bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

15501  IV,  97    |              asszonyban. Legyen elkészülve, hogy a legrendkívülibbet fogja
15502  IV,  97    |               mondjátok meg a neveteket, és hogy hol születtetek.~Az egyik
15503  IV,  97    |                     van. No most te, másik. Hogy hívnak?~- Daróczy Mihálynak.~-
15504  IV,  97    |                    szemeket vetett anyámra, hogy az vajon csodálkozik-e már,
15505  IV,  97    |                helyérõl ki lehetne találni, hogy itt valami nagy dolognak
15506  IV,  97    |                komám egy reggel arra ébred, hogy õ Mladenecz Márton, a cserepes.
15507  IV,  97    |                   És tetszik-e tudni kérem, hogy ez az utóbbi dolog már nem
15508  IV,  97    |                     azt cselekedte a minap, hogy a leckeórától megszabaduljon,
15509  IV,  97    |                      melyben figyelmezteti, hogy a lakására másnap délután
15510  IV,  97    |                   sedes. De az a fõbenjáró, hogy a bátyámnak, aki a természetrajz
15511  IV,  97    |                    kérem, kenyérbélbõl - de hogy az ördögbe jut eszébe az
15512  IV,  97    |                  aztán odaadta a bátyámnak, hogy találta a Szittnya-hegyén.
15513  IV,  97    |                költségén, és akkor sült ki, hogy az egészet ez a paniperda
15514  IV,  97    |            Beláthatja a tekintetes asszony, hogy a bátyámnak szatiszfakció
15515  IV,  97    |              mosollyal -, még az is kérdés, hogy haza lehet-e majd vinni?~-
15516  IV,  97    |                     egy kicsit a fogadóban, hogy a kocsis elrakta-e a lószerszámot
15517  IV,  97    |                  elszegényedett. Szerencse, hogy bigott katolikusok. Csakis
15518  IV,  97    |                 végig a Kálvária sikátoron, hogy onnan eleibök kerüljön.
15519  IV,  97    |                     a Perec utcán futok le, hogy arra felé zárjam el a menekülésüket.~
15520  IV,  97    |                      s olyan erõvel rohant, hogy majd fellökte a leánykát.~-
15521  IV,  97    |                     odaértem és elbámultam, hogy Palit beszélgetésben találom
15522  IV,  97    |                  meg a helyzet sem engedte, hogy ellenkezzem vele.~- Hahaha -
15523  IV,  97    |                 kecskebak. Olyan vére volt, hogy mulattatta a veszedelem.~
15524  IV,  97    |                    kiáltások. Jó szerencse, hogy e pillanatban egy nagy izmos
15525  IV,  97    |                 hátán.~Pali megpillantotta, hogy a kosár üres, egyszerre
15526  IV,  97    |              kolbászok támadnak a vállamon, hogy két hétig sem hordhatok
15527  IV,  97    |                    ismerõsök rajtakapnának, hogy én ülök itt.~Érezte a szagot,
15528  IV,  97    |              üldözõk, s azt is megneszelte, hogy nem messze a veres torony
15529  IV,  97    |             sopánkodás, alig várta azonban, hogy a háta mögött legyenek.~
15530  IV,  97    |                   ki elõször nagyot bámult, hogy bír az a törött lábával
15531  IV,  97    |                      Mert az inasok látván, hogy most már hiába kergetnék
15532  IV,  97    |            gyûjteményemet. Tetszik-e tudni, hogy ebbõl a gyûjteménybõl a
15533  IV,  97    |                olyan verseket írt az kérem, hogy Horatius se különbet abban
15534  IV,  97    |             kirándulást tesz ma a hegyekbe, hogy a szél kifújja fejébõl a
15535  IV,  97    |                vissza. Minden jel odamutat, hogy megölte valaki.~- Szent
15536  IV,  97    |                 hevér asszony jelentkezett, hogy õ látta a Gyurit künn a
15537  IV,  97    |                      tekintetes asszonyom), hogy az én lányom adhatna fölvilágosítást
15538  IV,  97    |                   azért nyitja ki a száját, hogy õszintén elmondja a dolgokat,
15539  IV,  97    |                  mindent.~- Ott hagytam el, hogy a hatóság nem talált semmi
15540  IV,  97    |                      de õ makacsul tagadta, hogy látta volna a két diákot.
15541  IV,  97    |               amellett maradt állhatatosan, hogy senkit sem látott. Hát most
15542  IV,  97    |                     a huszonhárom diákomat. Hogy mire való lesz, el sem képzelhettem,
15543  IV,  97    |                     képzelem.~- Az sült ki, hogy másnap a Szurina komám leánykája,
15544  IV,  97    |                      kend, szegény asszony, hogy ezzel vesztõhelyre juttatja
15545  IV,  97    |                     támadt. Apád említette, hogy egy albumot kapott születésnapjára
15546  IV,  97    |               lapokat, s legott észrevette, hogy az egyik diák innen is »
15547  IV,  97    |             Megnézte a jegyzéket, s kitûnt, hogy az a Pali gyerek. Az a béka
15548  IV,  97    |                  mirõl van szó, de éreztem, hogy az valami rettenetes dolog
15549  IV,  97    |                     és félelmében Gábel úr, hogy végre ránk akadt.~- No mi
15550  IV,  97    |            egyszerre elsimult, amint látta, hogy odaszaladok a kutyához,
15551  IV,  97    |                     Belõled generális lesz. Hogy hívnak vakmerõ gyermek?~
15552  IV,  97    |                   vakmerõ gyermek?~Mondtam, hogy a Pali testvére vagyok.~-
15553  IV,  97    |                  Kedves uram, bocsássa meg, hogy megszólítom, de én vagyok
15554  IV,  97    |                ebbõl?~- Hát az lesz, kérem, hogy én becsukom a karcerbe,
15555  IV,  97    |                  adott volt át neki otthon, hogy ha valami nagy baj lenne,
15556  IV,  97    |                      mert olyan kályha van, hogy ökröt lehetne benne sütni.
15557  IV,  97    |                    való ez a két nagy zseb, hogy befér egy kis kalács, egy
15558  IV,  97    |                 Hiszen végre is tegyük föl, hogy megtörtént az eset, nincs
15559  IV,  97    |              meghúzódnak ott, és megígérik, hogy nem köhögnek, mindent láthatnak
15560  IV,  97    |                voltak.~- Igaz-e - kérdék -, hogy Gábel tanár úrnak te írtad
15561  IV,  97    |                 fogadtam Szeniczey Lacival, hogy másnap nem lesz növénytani
15562  IV,  97    |                 mikor egy idõ múlva láttam, hogy úgy néz ki, mint a kövület,
