bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

16501  IV,  142   |                    csak a bolond nem látja, hogy a tíz ujjával szerezte a
16502  IV,  142   |                     Hát a leánya merre van, hogy nem ápolja?«~»Erzse a városba
16503  IV,  142   |                     fejemet s elhatároztam, hogy csakugyan kifekszem a keresztútra.
16504  IV,  142   |                  lefeküdtem a hóra, várván, hogy mi fog történni. Mély csönd
16505  IV,  142   |             Kálnáról. Én tanácsoltam neked, hogy ide jõjj, de most azt mondom,
16506  IV,  142   |                  következett, aki úgy tett, hogy az utat locsolja. Óriási
16507  IV,  142   |                     most azután kicsi híja, hogy veszedelem nem ért, mert
16508  IV,  142   |              odafagyott az út rögeihez úgy, hogy szinte nem bírtam belõle
16509  IV,  142   |                      Hátranézek, hát látom, hogy egy ördög üget egykedvûen,
16510  IV,  142   |                   se figyelmeztetett volna, hogy keljek fel, mint a többiek.
16511  IV,  142   |                    aki azzal mulatta magát, hogy kenyérmorzsákat dobálgatott
16512  IV,  142   |                   Megbolondult maga, amice, hogy erre a sok hazudozásra nem
16513  IV,  142   |                    kell a hivatalos lapban, hogy hatvan nap alatt jelentkezzék
16514  IV,  142   |                  barátom, vallja meg nekem, hogy egy kicsit hisz az ördögökben.~-
16515  IV,  142   |                  áron.~S elrendelé nyomban, hogy a Kiczka zsandár induljon
16516  IV,  142   |                falat, minden úgy összejött, hogy az egészségtõl duzzadó vérmes
16517  IV,  142   |                   meg, de az se lehetetlen, hogy Pataki Erzsók rontá meg
16518  IV,  142   |              egyszerre tudatára esik annak, hogy a bezirk minden eseménye,
16519  IV,  142   |               uzsonnatájt látta az ablakon, hogy egy rékási suhanc vezeti
16520  IV,  142   |             határmezsgyén, õkelme hallotta, hogy két holló beszélgetett egymással
16521  IV,  142   |                  aztán úgy tessék fölvenni, hogy a rékási tornyon Csabay
16522  IV,  142   |                  rékási holló panaszkodott, hogy meg van idézve a tekintetes
16523  IV,  142   |                   mikor hozzá akart nyúlni, hogy eszmélet nélkül megfekszi
16524  IV,  142   |                  mégis félek a Klamariktól, hogy elõbb-utóbb elveszi tõlem
16525  IV,  142   |          elõbb-utóbb elveszi tõlem a lovat, hogy a megyefõnöknek juttassa.«
16526  IV,  142   |                     Kelemen István uramnak, hogy rögtön fogasson be, jöjjön
16527  IV,  142   |            becsengette a hivatal-szolgáját, hogy gyújtsa meg a gyertyákat
16528  IV,  142   |                 gyújtsa meg a gyertyákat és hogy eressze le az ablak-zsalukat.
16529  IV,  142   |                    el. Fázott a gondolatra, hogy amint kitekintene az ablakon,
16530  IV,  142   |                  toronyból a másikba, aztán hogy a Csabay lenne az egyik
16531  IV,  142   |                    elsõ friss lánggal dúlt, hogy idézést kapott a megyétõl.
16532  IV,  142   |                     Nem adta egy vak lóért, hogy szerepelhet.~Mihelyest megmutatta
16533  IV,  142   |                      Az csak a fejét rázta, hogy nem érti a német szót. A
16534  IV,  142   |             bezirker levelet írt a bírónak, hogy az rögtön menjen Pávaival
16535  IV,  142   |               tisztrõl s arról értesítette, hogy még ma elutazik a leányához
16536  IV,  142   |                  azonban odaüzent Pávainak, hogy a Klamarik járási fõnök
16537  IV,  142   |                     Különösen az hatott rá, hogy Kelemen uram kereket oldott,
16538  IV,  142   |                Kelemen uram kereket oldott, hogy most már neki nincsen patrónusa.
16539  IV,  142   |                    másiknak sok lesz. Igaz, hogy el van találva, mert eddig
16540  IV,  142   |                   azt mutatja-e valósággal, hogy Belzebub diktál ott, vagy
16541  IV,  142   |                  diktál ott, vagy csak azt, hogy utólagosan, a hasbarúgási
16542  IV,  142   |                    osztrák értékû forintba, hogy a birhami erdõt is csak
16543  IV,  142   |                      ti meg aztán nézzétek, hogy halok szörnyet.« Igen, igen,
