bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

16001  IV,  127   |                sereg Kosztolánhoz érkezett, hogy a várat visszafoglalja.~
16002  IV,  127   |                   csupán arra szorítkozott, hogy eleséget nem engedett bevinni.~-
16003  IV,  127   |             titokban elmenekült Ótura felé, hogy segítséget hoz Morvaországból.
16004  IV,  127   |                    vezéri tollas kalpagját, hogy a vár népei rögtön felismerjék.~
16005  IV,  127   |                   beteljesedett a másik is, hogy a »halála után gyõzetik
16006  IV,  127   |                 szokták trágyázni a földet, hogy jól teremjen? Nekünk amúgy
16007  IV,  127   |                  tudták, tízen is ugrottak, hogy vezessék.~Sok szobán keresztül
16008  IV,  127   |                     a háromszéki dolgokról: hogy áll ott a világ, mit csinálnak
16009  IV,  127   |                   Addig-addig beszélgettek, hogy egyszer csak megterítettek
16010  IV,  127   |                    csodálkozva nézett szét, hogy kit szólítanak itt »Felséges«-
16011  IV,  127   |                ejnye!~Tetszett a királynak, hogy a góbé nem esik térdre,
16012  IV,  127   |                 ugyan nemigen volt érdemes, hogy az ember valamirevaló ruhát
16013  IV,  127   |          határszélen. Maradványai mutatják, hogy valaha rendkívül erõs volt.~
16014  IV,  127   |                 egyéb foglalatosságuk, csak hogy a tehenek tejét megrontsák.~
16015  IV,  127   |                 kocsiján olyan szélsebesen, hogy mire beharangoztak, már
16016  IV,  127   |                   kocsis le akart szállani, hogy fölvegye.~- Ne bántsd, Gergely
16017  IV,  127   |                  Sebõ:~- Ártalmatlanná kell hogy tegyelek.~- Tehát megölsz? -
16018  IV,  127   |               szállt ajkról ajkra a jóslat, hogy valamikor a nap kétszer
16019  IV,  127   |                  hivatalos protocollumában, hogy sáskák jövének Nyitrára,
16020  IV,  127   |                napnak az õ fényét elfogván, hogy éji sötétség borult Nyitrára
16021  IV,  127   |                   kétszáz diák volt talpon, hogy a sáskák elvonuló özönének
16022  IV,  127   |                   kellett égetni egész nap, hogy az emberek lássanak és foglalkozhassanak.«~
16023  IV,  127   |                   be: mi lesz?~Hát az lett, hogy az igazi király ott termett
16024  IV,  127   |           egyetlenegyet.~- S mi volna az?~- Hogy szabadon haza viheti az
16025  IV,  127   |            Pohárosnak, de azon föltétellel, hogy azt fölépíteni nem szabad.~
16026  IV,  127   |                  bánta a király föltételét, hogy nem szabad Moglód várát
16027  IV,  127   |                jószágokat csereberélt, úgy, hogy valamit ráfizessenek.~Pénzes
16028  IV,  127   |                 magukra haragították azzal, hogy a Kázmér herceg behozatalába
16029  IV,  127   |                   kaptak a szomszéd megyék, hogy Kapivár elfoglalásában segítsék
16030  IV,  127   |                  kicsi lett a zsák a végén, hogy szinte zacskónak is beillett.~-
16031  IV,  127   |                     is beillett.~- Mármost, hogy fog ez a ló hátán meglenni.
16032  IV,  127   |                   kell szerezni.~Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában
16033  IV,  127   |                    a katonák az õrhelyeken: hogy a kis herceg már negyednapja
16034  IV,  127   |                    negyednapja nem evett, s hogy már két napja nem látni
16035  IV,  127   |                  mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta van a halál árnyéka.~
16036  IV,  127   |                    a lovacskát. Lehetetlen, hogy gyerek meg ne örüljön neki.
16037  IV,  127   |                 õkegyelme Nagy Balázs uram, hogy íme egy törpe lovacskával
16038  IV,  127   |                    jelentéssel a királyhoz: hogy a kis herceg nem hal meg,
16039  IV,  127   |              csöppet sem volt már ellenére, hogy a Kapyak ajándékát: a póni
16040  IV,  127   |                   urak ráfogták a váraikra, hogy azok kastélyok, s a kastélyok
16041  IV,  127   |            gyengébbek kastélyaira ráfogták, hogy azok várak, és a várak széthányattak.
16042  IV,  127   |                 csak egy dolog keserítette, hogy a hódítás dicsõségét és
16043  IV,  127   |                     megírva a csillagokban, hogy a császár sohasem bírhatta
16044  IV,  127   |                 osztrák lerontatta a várat: hogy sohase lehessen többé másoké.~~
16045  IV,  127   |                     nép mégis azt beszélte, hogy a nagy hõs élve záratott
16046  IV,  127   |                     s kedvetleníté a népet, hogy a fejedelem megnyittatván
16047  IV,  127   |                    Íme, lássák kegyelmetek, hogy két darabban vagyon õkigyelme.~
16048  IV,  127   |              ügyesen kitanította tolvajnak, hogy mindennap kétszer szállt
16049  IV,  127   |                    a Rákóczi magánvagyonát, hogy »Erdély vizikátorának« az
16050  IV,  127   |               szegediek szelét vévén annak, hogy Mehemed uramnak foga a Tisza-Duna
16051  IV,  127   |                 dalia. Az a hír járta róla, hogy gyaur golyó nem fogja. Őt
16052  IV,  127   |                    kidoboltatta az utcákon, hogy aki a városát szereti, helyt
16053  IV,  127   |                     íme megjött az alkalom, hogy eldőljön.~- Megyek én -
16054  IV,  127   |                   Kampó, mikor meghallotta, hogy Hubias aga is jelen van
16055  IV,  127   |                   Hadd legyen valami nyoma, hogy itt jártunk.~S ezzel beugratott
16056  IV,  127   |                  két levente. Jó szerencse, hogy elkapta a fejét Kis Kampó,
16057  IV,  127   |                   ádáz erõvel sújtott felé, hogy feje legott elvált törzsétõl.~