15563  IV,  97    |                     Az is ellened bizonyít, hogy Török Györggyel gyakorta
15564  IV,  97    |                      Mit akar megmondani?~- Hogy nem láttam azt a két diákot,
15565  IV,  97    |                      Azt akarom megmondani, hogy igazságtalanul akarják elítélni
15566  IV,  97    |                    és azt én nem engedem.~- Hogy mersz így beszélni itt,
15567  IV,  97    |                   azt nekünk megmagyarázni, hogy nem Pali a bûnös, hogy a
15568  IV,  97    |                      hogy nem Pali a bûnös, hogy a fölismerhetés veszélye
15569  IV,  97    |                 kezét. Abban a hitben volt, hogy az bátorságot ad az asszonyfélének,
15570  IV,  97    |                      Olyan csöndesség volt, hogy nem mertünk megmoccanni.
15571  IV,  97    |                     a további rendelkezést, hogy a diákot kiereszti-e reggel,
15572  IV,  97    |                     de lehetetlen volt úgy, hogy észre ne vegye, vártunk
15573  IV,  97    |              nyargalt végig a termen.~- Hát hogy merte maga elereszteni a
15574  IV,  97    |                 csukni.~- De mondom, kérem, hogy a Török Gyuri megkerült.~-
15575  IV,  97    |                    hittem volna, édes fiam, hogy ilyen jó az isten.~Gábel
15576  IV,  97    |                        Mert az is meglehet, hogy vissza sem adom többé.~Úgy
15577  IV,  97    |                 aztán az az eredménye lett, hogy én még mai napig nem tanultam
15578  IV,  98    |                     kölyök, aki megérdemli, hogy sok családapa éppen olyan
15579  IV,  98    |                    egy télen át a tarokkra, hogy a másik télen már én is
15580  IV,  98    |               elagyabugyált azon melegiben, hogy örök idõkre lemondtam a
15581  IV,  98    |             kalabriászt.~Láttam az arcáról, hogy végem van, megbuktat.~Máskor
15582  IV,  98    |                  szenvedélyes játékos volt, hogy a betegek érverését így
15583  IV,  98    |                      vigasztalásul szolgál, hogy végre is tulajdonképpen
15584  IV,  98    |                    biztosíthatom az urakat, hogy nincs a szobában semmi bútor,
15585  IV,  98    |                Különös dolog!~- Lehetetlen, hogy önök ne tudnák az esetet.~
15586  IV,  98    |                  nappal adta el a birtokát, hogy újat vegyen, egy kisebbet,
15587  IV,  98    |                    szabály!~- De ha mondom, hogy nincs nálam. Hozom. Egész
15588  IV,  98    |                  rohant a takarékpénztárba, hogy ott kölcsönözzenek a kártyájára
15589  IV,  98    |                gazdag jó barátjához futott, hogy az adjon neki vagy váltót -
15590  IV,  98    |                     Írtunk már Kerekesynek, hogy jöjjön a kártyák felbontásához.
15591  IV,  98    |                   ám - de ha négyen vannak, hogy lesz akkor ebbõl az esetbõl
15592  IV,  98    |               foglaltató ügyvéd - kár, kár… hogy azokat a lepecsételt királyokat
15593  IV,  98    |                  életemben.~Mert jól tudom, hogy egy bírósági végrehajtónak
15594  IV,  99    |                     erre éjjel járni. Igaz, hogy a holdvilág sütött és a
15595  IV,  99    |                   Olyan förtelmes vidék ez, hogy itt nem lehet megjegyezni
15596  IV,  99    |                   semmit.~- Nem mondhatnám, hogy valami nagyon okos ember
15597  IV,  99    |             közepére letennének egy bolhát, hogy az mondja meg, melyik szõrszálnál
15598  IV,  99    |                   olyan egyhangú, egyforma, hogy semmiben sem különbözik
15599  IV,  99    |        tanácstalanul, végre eszembe jutott, hogy nem messze az úton valami
15600  IV,  99    |                    azt úgy sem lehet tudni, hogy a gázló merre van, az effélét
15601  IV,  99    |                 kell kitalálni.~- Meglehet, hogy igaza van, de azért csak
15602  IV,  99    |                     addig-addig nyaggattam, hogy végre is visszafordultunk,
15603  IV,  99    |                    hortyogna, azt mondanám, hogy meg van halva. Hej apó,
15604  IV,  99    |                      szólt a sváb kocsis -, hogy betévedtünk a nádasba és
15605  IV,  99    |                    jövet meg nem állhattam, hogy be ne nézzek a biláncsai
15606  IV,  100   |                  TÖRTÉNET~1886~Ha elmondom, hogy fiatal koromban én is a
15607  IV,  100   |                   hallott már olyat valaha, hogy egy polgárleánynak ne legyen
15608  IV,  100   |                  egy ív papírt, és olvasta, hogy alulírott elkeseredett atya
15609  IV,  100   |                      De tessék meggondolni, hogy ez nekem nem kedvezmény,
15610  IV,  100   |                     jó nagy kövér betûkkel, hogy a pápaszemes emberek is
15611  IV,  100   |                  amit kívánt, pedig tudták, hogy a fizetség mindig az: »Ha
15612  IV,  100   |                   az lesz - üzentem neki -, hogy még azóta nem jelent meg
15613  IV,  100   |                ökrök és talált lovak száma, hogy betöltötte a két oldalt.
15614  IV,  100   |                      aki mindig attól félt, hogy egyszer majd napilappá találjuk
15615  IV,  100   |      feledékenységemért, megígérve szentül, hogy még ma beadom a nyomdába.~
15616  IV,  100   |                kedvetlenül.~- Ejnye, ejnye, hogy lehetne azon segíteni.~-
15617  IV,  100   |                  történt, kedves uramöcsém, hogy megtaláltam ezt a gyermeket.
15618  IV,  100   |                    mondják ezek a gyerekek, hogy te az én nagyapám vagy.«
15619  IV,  100   |                 kiegyenlítem. Hát bízhatom, hogy nem lát napvilágot?~- Olyan
15620  IV,  100   |                        Olyan bizonyos, mint hogy most a nap süt.~- Isten
15621  IV,  100   |                        Köszönöm.~Sejtettem, hogy ezzel ki vagyok most már
15622  IV,  101   |                   1886~Önök nyilván tudják, hogy a Majornoky Ferenc és Gál
15623  IV,  101   |                  akarok élni a hegyormon« - hogy dugnák össze fejeiket a
15624  IV,  101   |        pénzesládájára ültetjük. (Hát persze hogy az elég magasság! )~El is
15625  IV,  101   |                Katira, nincs az az alkalom, hogy a nagyasszony ne úgy említse: »