16544  IV,  142   |                 élete volna Klamarik úrnak, hogy az egyikkel kísérleteket
16545  IV,  142   |                   Mit tudják azt a tudósok, hogy a kuvik mit kuvikol, hogy
16546  IV,  142   |                   hogy a kuvik mit kuvikol, hogy a bagoly mirõl huhog éjjelente,
16547  IV,  142   |               bagoly mirõl huhog éjjelente, hogy a varangyos gyík hova kúszik,
16548  IV,  142   |                 varangyos gyík hova kúszik, hogy a csillagokba mi van írva,
16549  IV,  142   |                    csillagokba mi van írva, hogy a békák mit kuruttyolnak?~
16550  IV,  142   |                 reszketett a gondolatra is, hogy a Plutót megpillanthatná;
16551  IV,  142   |               kisült a többi vallomásokból, hogy õ csak álmodta a dolgot
16552  IV,  142   |               beteljesedett, akkor jött rá, hogy voltaképpen mégis a valóságban
16553  IV,  142   |                    ha a legenda eredete nem hogy kidomborodott volna, sõt
16554  IV,  142   |                 mégis kisütött Klamarik úr, hogy miért bujdosott el Kelemen
16555  IV,  142   |                     meghízta Koricsánszkyt, hogy keresse föl Kelement, ha
16556  IV,  142   |                    minden kínját, félelmét, hogy a Plutó a szeme elé kerül
16557  IV,  142   |                  Legelõször is arra gondol, hogy én távozzam, nem pedig arra,
16558  IV,  142   |                   távozzam, nem pedig arra, hogy a Plutót kellene eltávolítani;
16559  IV,  142   |                kellene eltávolítani; aztán, hogy én szúrassam ki a szememet,
16560  IV,  142   |                     a dolog, kérem alássan, hogy vagy nem ördög a Plutó és
16561  IV,  142   |                   és a nem hivés között, és hogy semmit se bír kigondolni
16562  IV,  142   |                    másik szavával ráhagyta, hogy a Plutó azonban mégsem egészen
16563  IV,  142   |                vetett magára). »Nem hiszem, hogy istentõl való közönséges
16564  IV,  142   |                  tréfa. S ehhez járult még, hogy Berkenyés tímár állítása
16565  IV,  142   |                  idén; csak utólag sült ki, hogy a Plutó dörzsölõdött hozzájuk
16566  IV,  142   |                 szülei visszaemlékeztek rá, hogy egy reggel meghajította
16567  IV,  142   |                 császárnál, Klamarik ellen: hogy adjon nekik õfelsége Klamarik
16568  IV,  142   |              császár (mondhatom kendteknek, hogy csinos szõke fiatal ember)
16569  IV,  142   |                kalodának, meg nem állhatta, hogy közbe ne kottyanjon:~- Meghiszem
16570  IV,  142   |                  költség a »Zöld Majomnál«, hogy mit csináljunk 2 " 40 "~
16571  IV,  142   |                  kérdezvén a mezõbírótól:~- Hogy értik kegyelmetek ezt a
16572  IV,  142   |            öregbíróra Jászai Mihály uram.~- Hogy értjük? Hát úgy, hogy nem
16573  IV,  142   |                       Hogy értjük? Hát úgy, hogy nem vettünk ki éjszakára
16574  IV,  142   |                Kerekes István konstatálván, hogy a községnek mindenféle oldalról
16575  IV,  142   |                    vádoltatván, végeztetik, hogy a nevezett kanca, a község
16576  IV,  142   |              nyilvános vásáron eladassék, s hogy a tulajdonos kárt ne szenvedjen (
16577  IV,  142   |                   csupán azt jegyezvén meg, hogy célszerû volna, ha határozatba
16578  IV,  142   |                    ha határozatba hozatnék, hogy lutheránus vevõ olcsóbban
16579  IV,  142   |                  nem egyik: »Érdemes volna, hogy arany patkót verjenek a
16580  IV,  142   |                     került volna már a sor, hogy megvegyék, amint fejét,
16581  IV,  142   |                  dolmányán, mint egy dió.~- Hogy az a ló? - kérdi.~- Háromszáz
16582  IV,  142   |                     uraktól. Mit tudták ők, hogy az egy kalendárium címe;
16583  IV,  142   |                     egy kalendárium címe; s hogy ebben az egy dalban benne
16584  IV,  142   |                   volt az, olyan nevettető, hogy sírva lehetett rajta fakadni.~
16585  IV,  142   |                    a bertóti csárdában úgy, hogy csak reggel értek be Rékásra,
16586  IV,  142   |                   uram portájára hajtatván, hogy átadják neki a háromszáz