16058  IV,  127   |            szegediek álmodoztak még felõle, hogy hátha megint feljõ a delelõ
16059  IV,  127   |                  Krasznahorka alatti téren, hogy egyszerre hét várat épített
16060  IV,  127   |                  okmányokban. Semmi kétség, hogy már ezer év elõtt is ott
16061  IV,  127   |              védvárral volt biztosítva, úgy hogy sok ideig bevehetetlen várnak
16062  IV,  127   |                  érseket.~Sõt úgy is esett, hogy ahol a korona volt elcsukva
16063  IV,  127   |                rabhoz küldé udvari orvosát, hogy az mindennap küldjön csatlóssal
16064  IV,  127   |            gyógyítását, meg sem álmodhatta, hogy most már éppen azért nem
16065  IV,  127   |                  már csak annyira becsülte, hogy egyik szeszélyes percében
16066  IV,  127   |                 öröme, kiadta a rendeletet, hogy »szét kell hányni Visegrádot«.~~
16067  IV,  127   |                     volna semmit, csak azt, hogy õ nevelte Mátyás királyt,
16068  IV,  127   |                 csinált volna egyebet, mint hogy õ építette fel Vajdahunyadot,
16069  IV,  127   |                   már abból is ráismernénk, hogy nagy embernek kellett lennie,
16070  IV,  127   |                   mint Hunyadi János. Azaz, hogy nem találunk.~Minden csodálatos,
16071  IV,  127   |               fényes portánál panaszkodott, hogy Hunyad vára Thökölynél van.
16072  IV,  127   |                dicsõséges szultán parancsa, hogy Zólyominak minden vagyona
16073  IV,  127   |                       mert õ jól tudta azt, hogy Kara Musztafa levele csak
16074  IV,  127   |                 tartván ott német õrséggel. Hogy mibõl állt az akkori »fényes
16075  IV,  127   |                   Talán fölösleges mondani, hogy Thököly Imre is nótába jutott,
16076  IV,  127   |                 olyan talizmánnal látta el, hogy minduntalan felújult. A
16077  IV,  127   |              cikcakkos, százféle ablakokra, hogy nem jelenik-e meg valamelyikében
16078  IV,  127   |                     kövek elbeszélik némán, hogy kik voltak ennek a várnak
16079  IV,  127   |                     Trencsénben a várúrnál, hogy a török rabokat szeretné
16080  IV,  127   |                    Szeretném azonban látni, hogy mit váltok ki.~- Nézd meg
16081  IV,  127   |                   azt üzentette Trencsénbe, hogy egy rõffel fogja onnan Henklt
16082  IV,  127   |                    beszélgetésben elárulta, hogy király szeretne lenni.~-
16083  IV,  127   |                    azon kezdett sopánkodni, hogy miért nem hisznek a zsidók
16084  IV,  127   |                    beleszólt Beckó:~- Ugyan hogy is hihetnének ott a fiúban,
16085  IV,  127   |                    napig dolgoznia kellett, hogy aztán tovább mehessen. Ha
16086  IV,  127   |                     fényesnek, elragadónak, hogy a »legszebb«-nek tartották
16087  IV,  127   |                 akik arra vannak elátkozva, hogy õrizzék a várat, míg egészen
16088  IV,  127   |                   mégsem egészen valószínű, hogy őfelsége ráért volna ebben
16089  IV,  127   |                    menesztettek egy kardot, hogy kergesse össze a többit.~
16090  IV,  127   |                jámbor nemesrõl verte a hír, hogy magokat a hadból kivonják,
16091  IV,  127   |            várnagyához, azzal a paranccsal, hogy példásan büntesse meg azokat,
16092  IV,  127   |                  Apul.~- Az az újság, uram, hogy Berkészi uraimék most is
16093  IV,  127   |                 ment egyenesen a királyhoz, hogy elmondja neki.~- Nadragulyát
16094  IV,  127   |                     pattant fel a király -, hogy mindig ezen a két emberen
16095  IV,  127   |                    emberen lovagol. Nemcsak hogy itt vannak, hanem ki is
16096  IV,  127   |              engedje meg királyi nagyságod, hogy színrõl színre lássam õket.~-
16097  IV,  127   |                        intézkedjék a vezér, hogy a két lovag a sátorunkba
16098  IV,  127   |                    föl sisakrostélyaitokat, hogy szemtõl szembe megismerkedjünk.~
16099  IV,  127   |                      aztán a nõknek intett, hogy lépjenek közelebb). Ti pedig,
16100  IV,  127   |                  bég, de csakhamar belátta, hogy a vár bevehetetlen az õ
16101  IV,  127   |                  uram roppant csodálkozott, hogy Bala bég mindenrõl kérdezé
16102  IV,  127   |                  látszott pompásan mulatni. Hogy néz ki? Szeret-e csinosan
16103  IV,  127   |                      Jól sejtette Bala bég, hogy ezzel a hírrel nyomban a
16104  IV,  127   |                hírrel nyomban a várba megy, hogy két kulaccsal dolgozó ember
16105  IV,  127   |               beeresztették a várba (lehet, hogy éppen odatartozó volt),
16106  IV,  127   |                 basa követet küldött hozzá, hogy szeretne vele négyszemközt
16107  IV,  127   |                       de mivel biztosítasz, hogy nem vagy rossz szándékban?«~»
16108  IV,  127   |                        hanem esküt is tégy, hogy bántódásom nem lészen.«~
16109  IV,  127   |                      az õ szent szakállára, hogy én Majláth Istvánt, míg
16110  IV,  127   |            valahányszor közbeszólt Majláth, hogy »térjünk a tárgyra, mert
16111  IV,  127   |                       a basa elszomorodott, hogy olyan rosszul érzi magát
16112  IV,  127   |                     az lett a megállapodás, hogy elég hosszú a nap, majd
16113  IV,  127   |                   Arra esküdtem, édes fiam, hogy addig nem lesz bántódásod,
16114  IV,  127   |               elhitetvén vele, a jámborral, hogy elõbb-utóbb elfogják, mert
16115  IV,  127   |                 kísértetbe hozta az embert, hogy valami egyébnek kívánkozzék,