15626  IV,  101   |                   Hát még a két kis kölyköt hogy kényeztették, becézgették.
15627  IV,  101   |            természetû; Pali korán elárulta, hogy úrnak született, fintorította
15628  IV,  101   |                  átvette a fiúkat az apjuk, hogy a városi iskolákban kezdje
15629  IV,  101   |                     elkeseríté az öregeket, hogy Gál Péterné asszonyom a
15630  IV,  101   |             leolvadt a nagy hírhedt vagyon, hogy maradt is, nem is valami
15631  IV,  101   |               csinált az ottani cukrásszal, hogy az õ fiai annyit ehessenek
15632  IV,  101   |                  szünetekre (ki volt kötve, hogy azt minden évben nála töltsék)
15633  IV,  101   |                    ez már olyan tromf volt, hogy a tekintetes úr nem tehetett
15634  IV,  101   |                   áldozatokkal megszerezte, hogy a gyerekek szeressék. Majornoky
15635  IV,  101   |                      Pénzük meg annyi volt, hogy a tizedrészét sem bírták
15636  IV,  101   |                      Mindjárt feltûnt neki, hogy Gyuri igen kopottasan néz
15637  IV,  101   |          kedvetlenül simogatta szakállát.~- Hogy változtál át úgy egyszerre?
15638  IV,  101   |                      s rácsapott a szívére, hogy megremegett és hátratántorodék.~-
15639  IV,  101   |                     A másik lehajolt hozzá, hogy a kezét megcsókolja: visszavonta,
15640  IV,  101   |                  engem õmiatta…~- Tudd meg, hogy õ nagy szegénységben van -
15641  IV,  101   |                     gondviselés úgy akarta, hogy Lázár János úr, a megyei
15642  IV,  101   |               prókátorhoz állt be írnoknak, hogy anyja nyomorát keresményével
15643  IV,  101   |                   kellett jönnie valakinek, hogy kisegítse õket. Egy nap
15644  IV,  101   |               tanács elõtt, melybõl kisült, hogy a becsületes mester kétszázezer
15645  IV,  101   |          népbizalomnak nagy a gyomra. Most, hogy nem kapott többé mandátumot,
15646  IV,  101   |               kocsmáros gondolkodóba esett, hogy mit adhatna.~- Csináltasson
15647  IV,  101   |                    kiöldösteti a kakasokat, hogy éjjelente föl ne keltsék
15648  IV,  101   |               számolni, biz az arra jutott, hogy aztán nem tudott aludni.
15649  IV,  101   |             asztalra, majd élénken kérdé:~- Hogy hívják önt?~- Engem Balics
15650  IV,  101   |                        sõt inkább köszönöm, hogy szólt. Hanem egyre kérem…~-
15651  IV,  101   |                    én rendbe hozom azt úgy, hogy õ észre se vegye, önnek
15652  IV,  101   |                     Ó, ó, a kis körtevesszõ hogy megnõtt, hogy elaggott…
15653  IV,  101   |                   körtevesszõ hogy megnõtt, hogy elaggott… Az volna ez? Nézd
15654  IV,  101   |               körmeivel Balics uramnak úgy, hogy az vad futásban keresett
15655  IV,  101   |                     kezdte csak észrevenni, hogy ez aligha puszta tréfa.)~-
15656  IV,  101   |                   mi történt?~- Az történt, hogy az apáddal tartasz, megloptad
15657  IV,  101   |             hallottam, de majdnem bizonyos, hogy mindig a rövidebbet húzta,
15658  IV,  101   |                    nem állok. Hiszem ugyan, hogy az öreg Majornoky elkezelte
15659  IV,  101   |            elkezelte a vármegye pénzeit, de hogy föl is függesztették volna,
15660  IV,  102   |         szerencsétlenül talált leesni róla, hogy szörnyet halt. Ha lóra nem
15661  IV,  102   |                   élne, mert lehetetlen az, hogy a halál az igazi alakjában
15662  IV,  102   |                    az igazhivők utólagosan, hogy szeri-száma sincsen.~Ám
15663  IV,  102   |                     szeri-száma sincsen.~Ám hogy ne essék igazságtalanság
15664  IV,  102   |                 szedem Dimén József uramat, hogy »ennyi volt és nem több«.~
15665  IV,  102   |                tudni, hanem annyi bizonyos, hogy Uzonban lakott akkoriban,
15666  IV,  102   |              nyomban Diménnek nagy örömben, hogy álljon be immár az ekével,
15667  IV,  102   |                 ember kegyelmed! Már látom, hogy sok holdat ér nekem az elokvenciája.~
15668  IV,  102   |                   úgy be volt dresszírozva, hogy mire Lisznyói uram a kilencedik
15669  IV,  102   |                   kört kerített be ezalatt, hogy nem annyira ő izzadt bele,
15670  IV,  102   |                    nőtte ki magát. Olyanná, hogy mikor a székelyek lázongtak,
15671  IV,  102   |                  uramat hívatta fel Bécsbe, hogy csendesítse le őket. Dimén
15672  IV,  102   |            miniszterek, a nádor, a császár, hogy később nagyon elbizakodott
15673  IV,  102   |                     a hintójába maga mellé, hogy az adjon neki információkat
15674  IV,  102   |                    felmaradt, s megmutatja, hogy a góbéóriás milyen hangon
15675  IV,  103   |            BOSZORKÁNYOK~(Ős mitológia)~1886~Hogy fogy és törpül az idõk végtelenségében
15676  IV,  103   |                 egyéb foglalatosságuk, csak hogy a tehenek tejét megrontsák.~
15677  IV,  103   |                   milyen édes a kacsintása, hogy ringott az a szép sugár
15678  IV,  103   |                 kocsiján olyan szélsebesen, hogy mire beharangoztak, már
15679  IV,  103   |                   kocsis le akart szállani, hogy fölvegye.~- Ne bántsd, Gergely
15680  IV,  103   |                 jött a házhoz, azt mondták, hogy testvérek és megkérték Veneturnétól
15681  IV,  103   |                 egyre beljebb a hegymélybe, hogy egyszerre rábukkant a Veneturné
15682  IV,  103   |               feleltek a várkisasszonyok.~- Hogy értitek azt?~- Én mindaddig
15683  IV,  104   |                 1886~Úgy áll a krónikákban, hogy a híres Czinka Panna anyja
15684  IV,  104   |                     Hová beszélnek kendtek, hogy nem telelni való a gyerek?
15685  IV,  104   |                     meg kendtek ezt a fiút, hogy ez generálisokat fog egykor
15686  IV,  104   |               molnárné is azt mondta, igaz, hogy végtelen nyájasan:~- Ugyan
15687  IV,  104   |                nyápic átlátszó fülű maradt, hogy mikor aztán a szülei elhaltak