16587  IV,  142   |                     olyan jó kedvében volt, hogy nem átallotta odahajolni
16588  IV,  142   |                      Erzsi fiam, ha tudnám, hogy úgyis a pokolba jutok, én
16589  IV,  142   |                     mindjárt.~- Hát persze, hogy odajut kend - kötekedett
16590  IV,  142   |              kelhetett fel ma Kálnán a nap, hogy már ideértél. Vagy talán…~-
16591  IV,  142   |                   mintegy unalomból, azért, hogy kérdezzen valamit, aztán
16592  IV,  142   |                  napokban emlegette valaki, hogy egy sarkantyút látott a
16593  IV,  142   |                     enyim, úgy hozta valaki hogy fölverjem a csizmájára…~-
16594  IV,  142   |                       Hát az történt, uram, hogy mindnyájan elvesztünk. Az
16595  IV,  142   |                  Azért várom a bíró uramat, hogy átvegyem az összeget.~-
16596  IV,  142   |                   és mit beszél a molnár?~- Hogy azt mondja, alig ment ezer
16597  IV,  142   |                    kegyelmed, s mondja meg, hogy az öregbíró azt üzeni neki:
16598  IV,  142   |                    tudni, de érdekes volna, hogy mit döngnek a méhek, mikor
16599  IV,  142   |              bebújnak, vajon mit gondolnak, hogy mire építik az emberek ezeket
16600  IV,  142   |                Belzebub nem volt elég erõs, hogy itt tartsa Csabayt. S Kelemen
16601  IV,  142   |                   nógatta Kelemen uramat:~- Hogy szerezhetném én meg azt
16602  IV,  142   |                   seprõ lógott.~*~Ki tudná, hogy történt? Belzebub vitte-e
16603  IV,  142   |                átváltoztatta seprõnek? Mert hogy ím meghalt már a lovas,
16604  IV,  143   |                      sõt majdnem bizonyos), hogy valamikor fiatal ember volt
16605  IV,  143   |           selyempaplannal betakarva nyáron.~Hogy lett, mi módon lett ilyen
16606  IV,  143   |                   ha tudnám, elmondanám, de hogy miképpen lett képviselõvé
16607  IV,  143   |                    meg kee a gyergyóiaknak, hogy tisztelteti õket az öreg
16608  IV,  143   |              éjjel-nappal azon gondolkozik, hogy kellene Gyergyót talpra
16609  IV,  143   |                     otthon a gyergyóiaknak, hogy van itt Kolozsváron egy
16610  IV,  143   |                 szállt-szállt fülbül fülbe, hogy él Kolozsvárott egy öreg
16611  IV,  143   |                     Majd meglássák kendtek, hogy egyszer csak el fog jönni.~
16612  IV,  143   |                 légyen, fürkészve kutatták, hogy emeli ki Gyergyót fénylõ
16613  IV,  143   |                 rajzott ki.~Hát úgy van az, hogy egy barlangban roppant kincseket
16614  IV,  143   |                   toppan Boér Antal.~S lõn, hogy a harmadik esztendõ végével
16615  IV,  143   |                 Gyergyót öreg Boér Antal és hogy õ jön el majd ide követnek.
16616  IV,  143   |                   jön el majd ide követnek. Hogy valaki másnak oda ne ígérjék.~-
16617  IV,  143   |                      Most mutassuk már meg, hogy fogadja Gyergyó az õ jótevõjét!
16618  IV,  143   |                képviselõ oly lelkesedéssel, hogy Rothschild se bírt volna
16619  IV,  144   |                  vak szegényke, úgy híjják, hogy Párniczky Pali.~Kocsisnak
16620  IV,  144   |                  Nem mondja már a lovacska, hogy »nyihaha«, hanem azt mondja,
16621  IV,  144   |                 nyihaha«, hanem azt mondja, hogy »ham«. Nyisd ki, Palkó,
16622  IV,  144   |                    szájában találja ki már, hogy mit eszik. - Ez a kalács,
16623  IV,  144   |                     bátyika?~Feltûnt nekem, hogy a szegény fiucska mindennap
16624  IV,  144   |                     neki meg az a baja van, hogy a nyereg ott a hátán; púpos
16625  IV,  144   |                     Kópja Mihály, ahelyett, hogy sírt volna az egyik szemével
16626  IV,  144   |                Istenem! Mi legyen ez tõled, hogy ide dobod ezt a kölyköt?
16627  IV,  144   |                    hanem az Istentõl várta, hogy vegye vissza szegénykét,
16628  IV,  144   |                   mindennap azzal a hittel, hogy meghalt a gyerek, hogy éhen
16629  IV,  144   |                      hogy meghalt a gyerek, hogy éhen halt meg. Mert jól
16630  IV,  144   |                   csak nem tud elpusztulni!~Hogy vigyáz a gazdag a porontyára,