16116  IV,  127   |              délkeleti sarkáig a vár elébe.~Hogy mikor épült Drégely, teljesen
16117  IV,  127   |                     oly szûk ajtó vezetett, hogy ha két õr elállotta, sem
16118  IV,  127   |               várait kellett meghódoltatni, hogy aztán nyitva legyen az út.
16119  IV,  127   |         szerencséjére nem volt otthon, vagy hogy szerencsétlenségére, mert
16120  IV,  127   |                    és hagyjátok el a várat, hogy semmi se legyen útban, hogy
16121  IV,  127   |                 hogy semmi se legyen útban, hogy semmi se puhíthassa meg
16122  IV,  127   |                    Tahir aga.~- Mondd neki, hogy nem érek rá. Beszélje el
16123  IV,  127   |                   fog az a basának kerülni, hogy most rá nem ér.~- Közöld
16124  IV,  127   |               Láttad már te azt, vitéz aga, hogy egy turbánt valaki a lábára
16125  IV,  127   |                     meg az ajtóban, s inté, hogy eresszék be a vargát.~-
16126  IV,  127   |                    Hatalmas basa, tudd meg, hogy az én apám kõmûves volt,
16127  IV,  127   |                     úgy építette a falakat, hogy a faltörõ kos, az ágyúgolyóbis
16128  IV,  127   |                    olyan gyengére építette, hogy egy óra alatt tönkre tehetnéd.~-
16129  IV,  127   |                    sorsa. Ali csodálkozott, hogy Szondy nem adja meg magát.
16130  IV,  127   |                    meg neki illõ szavakkal, hogy kár volna az õ életeért,
16131  IV,  127   |               semmit, hanem azért mégis jó, hogy eljöttél. Meggyóntatsz bennünket,
16132  IV,  127   |          rettenthetetlen hõs tréfálkozva -, hogy a török követnek gyóntunk
16133  IV,  127   |                mondjátok meg neki nevemben, hogy én a halálra készülõdöm,
16134  IV,  127   |                lehet az? Végre jelentették, hogy valami küldöttség közeleg
16135  IV,  127   |                     kisded elszánt seregét, hogy ide is, oda is jusson belõle: »
16136  IV,  127   |                      megkapod. Azt ígértem, hogy annyi aranyat kapsz, amennyi
16137  IV,  127   |                    oltotta. János Zsigmond, hogy a további lázongásokat megfékezhesse,
16138  IV,  127   |                    Elég volt említeni õket, hogy arcukba kergesse a vért.~
16139  IV,  127   |                     lobbant székelység úgy, hogy kõ kövön alig maradt.~Az
16140  IV,  127   |               családra egy jóslat nehezült; hogy az utolsó Krucsay el fogja
16141  IV,  127   |                melyek közt nem a legutolsó, hogy Konrád német császárt is
16142  IV,  127   |                    és visszament jelenteni, hogy mind a hat fiút vízbe dobta.~
16143  IV,  127   |                 sokszor volt azon a ponton, hogy férjének mindent bevall,
16144  IV,  127   |                    s elõre is jót nevettek, hogy milyen kedélyes tréfa fejlõdik
16145  IV,  127   |                  magához. A fiú elbeszélte, hogy még öt testvére van otthon,
16146  IV,  127   |                     s az mindent bevallott, hogy a hat fiút egy halász gondjaira
16147  IV,  127   |              gondolva, az anya szíve egykor hogy meglágyul, felügyelt nevelésökre.~
16148  IV,  127   |          nevelésökre.~Mondani is alig kell, hogy Miczbánné mindent bevallott
16149  IV,  128   |                 ELBESZÉLÉSEK~1889~KIS HÍJA, HOGY KRITIKUS NEM LETTEM~1889~
16150  IV,  128   |               LETTEM~1889~A jó isten tudja, hogy mire van nekem tehetségem.
16151  IV,  128   |                 tehetségem. Annyi bizonyos, hogy ez a cím furcsának látszik
16152  IV,  128   |                    olvasó előtt: »Kis híja, hogy kritikus nem lettem.« Mintha
16153  IV,  128   |                      Vagy kilenc éve lehet, hogy a »Pesti Hirlap«-ban dolgozom.
16154  IV,  128   |                   Hirlap«-ban dolgozom. Ah, hogy tovaröppent az a nap, mikor
16155  IV,  128   |                unalomból lapozgatok bennök, hogy elétárul a múlt, aranyos
16156  IV,  128   |                   csak az az egy baja volt, hogy az öreg Ghyczy maga is elolvasta
16157  IV,  128   |                 mindig azzal bosszantottam, hogy rossz nemzetgazda. Errõl
16158  IV,  128   |                    az utolsó napján.~Persze hogy én ezt is felhasználtam
16159  IV,  128   |                     Hát nem mondtam mindég, hogy nem spekulatív szellem.
16160  IV,  128   |                     is jár az oda gyakorta. Hogy a lánglelkû költõért: Reviczky
16161  IV,  128   |                  Csak azt akartam megtudni, hogy hol nevelik olyan rosszul
16162  IV,  128   |                     Hiszen mondtam, kérlek, hogy nem értek hozzá.~- De ki
16163  IV,  128   |                   annyi szellem és taktika, hogy õ is elnevette magát és
16164  IV,  128   |               erõsít meg egyebet, mint azt, hogy a vak tyúk is talál néha
16165  IV,  128   |                megtette velem azt a tréfát, hogy mint képtárigazgató tanácsot
16166  IV,  128   |                    Végre megtaláltuk benne, hogy mire van talentuma. Az igaz,
16167  IV,  128   |                     van talentuma. Az igaz, hogy sokáig kerestük.~Végre már
16168  IV,  128   |                   is bele kezdtem nyugodni, hogy mint »piktor-ölõ« futom
16169  IV,  128   |                  Addig nógatott, ösztökélt, hogy megtettem az õ kedveért,
16170  IV,  128   |                     ez annak hû históriája, hogy mûkritikák helyett a karcolatírásba
16171  IV,  128   |                  egy hajszál híja volt már, hogy nem lettem tudóssá a Hogarth-képek
16172  IV,  128   |                     közönség. Engedjék meg, hogy elpanaszoljam…~Nemrég vidéken
16173  IV,  128   |                     Függetlenség«-ben volt, hogy egy forintot tetszett adni