15688  IV,  104   |                   turkálta az elméjét.~Lőn, hogy Bercsényinek, aki ott táborozott
15689  IV,  104   |                      de az még valószínűbb, hogy csak a hadsereg babonás
15690  IV,  104   |                  tábor, mert azt tartották, hogy ez azt jelenti: »Curutz
15691  IV,  104   |                    mondásaival csavargatni, hogy jóslatai, a kudarcok dacára
15692  IV,  104   |                     elbizakodott őkegyelme, hogy akárhányszor bement a haditanácsba
15693  IV,  104   |               felhasználta.~Annyi bizonyos, hogy nagy súlyt fektettek rá.
15694  IV,  104   |         memorandumban kifejtette az okokat, hogy miért nem bocsáthatja vissza
15695  IV,  104   |                  vissza, mert már egy hete, hogy felakasztották.~De ha nem
15696  IV,  104   |             indokolás, annak bizonyítékául, hogy az osztrák generálisok már
15697  IV,  105   |                kijelentette a szerkesztőnk, hogy igyekezzünk, csináljunk
15698  IV,  105   |                 szemmel, abban áll a dolga, hogy azt, amit embereirõl megtud,
15699  IV,  105   |                  rovatvezetõ abban virtuóz, hogy amit a személyzetrõl megtud,
15700  IV,  105   |             szerkesztõmet. Azt ígérem neki, hogy: »majd megtudok valamit« (
15701  IV,  105   |                    Hiszen ha én azt tudnám, hogy mit lehet megtudni…~- Hát
15702  IV,  105   |               viselem. Csodálatos dolog az, hogy olyan urat szolgálok, akirõl
15703  IV,  105   |                        Lehetetlen.~- Tudom, hogy meg akarod interjuvolni.~-
15704  IV,  105   |                      de akkora nyelve volt, hogy égy félrõfnyire lógott ki
15705  IV,  105   |                     Régen megmondtam nekik, hogy semmi keresetük nálam.~-
15706  IV,  105   |                     meg vannak dagadva úgy, hogy csak támolyogva tud menni.
15707  IV,  105   |                 azért jöttem méltóságodhoz, hogy eszmecserét folytassunk
15708  IV,  105   |                    már csak arra vagyok jó, hogy a feleségemnek legyen kit
15709  IV,  105   |           közügyektõl teljesen.~- Sajnálom, hogy meg kell önt cáfolnom, mert
15710  IV,  105   |                     a kérvényemet Tiszához, hogy belügyminiszteri engedéllyel
15711  IV,  105   |             Közvélemény e rezignációján, de hogy valami érdekeset mégis megtudhassak,
15712  IV,  105   |                 közelebb jött, észrevettem, hogy szemöldöke, arca ki van
15713  IV,  105   |                    csak az az egy baja van, hogy roppant kapzsi.~- Úgy? Azért
15714  IV,  105   |                    sohase mondják senkinek, hogy »beszéljen a papával«… Hát
15715  IV,  105   |                  velem és miután megígérte, hogy örökké járatni fogja a »
15716  IV,  105   |                  figyelmeztettem szerényen, hogy talán ideje volna már, ha
15717  IV,  105   |                       igazán nem emlékszem, hogy mit álmodtam.~
15718  IV,  106   |                    leveleket az olvasóktól, hogy csupa miniszterekrõl és
15719  IV,  106   |                   írja az egyik »jóakaróm«, hogy hol van a derék becsületes
15720  IV,  106   |                     Filcsikekbõl? stb.~Mit? Hogy kifogytam? Hiszen nekem
15721  IV,  106   |                 mekkora lángész kell ahhoz, hogy annyi szerszám közt eligazodjék.~
15722  IV,  106   |                     alispánt csinált Jókai, hogy azóta se termett párja.~
15723  IV,  106   |                   ennek a történetnek õ is, hogy mivé lehet egy csizmadia
15724  IV,  106   |                     derék ember.~- Micsoda, hogy Bajcsi nem volt derék ember?~-
15725  IV,  106   |                   szerszámokhoz. De még jó, hogy az a szerencsétlen kapta
15726  IV,  106   |                 innen, te szamár«.~Történt, hogy a vármegye kézre kerített
15727  IV,  106   |                     olyan ügyesen tagadott, hogy immár lehetetlen volt elítélni,
15728  IV,  106   |                      Azt nem hiszem. Ohohó! Hogy gondolja azt a tekintetes
15729  IV,  106   |             állapotot.~S intett a hajdúnak, hogy vezettesse elõ a rabot.~
15730  IV,  106   |            szolgabíró:~- Pedig azt állítja, hogy nála vetted a gyilkosság
15731  IV,  106   |                      Hát úgy felelj, hékás, hogy valami cáfolat ne légyen,
15732  IV,  106   |                     még egyszer a szemembe, hogy nem igazba járó a mondásom.~-
15733  IV,  106   |                    mondásom.~- Mondtam már, hogy sohasem láttam az urat,
15734  IV,  106   |                     fordult a gyilkos felé, hogy igazolja elõtte az eljárást.~-
15735  IV,  106   |                  nem mondhatta Kusza Pista, hogy nem tõle való a csizma.~
15736  IV,  106   |             csizmákon, de olyanokat mondok, hogy nincsenek, akik az árszabásnál
15737  IV,  107   |              Természetesen mese az egész. S hogy több legyen eggyel a csodadolog,
15738  IV,  107   |                     félreeső helyen nemcsak hogy a hadak útjába nem esett,
15739  IV,  107   |                meresztettek Koczka Gáborra, hogy talán megbolondult.~De Koczka
15740  IV,  107   |               hegyek mögül közelgõ törökök, hogy óriási táborba találnak
15741  IV,  107   |                   költötték fel õkegyelmét, hogy megérkezett Gyulafehérvárról
15742  IV,  107   |                 megmutatta Apafi parancsát, hogy a várnagy mindenben engedelmeskedni
15743  IV,  107   |               Annyira vérében volt a lopás, hogy önmagát is meglopta.~Nagy
15744  IV,  107   |                     rajtunk a szíve? Látta, hogy szegény embereknek nem vagyunk
15745  IV,  107   |                  már készen volt. De jó is, hogy sietett, mert alighogy elvégzé,
15746  IV,  107   |                     császár biztosa.~Persze hogy rögtön nyílt a kapu, s hajadon
15747  IV,  107   |                    aláírta a protokollumot, hogy az õ jelenlétében lõn elég
15748  IV,  108   |              jelenti az ajtónálló huszárja, hogy egy lutheránus pap szeretne
15749  IV,  108   |                  Minden rózsát leszakított, hogy rózsavízben mosakodjék.~-
15750  IV,  108   |                     ha egyet mondok, tudom, hogy a fejemmel játszom, ha beszélek,