16631  IV,  144   |                pólyás gyerekbõl karonülõvé, hogy valaha pólyákban lett volna
16632  IV,  144   |                   úgyis meghal. Lehetetlen, hogy meg ne haljon.~Egy zsuppot
16633  IV,  144   |                    meg, fiam, a Gunyánénak, hogy tiszteltetem, mossa ki és
16634  IV,  144   |                 másik kis inget, mert kell, hogy tiszta legyen az ing, amiben
16635  IV,  144   |                  annyira összeszedte magát, hogy megint olyan fürge, tûzrõlpattant
16636  IV,  144   |                   kis fiaim sírva fakadtak, hogy most már angyal lesz a Marciból
16637  IV,  144   |             megvizsgálnám, látni való volt, hogy a hasa fel van puffadva,
16638  IV,  145   |                    beszéltek róla. Mondták, hogy nyáron az erdőkben tanyázik
16639  IV,  145   |                    horogra. Annyi bizonyos, hogy kétes jellem volt, de bizonyítani
16640  IV,  145   |                     oly gyors futó is volt, hogy szinte röpülni látszott.~-
16641  IV,  145   |                 úton és céljaidban! Örülök, hogy olyan derék fiaid vannak.
16642  IV,  145   |              zarándok érkezett Abdallahhoz, hogy kipihenje magát hajlékában.
16643  IV,  145   |             zarándok elkezdett panaszkodni, hogy tovább immár nem folytathatja
16644  IV,  145   |                  ereklyéjétõl, a zápfogtól, hogy magán segíthessen.~- Mit
16645  IV,  145   |                  szólt:~- Magam is belátom, hogy tested nem bírja ki az útat
16646  IV,  145   |                     tenyerét a sötétségben, hogy megtapogassa az ifjú homlokát,
16647  IV,  145   |                    csodálkozva vette észre, hogy a fekhely üres.~A dzsinek
16648  IV,  145   |                   Nem vagyok bolond, apóka, hogy megálljak. Mondd el, amit
16649  IV,  145   |                   nagyon közel. Beláthatod, hogy a helyzet gyanakodóvá tesz
16650  IV,  145   |                   megteszed?~- Mondtam már, hogy örömest teszek apró szívességeket
16651  IV,  145   |                    Mert attól tartok, fiam, hogy ha ez az eset kitudódik,
16652  IV,  146   |                   De ne legyenek tévhitben, hogy a múzsával példálózom; én
16653  IV,  146   |                    drasztikus kifejezésért, hogy a nyomtató ló száját nem
16654  IV,  146   |                dévaj pajkosságból, részint, hogy a rovat minél élénkebb,
16655  IV,  146   |           levelezésbe.~Néhány éve múlt már, hogy a kishirdetések közt ott
16656  IV,  146   |                  kiadóhivatalban sejtették, hogy »otthoni csinálmány« a hirdetés,
16657  IV,  146   |                  szép kis ügyes levél volt, hogy megszántam.~- Melyitek az
16658  IV,  146   |                Flórika álnévvel ajánlkozik, hogy õ kész posta útján (a mama
16659  IV,  146   |            csillogtak. Bizony még megérjük, hogy boldog ember lesz belõle,
16660  IV,  146   |                  lelt?~Egy percig habozott, hogy szóljon-e, aztán egyszerre
16661  IV,  146   |                    Eljön, az anyjával. Vagy hogy itt is van már. Légyottom
16662  IV,  146   |              Légyottom van délután. Akarod, hogy neked is bemutassam?~Barátságosan
16663  IV,  146   |           kóstoltatnak.~- Nem bánom…~- Mit, hogy nem bánod? Elhiszem. Délután
16664  IV,  146   |                  Isteni lesz, barátom.~- És hogy ösmertek egymásra?~- Fölségesen
16665  IV,  146   |                     humora úgy mutatott be, hogy õk egyre vastagodnak, míg
16666  IV,  146   |              egészen simán lehet elmondani, hogy amint ott álltunk délután
16667  IV,  146   |                     van a világon.~- Érzem, hogy az - suttogta. - Nézd, nézd,
16668  IV,  146   |              Korongi felült, de csak azért, hogy ott bent lesimítsa haját
16669  IV,  146   |                   az?~- Hát nem tudja kend, hogy a tarka ló nem fizet vámot?~
16670  IV,  146   |                   egyformaságukon látszott, hogy valaha gondos úri szem keresgélte
16671  IV,  146   |                   arra a hitet is leteszem, hogy a tarka ló nem fizet vámot.~-
16672  IV,  146   |               nézte-nézte hölgyét, anélkül, hogy megszólítani merné, míg
16673  IV,  146   |                 feleltem, talán csak azért, hogy mondjak valamit.~- Éppen