16174  IV,  128   |                  megy ki többé az eszembõl, hogy voltaképpen mennyit ér nekünk
16175  IV,  128   |                     altató dalt.~A »Zugló« (hogy ne törje fejét rajta a geográfiában
16176  IV,  128   |                 kastélyoknak, föltételezve, hogy csak siket ember meríthet
16177  IV,  128   |                   türelmetlenek voltak már, hogy az áldomást megihassák.)~
16178  IV,  128   |                  megihassák.)~Egy bizonyos, hogy a mennyei hatalmak arzenálisa
16179  IV,  128   |               ideghasító csattanás jelezte, hogy az égiek egy-egy követ hajítottak
16180  IV,  128   |                   maguk közt, éppen amiatt, hogy engedett és õket is rábeszélte
16181  IV,  128   |                     bosszúsan vettem észre, hogy nincs szivarom, pedig a
16182  IV,  128   |                 bosszankodva emelt fel rám, hogy megzavartam.~- Mi tetszik?~-
16183  IV,  128   |                  felsõ polcra, észrevettem, hogy szép nyúlánk termete van
16184  IV,  128   |                  szép nyúlánk termete van s hogy a könyvecske, amit olvas:
16185  IV,  128   |                     kérek t. írótársaimtól, hogy már a beszély-alakjaimmal
16186  IV,  128   |           vontatottan. - Esik még?~- De még hogy!… Persze, maga észre se
16187  IV,  128   |                  raja van az írói világban, hogy a toll imitt-amott mézes
16188  IV,  128   |                kérdett, ami azt jelentette, hogy iszik még.~- Hogy hívják?~-
16189  IV,  128   |               jelentette, hogy iszik még.~- Hogy hívják?~- Veréb Pálnak.~
16190  IV,  128   |               Eperjesen volt, diákkoromban, hogy beleszerettem valami Izsépy
16191  IV,  128   |                    volt azon más hiba, csak hogy az orra egy kicsit meg volt
16192  IV,  128   |                   almazöld függöny jelezte, hogy ott egy fülke van. Kedves
16193  IV,  128   |            csodálkoztam a kosztos gazdámon: hogy volt lelke elvenni ezt a
16194  IV,  128   |               történt azután?~- Az történt, hogy egyszer csinos fiatal leányt
16195  IV,  128   |              menjünk tovább. Ráérünk. Azaz, hogy… tyûh, három óra! Mindjárt
16196  IV,  128   |                   magának az kellett volna, hogy lencse helyett legalábbis
16197  IV,  128   |                    szépségbaja neki is, az, hogy nagyon elõre állt az állcsontja,
16198  IV,  128   |                     én hiszek benne, érzem, hogy amint kegyedet nézem most
16199  IV,  128   |             vakmerõen átfogtam a vállainál, hogy magamhoz szorítsam.~- No,
16200  IV,  128   |                    vettem volt elõbb észre, hogy elcsukható ajtó vezet a
16201  IV,  128   |                    ember nem tudhatja róla, hogy mit akar. Olyan nagyon bolond
16202  IV,  128   |                durva, álmos hangon. - Szép, hogy az embert nem hagyják aludni.~-
16203  IV,  128   |             elfogyasztott holmit, s kisült, hogy Veréb uram nagyon egészséges
16204  IV,  128   |                 voltaképpen?~- Mondtam már, hogy Veréb Pál… a bolti õr itt
16205  IV,  128   |                 kalandomról is elmondhatom, hogy sem általánosságban, sem
16206  IV,  129   |                  sincs.~Megesett már az is, hogy két elbeszélésből írt meg
16207  IV,  129   |                    írt meg valaki egyet, de hogy egy elbeszélést csak ketten
16208  IV,  129   |              elbeszélésünk utalva van arra, hogy ketten mondják el; ahhoz
16209  IV,  129   |                  mondja a főtisztelendő úr, hogy nincsenek kísértetek! Hát
16210  IV,  129   |                     tud-e a tisztelendő úr, hogy tavaly éppen a pünkösdi
16211  IV,  129   |                   bús hír Olmütz városából, hogy a Matyi fia agyonlőtte magát
16212  IV,  129   |                 példának én magam… Érdemes, hogy meghallgassák kigyelmetek,
16213  IV,  129   |                annyiszor teszem le a hitet, hogy szó szerint igaz, amit mondok.~
16214  IV,  129   |                   parancsolat. Kifogásolta, hogy nagyon vastagok a csutkái.
16215  IV,  129   |                  pipában. Félek - mondja -, hogy nagyon pattog. Pattog -
16216  IV,  129   |                    vette az egész nyalábot, hogy kiválassza.~Ekkor (sohasem
16217  IV,  129   |                   lábainál.~Rémülve láttam, hogy a föld mozdul egy helyen.~
16218  IV,  129   |                   miatyánkot (jó szerencse, hogy eszembe jutott e szörnyû
16219  IV,  129   |             hitelesen vallom és bizonyítom, hogy a Bocsoki József uramé a
16220  IV,  129   |                     a szerepét.~Kieszelvén, hogy Jóska bácsi dohányt árul,
16221  IV,  129   |             dohánykával együtt.~…Valami az, hogy milyen ravasz, pihent eszük
16222  IV,  130   |                    szeretnék zsivány lenni, hogy engem is vallatnának.~Néhány
16223  IV,  131   |                 Maky,~Mindjárt valaki.~Lőn, hogy az öreg Maky, aki nagyon
16224  IV,  131   |                  tisztelve.~- Hiszen tudja, hogy ezek a fehérnépek mily gyámoltalanok
16225  IV,  131   |       barackvirágszín arc, gödrösen. Ugyan, hogy volt kedve meghalni annak
16226  IV,  131   |              képviselő. Erős meggyőződésem, hogy jól fogja magát érezni köztünk.~
16227  IV,  131   |         meggyőződésem«. Erős meggyőződésem, hogy ma eső lesz. Erős meggyőződésem,
16228  IV,  131   |                   lesz. Erős meggyőződésem, hogy az éjjel jól fogok aludni.
16229  IV,  131   |                 aludni. Erős meggyőződésem, hogy ez a tej meg van keresztelve
16230  IV,  131   |                 naponkint.)~- Kívánatos is, hogy a menyecske hozzánk szokjék
16231  IV,  131   |                 illemkérdések és a köznapi »hogy érzi magát«, »mit álmodott«, »