15751  IV,  108   |                  beszélek, de azt is tudom, hogy a lelkemet játszom el, ha
15752  IV,  108   |                   Erre aztán elõadta a pap, hogy a szép Nádasdyné dolga hogy
15753  IV,  108   |                 hogy a szép Nádasdyné dolga hogy kezdõdött; arcul ütötte
15754  IV,  108   |              kiszolgáló frájját oly erõsen, hogy annak a vére kiserkedt,
15755  IV,  108   |                  elõkelõ a bûnös - mondá -, hogy csak a nádor meri ott az
15756  IV,  108   |                 másikat meg kínzás alatt.~- Hogy tetszik a vár kegyelmeteknek? -
15757  IV,  108   |                 kegyelmes húgomasszonyomat, hogy ki kell innen költözködnie.~-
15758  IV,  108   |                     viszonzá. - Szép dolog, hogy a saját várában rendelkeznek
15759  IV,  108   |                 most sápadt el, megértette, hogy mi van lejjebb: a börtön.~-
15760  IV,  108   |                    György kegyelmes uramat, hogy talán nem is börtönbe kellett
15761  IV,  109   |         megkereszteljük más névre, mondjuk, hogy Borosnyói Pálnak hívják.~
15762  IV,  109   |            környékbeli szép asszonyoknak és hogy semmit se felejtsek el a
15763  IV,  109   |                    a potrohát és a tokáját.~Hogy azonban az ügyek mégis menjenek
15764  IV,  109   |                   elég unalmas dolog az is, hogy mikor az ember ferblizik,
15765  IV,  109   |                     neki, de Nina kineveti. Hogy merészkedik ez az ember
15766  IV,  109   |                  Pedig Koczó barátunk érzi, hogy tetszik a leánynak és csak
15767  IV,  109   |                     abban a helyzetben, nem hogy jószágigazgatói titkárok
15768  IV,  109   |                titkárok lettek volna, hanem hogy beleszerettek valakibe és
15769  IV,  109   |                  elkeseredés tartama alatt, hogy a miniszter rövidebbre kezdé
15770  IV,  109   |                      Én igazán megérdemlem, hogy megbecsüljön ez a kormány.
15771  IV,  109   |                      Ne bolondozzon, amice. Hogy gondolhat maga olyat? Hát
15772  IV,  109   |                  maga olyat? Hát azt hiszi, hogy én a szemeten szedtem fel
15773  IV,  109   |                 szedtem fel a lányomat vagy hogy a kormánytól kaptam, és
15774  IV,  109   |               Istvánra nézve, felkérve önt, hogy addig is, míg e tekintetben
15775  IV,  109   |                 komolyan nézett ki a dolog, hogy rögtön felült a vasútra,
15776  IV,  109   |            mosolygott a szeme közé. Érezte, hogy õt nevetik.~Szívdobogva
15777  IV,  109   |                   Jelentem excellenciádnak, hogy én egészen tehetetlen vagyok
15778  IV,  109   |                      de azokat is a nélkül, hogy átolvasnám…~…Odáig terjed
15779  IV,  109   |                   táviratoztatott Koczónak, hogy jöjjön fel. Tudod-e, hogy
15780  IV,  109   |                   hogy jöjjön fel. Tudod-e, hogy ez a memorandum nagyszabású
15781  IV,  109   |                     Hiszen ha tudtam volna, hogy mi forr az alattomos eszében.
15782  IV,  111   |                     regét s ezzel vitte ki, hogy nem kellett meghalnia; a
15783  IV,  111   |                õneki fogalma se volt arról, hogy derûre-borúra lopják.~Vagy
15784  IV,  111   |                forrást.~Észrevehették önök, hogy egy-egy jeles írónk egyszerre
15785  IV,  111   |                 kiapad. Mit jelent az? Azt, hogy Beöthy másüvé jár vacsorálni.
15786  IV,  111   |                     rajta a fejét mindenki, hogy mért nem tudja befejezni
15787  IV,  111   |                     hívatja, tudtára adván, hogy beajánlotta teljhatalmú
15788  IV,  111   |                udvariasan fogadta.~- No jó, hogy megjött. Isten hozta! Vegye
15789  IV,  111   |                 midőn végre bejött az inas, hogy ebédhez hívja. Lehetett
15790  IV,  111   |              mogorván intett a fiskálisnak, hogy üljön le a másik üres terítékhez.
15791  IV,  111   |          bekanalazott derekasan és jóízûen, hogy csak úgy csorgott a verejték
15792  IV,  111   |                     de olyan éhes volt már, hogy õ is hozzálátott s ugyancsak
15793  IV,  111   |                    ügyvéd föltette magában, hogy kiállja, ha belehal is.
15794  IV,  111   |                     azt ígéri a plakátokon, hogy aki az oroszlányketrecbe
15795  IV,  111   |                     jurium direktornak.~II. Hogy oszlott fel a Pakas-banda?~
15796  IV,  111   |                   azon a ponton voltak már, hogy a huszonötéves jubileumot
15797  IV,  111   |                 cassa perceptor« megígérte, hogy a nemes város költségén
15798  IV,  111   |                  tányér, nem csörömpölsz.« (Hogy ti. hitvány piculák meg
15799  IV,  111   |     hozzáférhetetlenné.~Úgy rémlik elõttem, hogy évekkel azelõtt Murka Tóni,
15800  IV,  111   |               valóban a Pakasékkal történt, hogy egy eleven legyet kellett
15801  IV,  111   |                   ötlet volt ez arra nézve, hogy a hatosokból el ne vehessen
15802  IV,  111   |                     módosultak a szabályok, hogy sorba járjanak a tányérral.
15803  IV,  111   |             becsület úgyis mindenikben van, hogy csak egy csekély »körüljárkálási
15804  IV,  111   |            Sírt-rítt a hegedû. A kevélység, hogy ilyen uraknak játszhatnak,
15805  IV,  111   |                százas elõ nem került (amint hogy nem is kerülhetett elõ,
15806  IV,  111   |                  természetesebb tehát, mint hogy a végén összeverekedtek,
15807  IV,  111   |                    rajta, ott, ahol vannak, hogy melyik imposztor lopta el
15808  IV,  112   |                tájon, de olyan gazdag volt, hogy nem tudott az aranyaival
15809  IV,  112   |                    A gazdagsága onnan lett, hogy mikor egyszer a nyáját legelteté
15810  IV,  112   |                pedig odaadta a gyerekeinek, hogy játszadozzanak vele.~Késõbb
15811  IV,  112   |                   vele.~Késõbb észre veszi, hogy a kõ világít éjjel.~- Hm,
15812  IV,  112   |                 ravasz kalandorok, belátta, hogy a követ nem tarthatja tovább