16674  IV,  146   |                  most olvastam Munkácsyról, hogy a Mozart halálát festi.~-
16675  IV,  146   |                    mond a színész. - Azzal, hogy leszedte róla a palástot
16676  IV,  146   |                   hagyott rajta.~- S fõleg, hogy azt a kis aranyos sugarat
16677  IV,  146   |              szálljunk ki! Mindjárt tudtam, hogy az Isten büntetése el nem
16678  IV,  146   |                segéljen, megesküdtem volna, hogy színrõl-színre láttam az
16679  IV,  146   |                   hosszan feküdt keresztbe, hogy szinte nem lehetett kikerülni.
16680  IV,  146   |                     többé.~Gyula megérezte, hogy ez a perc a cselekvésé,
16681  IV,  146   |               paradicsomban is arra gondol, hogy milyen szépen lehetne leírni -
16682  IV,  146   |                      De ilyen egy alázatot, hogy még visszatesz! Elkotródjanak
16683  IV,  146   |               asszony, annyi bizonyos. Kár, hogy egészen elrontottátok a
16684  IV,  146   |              szemeit.~Levél Aradról! Õtõle. Hogy lehet ez?~Sietve tépte le
16685  IV,  146   |                levelet.~Tóth Mari értesíti, hogy anyja hirtelen rosszul lett,
16686  IV,  146   |                 volt, mi volt? Hát az volt, hogy nem egy piros szegfû terem
16687  IV,  146   |                   hangja, a szavai…~De kár, hogy nem a Mariska. De kár, de
16688  IV,  146   |                  volt ráírva az a kívánság, hogy Gyulának adassék bírálatra,
16689  IV,  146   |               Gyulának adassék bírálatra, s hogy a névtelen szerzõ S. Zs.
16690  IV,  146   |               szeretted.~- Mert azt hittem, hogy az aradi.~Ezzel leült nyugodtan
16691  IV,  146   |                     arra gondoltam ezalatt, hogy minden fogy a világon. A
16692  IV,  147   |                   Wrbovszky Albert) felelt, hogy a párt szava az isten szava (
16693  IV,  147   |                    a vasúti állomásnál vár, hogy a kastélyába vigyen, mely
16694  IV,  147   |                     ezekbõl!~- Hát ez mi?~- Hogy mi? Ez a repka, barátom,
16695  IV,  147   |                    tesznek a szájába ilyet, hogy a másik világon szopogassa.
16696  IV,  147   |          Becsületemre mondom neked. Ej haj, hogy te a repkát nem tudtad.
16697  IV,  147   |                   palackot hagyom meg - hát hogy választhatsz te akkor a
16698  IV,  147   |                 bennem annyi lélekjelenlét, hogy meggyújtottam a gyertyát.~
16699  IV,  147   |                   és a repkával.~- Halljuk, hogy rosszul aludtál, barátocskám?~-
16700  IV,  147   |              esküdni a feszületre.~- De hát hogy nézett ki?~Leírtam tetõtül
16701  IV,  147   |                   ördögbe, az mégis furcsa! Hogy egy holt kortest is foglalkoztassunk.~-
16702  IV,  148   |               borzongva hunyta be a szemét, hogy a tömeges gyilkolásokat
16703  IV,  148   |                   Milyen szerencséd, János, hogy ilyen aludttej-világban
16704  IV,  148   |                mondogatta ezt Székely Anna, hogy egyszer csak kezdett az
16705  IV,  148   |                 János! Van-e lelked, János, hogy itthon csücsülsz a hamun,
16706  IV,  148   |                    No iszen, majd meglátom, hogy viseled magad itthon, ha
16707  IV,  148   |                     nyugaton, majd keleten, hogy városok, falvak égnek arra.
16708  IV,  148   |                     földre s úgy hallgatja, hogy van-e valahol valami. A
16709  IV,  148   |                    elérzékenyítették azzal, hogy felköszöntõt mondott rá
16710  IV,  148   |                 asszony vagy, adj tanácsot, hogy mitevõk legyünk.~- Tudod
16711  IV,  148   |        nagyasszonynak János úr rimánkodott, hogy ne okoskodjék, mert abból
16712  IV,  148   |                  mondta a tiszteletes úr -, hogy le ne eshessen róla!~Úgy
16713  IV,  148   |       szántóföldeken keresztül, észak felé.~Hogy mi lett belõle, soha nem
16714  IV,  148   |               azontúl az örökös félelemben, hogy a cár megolvassa egyszer
16715  IV,  148   |                  Vizsgálni kezdik és kisül, hogy az bizony a Debernekyéknél
16716  IV,  148   |               pecsétes parancsolat egy nap, hogy »tessék a kozákot elõállítani«.~
16717  IV,  148   |                  elég.~Hanem az volt a baj, hogy míg a cár álmában jelent