16232  IV,  131   |               híztam nyolc nap óta. És maga hogy érzi magát?~- Én csak ötszáz
16233  IV,  131   |                     a tányérjáról.~S aztán, hogy a párbeszéd meg ne törjön,
16234  IV,  131   |                   ne mondja! Hát azt hiszi, hogy nem lesz ma vihar?~- Merek
16235  IV,  131   |                 mindent, de persze elvárom, hogy aztán maga is higgyen nekem.~-
16236  IV,  131   |          természetes következményei. Ha ma, hogy egy közelfekvõ példát mondjak,
16237  IV,  131   |                   felém fordult, s anélkül, hogy rám nézne, kérdé:~- Tegnap
16238  IV,  131   |                    Néhányszor vettem észre, hogy a kikiáltott számokat nem
16239  IV,  131   |             billetáiból. Meg nem állhattam, hogy több ízben ne figyelmeztessem: »
16240  IV,  131   |                    a kijátszandó tárgyakat, hogy igen szépek, mire megjegyzé: »
16241  IV,  131   |                      A véletlen azt akarta, hogy én nyerjem meg - folytatám -,
16242  IV,  131   |                   szolgabíró motyogta néha, hogy »hüm«, mire a képviselõ
16243  IV,  131   |                 fõzni. Higgye meg, nagysád, hogy jó paradicsommártást csak
16244  IV,  131   |                  Polónyi Géza. Úgy éreztem, hogy az õ bûneiket is le kell
16245  IV,  131   |                 örökvárosban, de nem tudom, hogy elég volt-e? Minden reggel
16246  IV,  131   |               templomában; magam se hittem, hogy olyan édes a vallásosság
16247  IV,  131   |                   õriznek… Nem is hinné el, hogy meggyóntam az összes bûneimet
16248  IV,  131   |           szabadulni kellett tõle. Az igaz, hogy valami 25 Miatyánk volt
16249  IV,  131   |                 dolgom volt a templom. Nem, hogy a képeket és szobrokat bámuljam,
16250  IV,  131   |                   szobrokat bámuljam, hanem hogy imádkozzam. Bensõleg, áhítatosan
16251  IV,  131   |                     Õnagysága közbevetette, hogy az talán nincs bebizonyítva
16252  IV,  131   |                     magát e szent dolgokba, hogy a feketekávénál már majd
16253  IV,  131   |                    a feketekávénál már majd hogy nem ebédutáni imádságra
16254  IV,  131   |                     ott ült a megilletõdés, hogy ilyen ájtatos lélek ül velünk
16255  IV,  131   |                   egyszerûbb dolog kellene, hogy az emberiség megjavuljon.~-
16256  IV,  131   |                   Azt akarod ezzel mondani, hogy Szent István király korában
16257  IV,  131   |                népéletet, nagyon jól tudom, hogy a hit a makacs lelkek fészke,
16258  IV,  131   |              leborult a hamvadó parázs elé, hogy megköszönje neki a levest…
16259  IV,  131   |                 isten-eszmével természetes, hogy összefüggött a halhatatlanság
16260  IV,  131   |                     épített bennük magának, hogy midõn kiszáradt tetemeibe
16261  IV,  131   |                   tapossák a meleg homokot, hogy a keresztnek újabb híveket
16262  IV,  131   |              adakozásait a Pester Lloydnak, hogy kinyomtassák nevét a bankárok
16263  IV,  131   |                      Majd meglátja nagysád, hogy fölmegy megint a vallás
16264  IV,  131   |                    üzente a szobaleányával, hogy migrénje van, hogy ma bent
16265  IV,  131   |          szobaleányával, hogy migrénje van, hogy ma bent a szobájában ebédel.~
16266  IV,  131   |                   életünkben azt csináljuk, hogy a farkast a bárány köntösébe
16267  IV,  131   |                akarsz ebbõl kihozni?~- Azt, hogy az égi hatalmak a hazugságot
16268  IV,  131   |                     azt akarom bizonyítani, hogy a szenteknek milyen nagy
16269  IV,  131   |                  legelsõ szentek, de látom, hogy ez nem érdekel benneteket…~-
16270  IV,  131   |                     Szent Ferenc kitalálta, hogy elég a testnek a sanyargatására
16271  IV,  131   |                 lejjebb-lejjebb, elannyira, hogy a mai szentek már virágos
16272  IV,  131   |                  percig.~Makyné észrevette, hogy helytelenül cselekedett;
16273  IV,  132   |                  így szólt hozzám:~- Érzem, hogy meghalok, mindössze három-négy
16274  IV,  132   |                 szavajárása); az bánt csak, hogy ezt a nehány napot nem oszthatom
16275  IV,  132   |           felosztani a hátralevõ napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek
16276  IV,  132   |                      Fogadjunk öt forintba, hogy Debrecent elhagyva, legott
16277  IV,  132   |               történetét. Úgy volt a dolog, hogy mindjárt a nagybátyám temetése
16278  IV,  132   |                    az egész szenátus elõtt, hogy »minekutána az eddigi orvosdoktor
16279  IV,  132   |               fordulva, humorizált.~- Mert, hogy Havran Alajos uram (a patikárius)
16280  IV,  132   |                ahhoz fõképpen az szükséges, hogy mi haljunk. Hm… hogy mit?
16281  IV,  132   |             szükséges, hogy mi haljunk. Hm… hogy mit? Mit is tetszett kérem
16282  IV,  132   |                   tetszett kérem mondani?~- Hogy az egész dolog rám nézve
16283  IV,  132   |                 mellére.)~- Az a baj kérem, hogy én még csak tanuló vagyok,
16284  IV,  132   |                    hangot!~- Én azt hiszem, hogy csak két mód van, amennyiben
16285  IV,  132   |                 mindjárt ide ragasztani, és hogy a nemes városon ne essék
16286  IV,  132   |                     Faragó uram okoskodása, hogy immár a többség erre hajlott,
16287  IV,  132   |                 határozottan kijelentettem, hogy csak úgy fogadhatom el az
16288  IV,  132   |              egyszerûen praxisomat írom le, hogy háromszáz év múlva a lucaszéki
16289  IV,  132   |            egyszóval bejelentettem magamat, hogy itt vagyok; jöhetnek a betegek.~