15813  IV,  112   |               juhász s átadta neki a követ, hogy jó lesz vele játszani a
15814  IV,  112   |                    volt s olyan nagy darab, hogy ki sem lehetett mondani
15815  IV,  112   |                 juhászt s tetszésére bízta, hogy kérjen tõle valamit.~- Csak
15816  IV,  112   |                   azt engedd meg, királyom, hogy hét juhaklot építhessek
15817  IV,  112   |                   olyan »véglegesség« lett, hogy még a mai napig is az Andrássyaké
15818  IV,  112   |                   lakható vár.~Természetes, hogy ennek a megtartása ezentúl
15819  IV,  113   |            Egyszóval úgy volt az kieszelve, hogy a törökök közt az a rege
15820  IV,  113   |                     úti költséggel ellátta, hogy legyen, aki otthon híradással
15821  IV,  113   |                     él az Al-Duna mellékén, hogy a magyar vitézek oly jól
15822  IV,  113   |                  tudtak nyíllal lövöldözni, hogy mikor a várfokon ebédelgettek
15823  IV,  113   |               csonkán meredezõ nehány fala, hogy eggyel megszaporítsa az
15824  IV,  114   |                  VÁR~1886~Azért mondták rá, hogy »keresd«, mert nem lehetett
15825  IV,  114   |                   közé bezárt völgyben úgy, hogy legfeljebb az eltévedt utazó
15826  IV,  114   |                     hihette meglepetésében, hogy valami mesebeli tündérvárra
15827  IV,  114   |                 fenségesen komoly épületet, hogy mint egyik tudósunk mondja: »
15828  IV,  114   |             mégpedig minden jel arra mutat, hogy II. Endre alatt Erdélyben
15829  IV,  114   |                  mai napig.~Szokásban volt, hogy a Bethlen családból ha valaki
15830  IV,  115   |                     nem lesznek kíváncsiak, hogy én, egyszerű újságíró mennyi
15831  IV,  115   |                     tudják rajtam megvenni. Hogy pedig kisebb-e aztán az
15832  IV,  115   |               komikum és változatosság van, hogy halálos vétek volna nem
15833  IV,  115   |            változott, tekintet nélkül arra, hogy anyagi viszonyaim egy cseppet
15834  IV,  115   |                      s aki ebbõl kitalálja, hogy miféle kulcs szerint dolgozik
15835  IV,  115   |                 becsületszavamra megígérem, hogy az összes hátralékos adómat
15836  IV,  115   |                    nem adom ezer forintért, hogy nem vagyok gazdag ember.
15837  IV,  115   |                     fölötte.~Én azt hiszem, hogy ezek az urak csak úgy belenyúlnak
15838  IV,  115   |                 volt benne annyi óvatosság, hogy a szállítólevélre azt írta:
15839  IV,  115   |                    Azaz tudtam én, kicsoda, hogy õ az én Kopácsy Laci barátom,
15840  IV,  115   |                     csomagot is úgy kaptam, hogy csak a szállítólevelet hagyta
15841  IV,  115   |                     a pakkot?~- Képzelheti, hogy nem. Hanem ha behoz este
15842  IV,  115   |                  szolga azzal az üzenettel, hogy a dohányt ideadják, ha öt
15843  IV,  115   |                   adta a dohányt - az igaz, hogy az öt forintot meg elvette.~
15844  IV,  115   |                 fináncot.~Az se lehetetlen, hogy a fináncoknak feltûnt a
15845  IV,  115   |                 fináncok házi politikájára, hogy becsalogatják a szegény »
15846  IV,  115   |        becsalogatják a szegény »címzettet«, hogy a csomag elfogadása iránt
15847  IV,  115   |             menüjéért, pedig invitáltak is, hogy dohány érkezett a számomra.~
15848  IV,  115   |                  ama küldemények tárgyában, hogy aztán ennek alapján vettessék
15849  IV,  115   |                bûnöm, tisztelt igazgatóság, hogy engem az olvasók olyan nagyon
15850  IV,  115   |                   valamint az önök bûne se, hogy önöket meg olyan nagyon
15851  IV,  115   |                egyébiránt pedig kijelentem, hogy köztudomásúlag nem is vagyok
15852  IV,  115   |                     múlva megjött a végzés, hogy a jegyzõkönyvben felhozott
15853  IV,  117   |                 termett a kiöntött réteken, hogy szinte lehetetlen volt megmaradni
15854  IV,  117   |                    aztán a többi pénzzel?~- Hogy mit csinálj? Lássuk csak.
15855  IV,  117   |          beállítottam a párthoz Budapesten, hogy adjanak valami kerületet.~
15856  IV,  117   |                   mert tetszik talán tudni, hogy szélsõbali vagyok), nagyon
15857  IV,  117   |                   maradok.~Nem nevezem meg, hogy melyik volt. De az nem is
15858  IV,  117   |                tartozik ide.~Elég az hozzá, hogy a végrehajtó bizottság nemcsak
15859  IV,  117   |               bizonyos Pereszlei Mihálynak, hogy én vagyok a jelöltjük.~Ennek
15860  IV,  117   |                   kérdém tõle, azon hitben, hogy tán a város küldi érettem
15861  IV,  117   |                   mint egy csirkének.~- Hát hogy mégis olyan befolyásos?
15862  IV,  117   |                   egész környék. Elannyira, hogy mindig õ dönti el a választást.~-
15863  IV,  117   |                     csodálkozva.~- Hát úgy, hogy mikor két jelölt van, ha
15864  IV,  117   |                    rejtem véka alá, lelkem, hogy franciául is tudsz. Amit
15865  IV,  117   |                tanyáiról.~De meg kell adni, hogy egészen comme il faut kisasszony
15866  IV,  117   |                  szerettem a kisasszonynál, hogy nagyon is virágos nyelven
15867  IV,  117   |                     jelezték pár nap múlva, hogy szívében megindult a mozgalom.~
15868  IV,  117   |                ingadoznak.~- Lehetetlen az! Hogy ingadoznának? Hiszen tegnap
15869  IV,  117   |                   ez olyan argumentum volt, hogy elhatároztam, visszautazom
15870  IV,  117   |                 lankadt mozdulattal intett, hogy foglaljak mellette helyet
15871  IV,  117   |                    vágva parasztosan. - No, hogy a nehéz nyavalya gyûjjön
15872  IV,  117   |                megdobbant. Olyan szép volt, hogy szerettem volna leborulni
15873  IV,  118   |                    tudják meg a kerületben, hogy nagyon le vagyok verve.~-
15874  IV,  118   |                   is vagyok, kérem alássan, hogy hát ha már felkötöttük a
15875  IV,  118   |                     bolond jó ember vagyok, hogy ezt is elismertem neki,