16718  IV,  148   |                  komoly nyilatkozatot tett, hogy vezetett muszkát az igaz,
16719  IV,  148   |                    a legtetszetõsebb divat: hogy nem kell adót fizetni. Éltünk
16720  IV,  148   |                 szokott lenni közönségesen, hogy adóintõ cédulát kap az ember,
16721  IV,  148   |              szaladgált a magyarok nyakára, hogy õ nem ellenkezik tovább
16722  IV,  148   |                   ostobaság! Nincs értelme, hogy ne fizessek. Mi haszna abból
16723  IV,  148   |                 hatosokat.~Csodálatos volt, hogy mennyit bírt megenni ez
16724  IV,  148   |                mikor a rémhírt meghallotta, hogy a kedves tarka Talpas holnap
16725  IV,  148   |              mozdult volna ki a szobájából, hogy az iszonyú dolgot meg ne
16726  IV,  148   |                   nincs miért.~- Beismerem, hogy gyalázatos, rossz ember
16727  IV,  148   |              Csehországból s õ int engemet, hogy jó legyek önökhöz. Az én
16728  IV,  148   |                   nem. De tessék elolvasni, hogy mit ír. Mert szépen tud
16729  IV,  148   |                    okoskodj. Hiszen, látod, hogy már nem lövi meg a Talpast. -
16730  IV,  148   |                Annácskám. Hadd olvassam el. Hogy minek? Ugyan ne duzzogj,
16731  IV,  148   |      engesztelhetetlen. Hiszen, érdekes az, hogy mit ír egy cseh asszony.~
16732  IV,  148   |                  Vettem leveledet s örülök, hogy egészséges vagy. Vigyázz
16733  IV,  148   |                     amit neked adtam. Írod, hogy ellenségek közt vagy, szeresd
16734  IV,  148   |                 nálunk, s azon ürügy alatt, hogy ti az õ szüleit sanyargatjátok
16735  IV,  148   |                 annyira el van kényeztetve, hogy délutánonkint kardostól,
16736  IV,  148   |                    mert a huszár már ordít, hogy ringassam.~Légy jó és alázatos,
16737  IV,  148   |                piktor, aki az oltárt festi. Hogy jöjjön át azonnal, hahaha!…~-
16738  IV,  148   |               megcsináltatom olajfestékben, hogy holtom napjáig nevethessek
16739  IV,  149   |                   ez, higgyétek el, mintsem hogy egy embernek szánta volna
16740  IV,  149   |                    csinál a szerencse, mint hogy utána fut, belekapaszkodik
16741  IV,  149   |                legények, elõször a kertbõl, hogy neki küldhessék, azután
16742  IV,  149   |              küldhessék, azután a mellérõl, hogy a fövegük mellé tûzhessék.
16743  IV,  149   |                   ez, higgyétek el, mintsem hogy egyetlen asszonynak szánta
16744  IV,  149   |                  mondogatta -, lássátok be, hogy elég volt a rabszolgaságból«,
16745  IV,  149   |                     egyre szidta, korholta, hogy mi lesz belõle, ha férjhez
16746  IV,  149   |                   szélén? Hát baj az annak, hogy nincs bent valakinek a kertjében,
16747  IV,  149   |                 bent valakinek a kertjében, hogy senkié? Azért csak virágzik,
16748  IV,  149   |                     és sohase vettük észre, hogy ott rothadnának el a gallyak
16749  IV,  149   |                    kerülõ szóval kihámozta, hogy biz’ õ egy csókot se vetne
16750  IV,  149   |                    csókot se vetne meg, sõt hogy éppen arra lelkendezik.~-
16751  IV,  149   |                    vasárnap délután!~S lõn, hogy megtelt lassankint a Nástya
16752  IV,  149   |                    Egész garmadával álltak. Hogy az egér hozzájok ne férjen,
16753  IV,  149   |              csontok, a férfiak, de annyit, hogy tán fel is ment a bocskorok
16754  IV,  149   |             szomszédok váltig csodálkoztak, hogy mirevaló lesz Nástyának
16755  IV,  149   |                   már elég öreg vagy hozzá, hogy megérthetnél.~Híre ment
16756  IV,  149   |                     és boltot nyitok velök. Hogy adod?~- Nem adom a bocskorokat -
16757  IV,  149   |                    törte a fejét a környék, hogy mit csinál majd valamikor
16758  IV,  149   |                  mondott valamit, másik is. Hogy egy vén kalugyer megjósolta
16759  IV,  149   |                      Mások azt találgatták, hogy fogadalma van Nástyának
16760  IV,  149   |                  hozta el illatjukat…~Igaz, hogy Nástya se volt már a régi,