16290  IV,  132   |                kérdezte, ha megvan-e, hanem hogy tudok-e kalabriásozni.~-
16291  IV,  132   |                 Egyenkint nemigen teszik.~- Hogy értsem én azt?~- Hát kétszer
16292  IV,  132   |                     szinte találgatni kell, hogy nem-e a gulyás akasztott
16293  IV,  132   |                  lett belõle az ördögöknek, hogy pokol abban járni. Az utcák
16294  IV,  132   |                  állat, de a bika; méltóbb, hogy róla kereszteljék el a fogadót)
16295  IV,  132   |                        Hagyja el kegyelmed. Hogy fog aztán halálom után a
16296  IV,  132   |                 Hahaha! Ez már olyan ötlet, hogy érdemes utána mindjárt most
16297  IV,  132   |                  csak mindig mond. Megesik, hogy néha a Dunántúlt mondja;
16298  IV,  132   |               hallottam egy nap délutánján, hogy Szomorné asszonyom kiejtette
16299  IV,  132   |                 Annak a hírét is meghozták, hogy Kótyi Mihály uram nagy beteg.
16300  IV,  132   |              kezdett. Hazasiettem. Éreztem, hogy hívatni fognak. Két beteg
16301  IV,  132   |                 tõle többet egyszerre, mint hogy ikreket szüljön.~De hiába
16302  IV,  132   |                     azt mondja a pesztonka, hogy a gyerek nem akar orvost.~-
16303  IV,  132   |                   gyerek nem akar orvost.~- Hogy akarhatna, te szamár, ha
16304  IV,  132   |                    azt hallottam félfüllel, hogy bevárják, míg a természet
16305  IV,  132   |                   mért nem mondtad, bikfic, hogy a természetnek nincs diplomája.
16306  IV,  132   |               természetnek nincs diplomája. Hogy mer a természet beleavatkozni
16307  IV,  132   |                 felettem és rám kiáltott:~- Hogy érzed magad, fráter, a hajdúk
16308  IV,  132   |                  szerencse a visszajövetre, hogy egy kicsit meghígítja a
16309  IV,  132   |                     akkorát hajítani.~- Ki? Hogy ki? - tûnõdött az öreg pipáját
16310  IV,  132   |                   úgy híjjuk azt a tájékot, hogy »kutyogató« és a házakon
16311  IV,  132   |                  tudják azok kérem alássan, hogy kicsoda.~S ezen létániát
16312  IV,  132   |                nyílik; éppen az volt a baj, hogy sehogysem tudtam kinyitni;
16313  IV,  132   |                  kezdõdik az orvosi segély, hogy »mutassa a nyelvét«, azután
16314  IV,  132   |                 lássa. Ösmerje be legalább, hogy bolondokat beszél.~Kótyi
16315  IV,  132   |                    fordult, annak a jeléül, hogy mindent beismer. Nyögött
16316  IV,  132   |                   alásan…~- Csak röviden.~- Hogy ennek a mi sógorunknak,
16317  IV,  132   |                   Én nem veszem a lelkemre, hogy valamit eltagadtam.~- Csak
16318  IV,  132   |                   ellene?~- Megmondtam már, hogy ne fecsegjen annyit ide
16319  IV,  132   |                 dolog. Az unokámnak persze, hogy nem kellett a vén legény,
16320  IV,  132   |                     lakodalmán? Az történt, hogy Tüskés uram fölhevülve az
16321  IV,  132   |                   egész városnak kikiáltja, hogy adósai vagyunk. Még csak
16322  IV,  132   |               csakhogy már megjött. Féltem, hogy még legalább két óráig kell
16323  IV,  132   |                  meg engem a tekintetes úr, hogy ámbátor huszonkét fogam
16324  IV,  132   |                   fejükön, szívecském… Mit, hogy te voltál a gyengébb? Ejnye
16325  IV,  133   |                    Hongroises« előszavában, hogy mekkora nagy vadász vagyok,
16326  IV,  133   |                      mintha szentül hinnék, hogy a lég összes szárnyasait
16327  IV,  133   |                   nem is merem elsütni, nem hogy célozni tudnék, de ha te
16328  IV,  133   |                hajaszála arra a gondolatra, hogy õ bánjon el a fegyverrel.~
16329  IV,  133   |            lelkesülten kiáltott fel:~- Mit, hogy nem tud lõni? az Úristen
16330  IV,  133   |                  elõre, mert én nem akarom, hogy az állatok hóhérja legyen.«
16331  IV,  133   |  vadász-kalendáriumot töltögette a fejembe, hogy mikor milyen vadra kell
16332  IV,  133   |                  Muki bácsi és konstatálta, hogy nincs nagyobb fajta baj,
16333  IV,  133   |                  értem a kõrisfához, látom, hogy egy fehér veréb ül rajta,
16334  IV,  133   |               szakasztott olyan veréb! Vagy hogy talán éppen az! Hátha a
16335  IV,  133   |                    mert semmi kétség immár, hogy az a fehér veréb lelke.~
16336  IV,  134   |                  felõl az a hír terjedt el, hogy rosszul jár; pedig fontos
16337  IV,  134   |                folyamára: hát elhatároztam, hogy valami perfekt órához igazítom
16338  IV,  134   |                     Egy bizonyos, és ez az, hogy dél elmúlt.~Hanem e szerint
16339  IV,  134   |                    s le sétálgató Tibádhoz, hogy hány óra.~- Tudja a fene!~
16340  IV,  134   |                Tudja a fene!~No, már látom, hogy itt semmire se megyek, s
16341  IV,  134   |                   szól:~- Tekintettel arra, hogy tegnapelõtt 10 óra 20 perckor
16342  IV,  134   |           differencia mutatkozott, föltéve, hogy e differencia permanens
16343  IV,  134   |                  jön ki, in ultima analysi, hogy még nincs egészen egy óra.~
16344  IV,  134   |                     ez?~Igaza volt. Persze, hogy szamár kérdés, most a reformok
16345  IV,  134   |                    annyira se bírtam vinni, hogy megtudjam pontosan, hány
16346  IV,  135   |                   uram őkegyelme, ahelyett, hogy ellenszegült volna a vitéz
16347  IV,  135   |                igazhivők és a gyaurok közt, hogy a gyauroknak valamennyinek
16348  IV,  135   |            dikcióját, azután elmondta neki, hogy mit kíván: húsz társzekér