15876  IV,  118   |              elismertem neki, s megígértem, hogy majd beszélek Wekerlével -
15877  IV,  118   |                     csak azt várja Wekerle, hogy én beszéljek vele.~
15878  IV,  119   |                ilyen jó kedvem! Azt akarom, hogy minden magyar ember ilyen
15879  IV,  119   |               semmit, hanem csak azt kérem, hogy a Szent István jobb kezét
15880  IV,  119   |                 meglészen a kívánsága, kár, hogy olyan csekély.~De alig eresztette
15881  IV,  119   |                  Ebbõl tehát az következik, hogy felségednek Budán kell laknia
15882  IV,  119   |                Budán kell laknia állandóan, hogy a rezedaszálat mindennap
15883  IV,  119   |                  akkor õ is rosszul volna.«~Hogy ím a doktorok bölcsessége
15884  IV,  119   |                     ijedelem, és mi az oka, hogy a masina megállott?~Mikor
15885  IV,  119   |                  össze is verekedtek rajta, hogy melyik viszi be és hogy
15886  IV,  119   |                     hogy melyik viszi be és hogy melyik hallotta legelõbb
15887  IV,  119   |                 Amiatt ne essék emberhalál, hogy ki visz be.~- Micsoda, kend
15888  IV,  119   |                   erre az udvariak, »persze hogy így van«, s indították rögtön
15889  IV,  119   |                  királynak semmi baja.~Kár, hogy mikor aztán jobban lett,
15890  IV,  119   |           tanácsadókra, nyomban elrendelte, hogy a budai palotát építsék
15891  IV,  120   |                   vagyok, aki elhatároztam, hogy egy nagyszabású regényt
15892  IV,  120   |                 előre ki volt már gondolva, hogy kétkötetes lesz a regény,
15893  IV,  120   |                   kétkötetes lesz a regény, hogy elzevir betűkkel nyomatom,
15894  IV,  120   |                  elzevir betűkkel nyomatom, hogy Pataky László fogja illusztrálni,
15895  IV,  120   |                     Olvastam Twain Márkról, hogy télen át bemegy a fõvárosba,
15896  IV,  120   |              ahonnan csak õsszel mozdul ki, hogy újra kezdje a tavalyit,
15897  IV,  120   |                   egész lénye oly elbájoló, hogy az isten is regényhõsnõnek
15898  IV,  120   |                   megpillantottam. Éreztem, hogy ez »õ«. Errõl fogom megírni
15899  IV,  120   |                    Nem adom száz forintért, hogy bonne, mert a szerelmi történetben
15900  IV,  120   |                   volt a gyermekkaravánnal. Hogy ezek az öreg asszonyok mindenüvé
15901  IV,  120   |            beleképzeltem magam apródonkint, hogy nekem errõl a leányról kell
15902  IV,  120   |                    megírnom a remekmûvemet, hogy immár jóformán lázban égtem
15903  IV,  120   |                     Nyújtogatod már. Látom, hogy találkozni akarsz te is.~
15904  IV,  120   |                     hangon. - Bocsássa meg, hogy megállítjuk.~- Oh, kérem -
15905  IV,  120   |                   az okai. Mondja ön, uram, hogy»igen« vagy »nem«.~A gyermekek
15906  IV,  121   |                 Janit, akiről azt jósolták, hogy nagy ember lesz belőle.~
15907  IV,  121   |                   Mert ha élne, lehetetlen, hogy ki ne vált volna! Ott ülne
15908  IV,  121   |                    Szervusz, pajtás! Persze hogy te vagy - kiáltám kitörõ
15909  IV,  121   |               beszélj valamit. Életed sorja hogy folyt azóta? Mi vagy, hol
15910  IV,  121   |                 vagyok - szólt mélabúsan.~- Hogy értsem ezt?~- Úgy, hogy
15911  IV,  121   |                     Hogy értsem ezt?~- Úgy, hogy tanulmányaim végeztével
15912  IV,  121   |                        Rá akartam beszélni, hogy ne nevezze ki Schlauchot
15913  IV,  121   |          iskolatársunkkal, s elõhozom neki, hogy megtaláltam már, akit olyan
15914  IV,  121   |          szerencsétlen.~- Azt is tudod már, hogy megszökött?~- Honnan? -
15915  IV,  121   |                  óta eltûnt onnan, anélkül, hogy kigyógyult volna.~- Teringette!
15916  IV,  121   |                    Veled hál? És nem félsz, hogy éjjel kitör rajta a düh
15917  IV,  121   |                 becsukakozva? Siettem haza, hogy valahogy lerázzam szép szerivel.
15918  IV,  121   |                tudta.~Végre eszembe jutott, hogy ma van a terminusa.~Rohantam
15919  IV,  121   |                   vizsga folyt. De mondták, hogy már mindjárt vége lesz;
15920  IV,  121   |         csodálkoztam, és nem állhattam meg, hogy utána ne járjak, vajon igazán
15921  IV,  121   |                        Valld meg - hörgé -, hogy õ az.~- Kicsoda? Ne bolondozz,
15922  IV,  121   |                      Ne bolondozz, János!~- Hogy õ az. A Mari.~- Miféle Mari?
15923  IV,  121   |             szervusz öreg! Ne haragudj rám, hogy elmentem, de kénytelen vagyok,
15924  IV,  121   |                   kénytelen vagyok, hívnak.~Hogy hova hívják és kik, arról
15925  IV,  121   |               azután a »rendõri hírek«-ben, hogy egy Herke János nevû dühöngõ
15926  IV,  122   |                Ennek az lett a következése, hogy mihelyt behunytam a szemeimet,
15927  IV,  122   |           kapacitálta Bungala törzsfõnököt, hogy festessék le Tisza Kálmánt -
15928  IV,  122   |                  gátat kell emelned ellene, hogy országodon végig ne folyjon -
15929  IV,  122   |                   az egész kíséret anélkül, hogy ivott volna a vízbõl, az
15930  IV,  122   |             szomjúság a tikkasztó hõségben, hogy számosan kidõltek.~Órákig
15931  IV,  122   |                  akadtak, kik megsajnálták, hogy nem ittak a pocsolyából.~
15932  IV,  122   |                   tõle, mihelyt kóstolta.~- Hogy hívják ezt a patakot? -
15933  IV,  122   |               Uganda népe! Esküszünk neked, hogy amazt a patakot hívják demokráciának,
15934  IV,  122   |                  mindegy. Ezennel rendelem, hogy e tisztavizû folyócskát
15935  IV,  122   |                 ellenben földdel behányják, hogy nyoma se maradjon.~Az õsz
15936  IV,  123   |                      Hm. És valóban hiszed, hogy vannak még a Házban olyanok,
15937  IV,  123   |            Dessewffy Aurél maga bevallotta, hogy van egypár csomó dohánya.~-
15938  IV,  123   |                    tudsz?~- Fogadni mernék, hogy maga a Ház elnöke is nyakig