16761  IV,  149   |                       Mi dolog az, Gyorgye, hogy olyan régen voltál nálam?~-
16762  IV,  149   |                     a nagyujjad. Nem illik, hogy úgy elhagyod magadat.~A
16763  IV,  149   |                     a te lábadra is.~S lõn, hogy a Nástya bocskoraival megfordult
16764  IV,  150   |                     oldala, bizonyára kell, hogy egyszersmind jó oldala legyen
16765  IV,  150   |                 minden rossznak, s így lőn, hogy mikor a szövetséges hadak
16766  IV,  150   |             kisütötték napnál világosabban, hogy a hadisarcból a károk arányában
16767  IV,  150   |                   királyi felsége odahatni, hogy a rájok eső hárommillió
16768  IV,  150   |                nyelvünket fölséged, mintsem hogy el kellene vele beszélnünk
16769  IV,  150   |                 Különös súly lesz fektetve, hogy más módon kárpótoltassék
16770  IV,  150   |                   Sõt, örömmel állíthatjuk, hogy a Pozsonynak szánt adomány
16771  IV,  150   |                   villámgyorsan mindenfelé, hogy a király nem adja meg ugyan
16772  IV,  150   |               kezdett tenyészteni, mondván, hogy tudja õ, mit csinál; mi
16773  IV,  150   |           Olyasfélét rendel majd el Ferenc, hogy a bécsi hídakon Pozsony
16774  IV,  150   |               bennünket? Még lehetetlenebb, hogy Pozsony szedje Bécsben a
16775  IV,  150   |                    Hol láttátok már valaha, hogy kis hal egye a nagyot? Hanem
16776  IV,  150   |               nagyot? Hanem az lesz a vége, hogy a király megengedi Pozsonynak
16777  IV,  150   |                     Az aztán a város dolga, hogy forgalomba tudja-e hozni.
16778  IV,  150   |                minden szív gyorsabban vert, hogy mi lehet benne: az a bizonyos
16779  IV,  150   |             tekintettek egymásra, ahelyett, hogy a szobrot nézték volna,
16780  IV,  150   |                  kellett többé sopánkodnia, hogy kormányozni könnyű, csak
16781  IV,  150   |                  még egy volt császár arra, hogy sokan alkalmatlankodjanak
16782  IV,  150   |                    eligazítani való galiba.~Hogy példának okáért egyet mondjak,
16783  IV,  150   |                    lakó özvegy takácsnéval, hogy a libái bementek valahogy
16784  IV,  150   |                udvari füvet enni. Meglehet, hogy az jobb ízű. De ha nem lettek
16785  IV,  150   |                   libák, talán eszükbe jut, hogy az ilyen magasabb atmoszféra
16786  IV,  150   |              haláluk volt, vérük, ahelyett, hogy zsírban megsülve ennék meg
16787  IV,  150   |               belebiztatta magát a haragba, hogy a lábával toppantott, és
16788  IV,  150   |                     neki az udvari zsandár, hogy őfelsége felette ingerült
16789  IV,  150   |                     s hirtelen ott termett, hogy emlékezetét kisegítse.~-
16790  IV,  150   |                   aki csak azt vette észre, hogy a királyi kéz a vállára
16791  IV,  150   |                     ebbõl a tanulság? Az-e, hogy egy császár szeretete hárommilliót
16792  IV,  150   |                   hárommilliót ér, vagy az, hogy egy másik császárnak a memóriája
16793  IV,  150   |                 amit már elfecsegett a cím, hogy a királyok is csak emberek.~
16794  IV,  151   |                    jó kötekedni), megírván, hogy egy látogatóm elõtt, tekintetbe
16795  IV,  151   |                     elõtt, tekintetbe véve, hogy tizennégy nap óta csak tejet
16796  IV,  151   |                    Ott vettem biz én észre, hogy szédülök, járni nem tudok,
16797  IV,  151   |                  tudtam a gyomorhurutokról, hogy akihez szegõdnek, megbecsülik,
16798  IV,  151   |                    sincs, ami más betegnek, hogy a világ legalább részvétet
16799  IV,  151   |                     Ha valaki elpanaszolja, hogy gyomorhurutja van, szinte
16800  IV,  151   |            feleségem erre megkötötte magát, hogy még egy orvost is hívat.~
16801  IV,  151   |          orvosságokra fogtak s elrendelték, hogy ha egyebet eszem édes tejnél,
16802  IV,  151   |                 Igaz, apám, amit én hallok, hogy te meg is halhatsz?~- No,
16803  IV,  151   |                    tudod te, nem hallottad, hogy a képviselõket az immunitás