16349  IV,  135   |                   már ezektől azt kérdezte, hogy ők mit kívánnak?~A szőke (
16350  IV,  135   |                      Rendelje el nagyságod, hogy Korpona városa rendes orvost
16351  IV,  135   |                  megregulázásának miatta.~- Hogy érti kegyelmed?~- Hogy a
16352  IV,  135   |                      Hogy érti kegyelmed?~- Hogy a nemes város kezében legyen
16353  IV,  135   |                   már alkalmasint pedzette, hogy a pallos és a felcser voltaképpen
16354  IV,  135   |                   Nagyra volt vele Korpona! Hogy fog õ most fittyet hányni
16355  IV,  135   |                     Selmecnek!~Alig várták, hogy elõadja magát valami eset.
16356  IV,  135   |                     Ferencnek egy parancsa, hogy miután a korponai bíró,
16357  IV,  135   |                ragályos betegség álhírével, hogy azok onnan gyorsan elvonuljanak,
16358  IV,  135   |                 állíttassék Krametz Mihály, hogy méltó bûnhõdése legyen mindenek
16359  IV,  135   |                     bizony senki se bolond, hogy a felesége meg a gyerekei
16360  IV,  135   |                      az lõn a megállapodás, hogy a vádlottat a tanács elé
16361  IV,  135   |                    annyit mond szûkszavúan, hogy a fejedelem, értesülvén
16362  IV,  135   |                    maga mindent elkövetett, hogy idõk moha befedje, hogy
16363  IV,  135   |                     hogy idõk moha befedje, hogy senki se tudja, évkönyveiben
16364  IV,  135   |                  számára a törvényjavaslat, hogy tagjai felett átadassék
16365  IV,  135   |                     a gondviselés. Kellett, hogy a szegény Korponát is rehabilitálja
16366  IV,  136   |                    is a fején. Elhatározta, hogy Bécsben is divatba hozza.
16367  IV,  136   |               Beszélték az angol lordokról, hogy egyenesen avégbõl nevelnek
16368  IV,  136   |                   avégbõl nevelnek lovakat, hogy elõzködjenek, arabs vért
16369  IV,  136   |                arabs vért eresztve beléjök. Hogy a westminsteri herceg mesterségesen
16370  IV,  136   |                    lovászait a ló kedvéért, hogy könnyebbek legyenek a hátán.
16371  IV,  136   |                 járt õfelsége megbízásából, hogy szögrõl-végrõl kieszelje
16372  IV,  136   |                  fõherceget is megbiztatta, hogy jelenjen meg ott akkorra
16373  IV,  136   |                sátorból nézte az érkezõket, hogy arcát a napfény meg ne süsse.
16374  IV,  136   |                    énekelték volt a poéták, hogy barackvirággal festik be
16375  IV,  136   |                   mert egy bizonyosan igaz, hogy ez a négy ló sebesen vitte
16376  IV,  137   |                      falura.~Megírtam neki, hogy elmegyek, de Vácra küldjön
16377  IV,  137   |                    megkövetem alássan.~- És hogy ösmert rám? - kérdém kíváncsian. -
16378  IV,  137   |                        kérdém kíváncsian. - Hogy tudja, hogy engem visz?~
16379  IV,  137   |                   kíváncsian. - Hogy tudja, hogy engem visz?~A legényke egy
16380  IV,  137   |                tekintetes asszony adta ide, hogy azt mondja, errõl ösmerek
16381  IV,  137   |              Honvéd-lovak… Milyen gondolat, hogy a császár lovait én tartsam
16382  IV,  137   |                   is beszéltünk? Igen-igen, hogy a kormánynak vannak eszméi.~
16383  IV,  137   |           hûvösséget nyaranként, illõ volt, hogy melegítsenek is télen át.
16384  IV,  137   |                    meg azt a bokrot, hékás, hogy ez a fél vármegye patikája.
16385  IV,  137   |               belõle, annyi mint szentírás, hogy kigyógyul. Nagy kincs ez
16386  IV,  137   |                     pénzt a postamesternek, hogy egy kormánypárti lapot rendeljen
16387  IV,  137   |                    a szerkesztõi irodákban, hogy megadjátok lapotoknak a
16388  IV,  137   |                    és azt mormogja a végén, hogy »elég ügyesen kotyogtok«.~
16389  IV,  137   |               üvegcsövekbe) s elpanaszolta, hogy nagyon sok a kiadás, a katonatiszt
16390  IV,  138   |              biztosok. Annyira szaporodnak, hogy az ország lakosait bízvást
16391  IV,  138   |                     nem hallottuk eddigelé, hogy kormánybiztosaik volnának.
16392  IV,  138   |                    Jehova Jónás Prófétának, hogy menne Ninivébe és azokat
16393  IV,  138   |                   kormányosmester, mondván, hogy a sors ráesett. Õ pedig
16394  IV,  138   |                   is tanácsolá maga nékiek, hogy õtet a tengerbe vetnék,
16395  IV,  138   |                   azért õ Felsége a halnak, hogy Jónást sérelem nélkül a
16396  IV,  138   |                   és ott kiabálá az utczán, hogy a város negyven nap múlva
16397  IV,  138   |             lehelete kóvályog e termekben), hogy eszem rögtön átgyúrta a
16398  IV,  138   |               ördögök incselkedése folytán, hogy Jónás voltaképpen senki
16399  IV,  138   |                   csak reális világításban.~Hogy ím Ninive lakosai rosszalkodának,
16400  IV,  138   |                    állás, lehetséges az is, hogy mint szenvedélyes pozõr
16401  IV,  138   |                  Fölszáll tehát egy hajóra, hogy kikerülje a Ninivébe való
16402  IV,  138   |                 mely paskolja a hullámokat, hogy azok paskolják a hajót,
16403  IV,  138   |                     azok paskolják a hajót, hogy a hajó fölzúduljon Jónás
16404  IV,  138   |                    rájön a kormányosmester, hogy õmiatta dühöng a zivatar,
16405  IV,  138   |                zivatar, egyszeribe belátja, hogy teljesen egyre megy már,
16406  IV,  138   |                   Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy egy kis demagóg ízt se sajnált