15939  IV,  123   |                  még?~Olyan mohón kérdezte, hogy szinte feltûnt, de azért
15940  IV,  123   |                     megijedve, mikor látom, hogy arcán a rakoncátlan pajkosság
15941  IV,  123   |                olyan becsületes, derék fiú, hogy megérdemli a felkarolást.
15942  IV,  123   |                 volna.~- Vele tanácskoztam, hogy mit kellene tenni a fináncom
15943  IV,  123   |               fináncom érdekében; õ mondta, hogy legokosabb lenne a szegény
15944  IV,  123   |                venni a törvényeket. Láttam, hogy nem bírok vele, kétségbeesve
15945  IV,  123   |                   valahol Beöthy Algernont, hogy õ próbálja lebeszélni.~Beöthy
15946  IV,  123   |                  folytonos trémában vagyok, hogy a protezsált finánc csakugyan
15947  IV,  123   |                    töredelmes vallomásomat, hogy az illetõk idejekorán megsemmisíthessék
15948  IV,  123   |                     el büfébeli barátomról, hogy komolyan beszélt, az igaz,
15949  IV,  123   |                  felõle, ha felteszem róla, hogy tréfált, akkor hihetetlen
15950  IV,  124   |                    csipkelõdve találgatták, hogy »mibõl él«. Ezt hívják »
15951  IV,  124   |                 betoppan.~- Nem lehetne az, hogy mi akkor ott legyünk a Lacikával?~-
15952  IV,  124   |                miért szeretnétek ott lenni? Hogy a Jézuskát lássátok?~- Nem,
15953  IV,  124   |                Jézuskát lássátok?~- Nem, de hogy azt lássuk, mit hoz. Mert
15954  IV,  124   |                     a nyalánkságok felét. - Hogy a Jézuska mindenkor többet
15955  IV,  125   |                 aminõt Jánoska parancsolt: »hogy a nyakán haja legyen, hogy
15956  IV,  125   |                  hogy a nyakán haja legyen, hogy a fején kantár legyen«.~
15957  IV,  125   |                  egész délelõtt. (Nagy szó, hogy én valakinek a dolgát végzem,
15958  IV,  125   |                  szép. Mindenen meglátszik, hogy vendéget várnak.~A suhanc
15959  IV,  125   |                      ha majd úgy jóllakunk, hogy se állni, se járni, se feküdni
15960  IV,  125   |                   bekötve a mestergerendán, hogy az imposztorok föl ne érjék),
15961  IV,  125   |                 diónál megmutatja az apjuk, hogy mit tud.~- Lassan, gyerekek!
15962  IV,  125   |              Amelyik olyan diót választott, hogy a magja egészséges, annak
15963  IV,  125   |                    felkölti az érdeklõdést. Hogy volt, mint volt?~- Hát igazán
15964  IV,  125   |                 csoportot be is szólítanak, hogy a gyerekek megnézzék a Jézust,
15965  IV,  125   |                     gyõz már kiszaladgálni, hogy elkergesse õket.~- Ne csipogjatok
15966  IV,  125   |                  készül. Verebet is fogott, hogy majd a templomban szabadon
15967  IV,  125   |                  Rokona Mikulás a Jézusnak, hogy mind a kettõ a gyerekeknek
15968  IV,  125   |                      Mért van az, édesapám, hogy a kastélyba az úri gyerekeknek
15969  IV,  126   |         fõszolgabíróságot is azért viselte, hogy a vármegye hatalmát hozzácsatolhassa
15970  IV,  126   |                    apjával, okos szavakkal, hogy adja a kastélyba a leányt,
15971  IV,  126   |                      Õ mindjárt ott kezdte, hogy örökbe akarta fogadni Erzsikét:
15972  IV,  126   |                      õ bizony arra gondolt, hogy egy szerény, becsületes
15973  IV,  126   |               felhívatta magához a szûcsöt, hogy mennyiben áll a dolog.~-
15974  IV,  126   |                   ad a betûre semmit, pedig hogy megjárta egyszer… mikor
15975  IV,  126   |        malomgát-pert, s azzal fellebbezett, hogy a községi bizonyítványoknak
15976  IV,  126   |               elöljárói, hitelesen valljuk, hogy a Börcsök-ügyben kiadott
15977  IV,  126   |                    is aláírt egy jelentést, hogy a községben elterjedt hírek
15978  IV,  126   |                    csinálja a ködmönöket, s hogy a lopott juhbõrt a juhász
15979  IV,  126   |              szállítja neki.~Így lõn aztán, hogy mikor az erdei majorban
15980  IV,  126   |               méretlen« birkahús, elhiszem, hogy minden juhász lelkén lóg -
15981  IV,  126   |                   Nem káptalan az én fejem, hogy olvasni is tudjak.~- Akkor
15982  IV,  126   |                történik? Tudja-e kegyelmed, hogy a fõbíró mindjárt ott lesz
15983  IV,  126   |                     mert én meg azt mondom, hogy a fõbíró nem megy oda.~-
15984  IV,  126   |                 szûk néhol, amint tudjátok, hogy alig fér át rajta a kocsi.
15985  IV,  126   |                lepattant a bakról a kocsis, hogy õ is megnézze.~- Seregeknek
15986  IV,  126   |       felfortyanásában Kotyogót.~- Aha! Jó, hogy itt vagy, vén gazember.
15987  IV,  126   |                keresztet te állítottad ide, hogy át ne mehessek a majorba.
15988  IV,  126   |                    majornokiak mesélgették, hogy Bécsben van, hogy a papság
15989  IV,  126   |              mesélgették, hogy Bécsben van, hogy a papság bepanaszolta a
15990  IV,  126   |                  keresztért a király elõtt, hogy a király a Kotyogó uramra
15991  IV,  126   |                      Ejnye no, de nagy kár, hogy a János hajdú mind az ötvenet
15992  IV,  127   |                kevély volt és olyan gazdag, hogy nem tudott az aranyaival
15993  IV,  127   |                  mit csinálni; elhatározta, hogy egy arany bikát fog öntetni.
15994  IV,  127   |               belõletek.~A mûvészek persze, hogy nem tudták elevenné tenni
15995  IV,  127   |                  szó lett s azzal végzõdék, hogy mire a varga hazajött, az
15996  IV,  127   |                    az ajtót és intézkedett, hogy a két kis község, melyet
15997  IV,  127   |                Nyitra megyében annyi a vár, hogy még ma is hemzsegnek ott
15998  IV,  127   |                 vidék, amire azt mondtátok, hogy »de jó volna itt lakni!«
15999  IV,  127   |               azonfelül annyi szép asszony, hogy Prágában sem több. Amott
16000  IV,  127   |          fegyveresei feküdtek munka nélkül: hogy jöjjenek be, lesz itt elég