, hogy betanulta szóról szóra,
15443  IV,  95    |              kellene fognom az öreg Deákra, hogy õ meg egyszer tréfából az
15444  IV,  95    |                       Sohasem hittem volna, hogy ilyen okos ember ez az Urbanovszky!~
15445  IV,  95    |                    csak azt akarom levonni, hogy a Deák hangjával az Urbanovszky
15446  IV,  95    |                     Hiába rázzák a fejüket, hogy nem hiszik. Hiszik majd,
15447  IV,  95    |             történet~Hát az történt, kérem, hogy egy vidékünkbeli komposszesszornak,
15448  IV,  95    |                     elvitte a gyereket úgy, hogy vissza se hozta többé. Az
15449  IV,  95    |                 mondott egyebet róluk, mint hogy egészségesek.~Az ötödik
15450  IV,  95    |               eszmélkedésénél, megfigyelni, hogy ismeri fel a tárgyakat,
15451  IV,  95    |                     ismeri fel a tárgyakat, hogy köti össze a fogalmakat,
15452  IV,  95    |                  köti össze a fogalmakat, s hogy indul meg az a csodálatos
15453  IV,  95    |               parányi laskát is megösmerte, hogy az »csicsa«.~Éppen tél elején
15454  IV,  95    |                    nem bírunk kigondolni.~- Hogy hívnak? - kérdeztem egy
15455  IV,  95    |               elnevette magát kedélyesen.~- Hogy képzelsz te olyan bolondot.
15456  IV,  95    |              nevelni, titokban keresztelni, hogy egyformán szeresd mind a
15457  IV,  95    |            egyformán szeresd mind a kettõt, hogy ne tudd, melyik a te fiad
15458  IV,  95    |                    Hanem hát az volt a baj, hogy egyszer Laciban találta
15459  IV,  95    |                    kettõ. Õk is tudták már, hogy egyiküknek mostohaanyjuk
15460  IV,  95    |                   de mindenik azt gondolta, hogy a másiké.~Egészen jól megvoltak
15461  IV,  95    |                  esküszöm a halott anyámra, hogy csak én fogom azt tudni,
15462  IV,  95    |                    a mama rögtön kitalálta, hogy az alkalmasint a Laci dolga
15463  IV,  95    |                   hát te nem csaltál-e meg, hogy egyformán fogod õket szeretni?
15464  IV,  95    |                egyszer aztán olyan év jött, hogy hiába nyíltak a hársak az
15465  IV,  95    |                  akkor abban semmi különös, hogy valaki elesett. Föl sem
15466  IV,  96    |       fecskemadárnak az a passziója támadt, hogy bizony õ nem építi a fészkét
15467  IV,  96    |                   domus«, észrevette ugyan, hogy a madár hova építkezik,
15468  IV,  96    |         polgármester is akképpen vélekedék, hogy nem kell a madarat bántani,
15469  IV,  96    |                 napok óta. És semmi remény, hogy egyhamar jóllakhassék, mert
15470  IV,  96    |                határozta el a magisztrátus, hogy a kiosztandó adagokat még
15471  IV,  96    |                 tanácskozás alatt lévõ ügy, hogy álarcban jöjjenek a meghívottak,
15472  IV,  96    |                     követték a középkorban, hogy a közönség ne tudhassa,
15473  IV,  96    |                     mindenki kíváncsi volt, hogy ugyan mirõl fognak ma tanácskozni,
15474  IV,  96    |                 csak néhány perccel elõbb), hogy egy Schmidt Miklós nevû
15475  IV,  96    |                    elõtt, és eszébe jutott, hogy ott benn madárfészek van.~
15476  IV,  96    |                 Esküdjenek meg kegyelmetek, hogy arról senkinek sem szólnak,
15477  IV,  96    |                    atyái, de oly hosszasan, hogy a kályhában levõ gyerek
15478  IV,  96    |                   levõ tömeg közé, anélkül, hogy föltartóztathatták volna.~-
15479  IV,  96    |                        Azzal fenyegetõznek, hogy felgyújtják a tanácsházát.~-
15480  IV,  96    |                  tanács, amihez jogunk van, hogy ezentúl minden asszony két
15481  IV,  96    |                      folytatá a fõbíróné -, hogy mirõl tanácskoznak kigyelmetek.~-
15482  IV,  96    |            csípõjére tette kezét, látszott, hogy egy hosszabb szónoklatba
15483  IV,  96    |              Kigyelmetek, tekintettel arra, hogy a férfinem nagyon elfogyott
15484  IV,  96    |                   azt a határozatot hozták, hogy a fölösleges asszonyoknak
15485  IV,  96    |                     lecsillapítaniok (igaz, hogy nehezen sikerült), rögtön
15486  IV,  96    |                       Végeztetett pediglen, hogy Schmidt Miklós nevû tizennégy
15487  IV,  97    |                     fel nem világosították, hogy Pest most is a maga helyén
15488  IV,  97    |                     neki az õ esze szerint, hogy csakugyan süllyedõben voltak
15489  IV,  97    |                   és onnan izent a Palinak, hogy itt van. Míg a staféta odajárt,
15490  IV,  97    |                   városokban úgy elvesztek, hogy sohasem találhattak rá többé
15491  IV,  97    |                       Eredj, te golyhó, hát hogy beszéljenek másképpen? Hiszen
15492  IV,  97    |                     aki egész úton morgott, hogy roppant kegyetlen lesz a
15493  IV,  97    |        szégyenletemben, azért is jöttem el, hogy otthon ne legyek, hogy ne
15494  IV,  97    |                      hogy otthon ne legyek, hogy ne szurkálhassanak az emberek
15495  IV,  97    |                     az egész környék tudja, hogy ki akarnak csapni. Hát mit
15496  IV,  97    |                  Hát nem méltóztatik tudni, hogy én rebellis vagyok? Nagy
15497  IV,  97    |                  Nagy rebellis. Kevés híja, hogy nem voltam elcsukva a forradalom
15498  IV,  97    |                  alássan. És az a szokásom, hogy csak forradalmi gyerekeket
15499  IV,  97    |            türelmetlenkedve. - Úgyis látom, hogy kedves hangjuk van.~- Nem,
15500  IV,  97    |                     Anyám meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát.~- Különös