16407  IV,  138   |          tanácskozzatok, jó hajósok (látta, hogy eszök ágában sincs tanácskozni),
16408  IV,  138   |                    be egyenesen a tengerbe, hogy lecsendesedjék.~Hát persze,
16409  IV,  138   |                 mindenki azt hihette volna, hogy a Jónás próféta földi karrierje
16410  IV,  138   |                  tenger fenekérõl az Úrhoz, hogy immár nem leszen többé oppozícióban.
16411  IV,  138   |                   panaszokkal, duzzogással: hogy õt a mennyeiek dezavuálták.~
16412  IV,  138   |             csorbítva. Ha egyszer kimondta, hogy Ninive elsüllyed negyven
16413  IV,  138   |                 mármost elsüllyeszteni! Az, hogy a város megtért, megjavult
16414  IV,  138   |                    ebbõl a mennyei kormány, hogy a Jónás állása tarthatatlan
16415  IV,  138   |              akarván adni Jónásnak a módot, hogy »éghajlati és egészségügyi
16416  IV,  138   |                 annyira világos intés volt, hogy Jónás is észrevette magát
16417  IV,  138   |                   Jónás próféta megérdemli, hogy fölfedezve benne az elsõ
16418  IV,  138   |                     a számukra.~Csak éppen, hogy a napidíjat nem bírtam a
16419  IV,  139   |                   Hupka Ferencnek hívják.~- Hogy mennek a dolgai? - kérdém
16420  IV,  139   |                   volna.~- Igaz, hallottam, hogy egy szõlõje van.~- Igen,
16421  IV,  139   |                   van kiszíva barnára.~- És hogy jövedelmez ez magának?~-
16422  IV,  139   |                    Ház folyosóin - jelezve, hogy a biblia híres olajos korsója
16423  IV,  139   |                 Tehát persze vártunk, azaz, hogy az öreg honvédem várt (mert
16424  IV,  139   |                szíve van ennek a nemzetnek, hogy a melegébõl még a hõseinek
16425  IV,  139   |                 türelmetlenül.~- Úgy értem, hogy hátha talán mégis megfogynak
16426  IV,  139   |                      Ejnye, de roppant kár, hogy ez se maradt meg már mesének.
16427  IV,  139   |                     maradt meg már mesének. Hogy a modern kor irtja a fákat
16428  IV,  139   |                 sohasem bírtam kifürkészni, hogy mi lehet.~Én, mint mondom,
16429  IV,  139   |                     lapokban a recenziókat, hogy a titulusom külsõ országokban
16430  IV,  139   |                  jeles író«-nak.~- Sic!~Nem hogy örültem volna e dolognak,
16431  IV,  139   |                  keserûség:~- Hát járja ez? Hogy én itthon csak tehetséges
16432  IV,  139   |             megfordítva volna, még érteném, hogy egy gazdagabb irodalomban
16433  IV,  139   |                  egy szegényben többnek. De hogy Rothschild nagy bankónak
16434  IV,  139   |                  azonban õk azért szamarak, hogy engemet filozófnak tartanak,
16435  IV,  139   |                     Kohn Mórjainak egyikét. Hogy engem ne fordítson többé,
16436  IV,  139   |                    Lehetséges-e - kérdém -, hogy az efféle betegségben sínylõdõ
16437  IV,  139   |                   Azt hiszem, lehetséges.~- Hogy másoknak is lopjon, ha rájön
16438  IV,  139   |               tolvajlás láza a fordítómban, hogy még énbelõlem is lopott:
16439  IV,  139   |                    bõrt lopott imitt-amott, hogy abból a szegényebbeknek
16440  IV,  140   |                     kell vallanom őszintén, hogy egyszer engem is lefőztek
16441  IV,  140   |                     hirdetik derűre-borúra, hogy ebben a két időpontban a
16442  IV,  140   |                 betegség miatt, s rájöttem, hogy az az idő nem annyira a
16443  IV,  140   |                      Most persze tudom már, hogy az előszezonban miért illatosabb
16444  IV,  140   |                kijelentvén ilyenkor mindig, hogy mennyire örülne a mamája
16445  IV,  140   |                   vicsorgatta, kijelentvén, hogy igen jó kedve van. Meg még
16446  IV,  140   |                  hangok után szentül hitte, hogy ott csípi el őket.~Máskülönben
16447  IV,  140   |                  éspedig annyi eredménnyel, hogy minden megerőltetés nélkül
16448  IV,  140   |                   asszonyok, és azt hittem, hogy olyan rébuszt fejtek meg,
16449  IV,  140   |                    azt csodáltam leginkább, hogy egy csöppet sem volt hiú,
16450  IV,  140   |                  hiú, és eszébe sem jutott, hogy kellesse vagy tetszesse
16451  IV,  140   |                     is mernék fogadni arra, hogy akkoriban egyszer sem nézte
16452  IV,  140   |            előléptetni az orrát.~Pedig hát, hogy tovább is őszinte legyek,
16453  IV,  140   |               legyek, könnyen észrevehette, hogy tetszik nekünk. A patikus
16454  IV,  140   |                      mit sem törődve azzal, hogy az erőlködés után rengeteg
16455  IV,  140   |             segédszolgabíró, aki azt hitte, hogy a tekintetében bűverő van,
16456  IV,  140   |                gyomorbajos képes volt arra, hogy a legjobb falatokat neki
16457  IV,  140   |                     megmutatott, jelentvén, hogy az a mi számunkra hízik
16458  IV,  140   |               vacsorára, elhitetvén velünk, hogy elvitte egy róka.~Amint
16459  IV,  140   |                   termetét. Kérdeztem tõle, hogy beteg-e? Azt mondta: nem.
16460  IV,  140   |                     fejét, és kijelentette, hogy nincs remény. Ha jól emlékezem,
16461  IV,  140   |                semmi sem volt más, mint az, hogy én is terhére vagyok.~Egy
16462  IV,  140   |                     egyebet. Ekkor történt, hogy hosszasabban beszélt velem.
16463  IV,  140   |                    beszélt velem. Elmondta, hogy õ is hozott magával két
16464  IV,  140   |                  bátor, amire õ azt mondta, hogy menjek vele a szobájába.
16465  IV,  140   |                   vele a szobájába. Persze, hogy kaptam az alkalmon, és siettem
16466  IV,  140   |           ellensúlyozni az én szerencsémet, hogy amíg bent voltam a szép
16467  IV,  140   |                 tárta a kincseit. Elmondta, hogy ez a ruha milyen szabású
16468  IV,  140   |             egy-kettõt futólag, csak azért, hogy jobban lássam.~- De hát,
16469  IV,  140   |           halaványodott, és látszott rajta, hogy gyöngül. Az orvos erõsebben
16470  IV,  140   |                  Unom magam. Lehet azonban, hogy beteg vagyok, noha semmi
16471  IV,  140   |                     idõben többször láttam, hogy kint ült az erkélyen, és
16472  IV,  140   |                      Ekkor kezdtem sejteni, hogy értem a szomorú szép asszony
16473  IV,  140   |                  akinek nem kell fuvolázni, hogy hatást érjen el és érzelmet
16474  IV,  140   |                    kötelességének tartotta, hogy a veszélyes helyzetrõl értesítse
16475  IV,  140   |                 Nevettem arra a gondolatra, hogy a férj majd éppen akkor
16476  IV,  140   |                     azzal tisztában voltam, hogy a kocsi vendégeket hoz,
16477  IV,  140   |               asszonyt és világosan láttam, hogy halovány arcán kigyúlt a
16478  IV,  140   |                     arcán kigyúlt a láng, s hogy a szemeiben valami csodálatos
16479  IV,  140   |                  magamban -, az tudja csak, hogy milyen szép ez az asszony!
16480  IV,  140   |                     kezd.~Igen természetes, hogy mikor a vendéget hozó kocsi
16481  IV,  140   |                elõtt, már ott álltam én is, hogy hadd nézzek a szemébe annak
16482  IV,  140   |                    a kényelemnek. Meglássa, hogy ez az asszony már az ebédhez
16483  IV,  140   |                     a szomorú asszony után, hogy igazat adok neki, hanem
16484  IV,  140   |                    elragadó ebédtoalettben, hogy az a másik asszony majdnem
16485  IV,  140   |                   jöttem arra az igazságra, hogy hajh, az asszonyok mégsem
16486  IV,  141   |                    addig-addig jelölgették, hogy végre miniszter lett; excellenciás
16487  IV,  141   |                   vele az a hallatlan eset, hogy beleunt a miniszterségbe,
16488  IV,  141   |                 most már igazán rászorulna, hogy kísérjék; szemei meggyöngültek,
16489  IV,  141   |                Chorint vagy Bossányi Lacit, hogy kísérje haza az öreget.~
16490  IV,  141   |                 szemekkel bámulva lába elé, hogy valamibe el ne botoljék
16491  IV,  141   |                meglapulva a házak falainál, hogy valami szekér agyon ne gázolja.~
16492  IV,  142   |               fekete szõrrel, mint a korom.~Hogy került a falunkba, honnan
16493  IV,  142   |                   Az emberek azt beszélték, hogy ez a Pataki Erzsébet volna
16494  IV,  142   |                  volna a bertóti csárdában, hogy igyék velök, ha mer, s midõn
16495  IV,  142   |                    lészanyíláson keresztül, hogy a volt huszár fõtt burgonyát
16496  IV,  142   |                     rá, mint a vereshagyma, hogy a Plutó tavaly télen a Luca-nap
16497  IV,  142   |                  ördöngösség«.~Isten tudja, hogy volt, de többen erõsítették,
16498  IV,  142   |                      de többen erõsítették, hogy a Plutó - csak álljatok
16499  IV,  142   |                 fõnököt, Klamarik Ede urat, hogy õ perszvadeálja a korhely
16500  IV,  142   |                 akar, nagyobb hiba volt az, hogy a járási fõnök sikert szeretett