16804  IV,  151   |           meggyógyítás a doktor dolga -, de hogy honnan került elõ, annak
16805  IV,  151   |                   fel?! A klubban.~(Még jó, hogy nem a miniszterektõl ragadt
16806  IV,  151   |              eszméletlenség között… Láttam, hogy vágtat le az égbõl arany
16807  IV,  151   |        meggyökerezett bennem a beteges hit, hogy a nyúl gyûlöl, hogy valami
16808  IV,  151   |                    hit, hogy a nyúl gyûlöl, hogy valami ellenséges dzsin
16809  IV,  151   |             gyermekszobába is elszivárgott, hogy a nyúlnak távozni kell a
16810  IV,  151   |                szegény Muci a szakácsnénak, hogy sikkassza el valahogy. Csak
16811  IV,  151   |                  jelentést teszem az úrnak, hogy már nincs a háznál.«~Úgy
16812  IV,  151   |                 temetve, a perlmuttergombok hogy fehérlenek a kabátkáján: »
16813  IV,  151   |              sóhajtok fel -, arra gondolok, hogy szeretném hallani még legalább
16814  IV,  151   |                   biztatólag.~(De én tudom, hogy ez a kívánság nem naiv -
16815  IV,  151   |                     vallja be töredelmesen, hogy a fáskamrából szabadult
16816  IV,  151   |              éreztem magam. A biztonság is, hogy nincs itt már a nyúl, üdítõn,
16817  IV,  151   |                   cselédleány bejelentette, hogy itt van egy innen a negyedik
16818  IV,  151   |                  képviselõtársam fiacskája, hogy valamit hozott.~- Ah, a
16819  IV,  151   |                    úton, de én megösmertem, hogy a Bercié, elvettem tõlük
16820  IV,  151   |               tisztelt tudakozódó barátaim, hogy már azóta három nap elmúlt
16821  IV,  152   |                  horpasztotta be. Odanézek, hogy honnan dobták, s ím látom
16822  IV,  152   |                     a kaput olyan szilajan, hogy az egész ház megrengett.~
16823  IV,  152   |                csõcselék talán megszagolta, hogy kormánypárti képviselõ ül
16824  IV,  152   |                   anyja mindent megpróbált, hogy lereszelje a németes rozsdát,
16825  IV,  152   |                 németet fogadtunk a házhoz, hogy hermetice legyen elzárva
16826  IV,  152   |                  azt felelték a kérdéseire, hogy »nix ungrisch«. Csodálkozott
16827  IV,  152   |                  nagyban veszekedett velem, hogy kiíratja az újságba, de
16828  IV,  152   |                     a farkát s mikor látta, hogy nem rúg és nem harap, órákig
16829  IV,  152   |                     kettõnek a sörényét, de hogy felüljön valamelyikre, nem
16830  IV,  152   |               valami borzasztót mondhatott, hogy ilyen gyászba borultak.~
16831  IV,  152   |                matrikulából. Tudja meg hát, hogy az a poronty »Fuchs«-nak
16832  IV,  152   |                     mert az én eszmém volt, hogy németnek neveljük. Dicsekedtem
16833  IV,  152   |              szavakat bizonyosan úgy veszi, hogy azok afféle bolondságok,
16834  IV,  152   |                   ki, »erge, perge, berge«, hogy nincsen azokban semmi értelem.~
16835  IV,  152   |                lélek a János játékai felõl? Hogy jutottak eszébe, mi sugallta
16836  IV,  152   |                    játékait, végignézegeti, hogy beszélhessen neki felõlük,
16837  IV,  152   |                 volt mindig. Lehetetlen az, hogy megéljen.~A feleségem zokogva
16838  IV,  152   |              bolondabbakat beszéltem.~- Már hogy beszélné el, hiszen meg
16839  IV,  152   |                  még jobban elkeserítettem. Hogy nem is beszélhetnének a
16840  IV,  152   |                    testvérkék a másvilágon, hogy Jánoska talán nem is vállalná
16841  IV,  152   |            Megnyomta a lelkemet a föltevés, hogy ha most hal meg a fiú, anélkül,
16842  IV,  152   |                     hal meg a fiú, anélkül, hogy egyetlen magyar szót, szívembe
16843  IV,  152   |                    a nyoszolya közepe felé, hogy szélére ülhessek, de csak
16844  IV,  152   |                   tudom, apa. Azt gondolom, hogy már akkor is tudtam, mikor
16845  IV,  152   |                   mákos patkóért vehetõ rá, hogy az érkezõ bácsiknak és néniknek
16846  IV,  152   |                     már elfelejteni kezdék: hogy van külön magyar vér és
16847  IV,  152   |                    készített emberi hajból, hogy az, aki a gyûrût ujjára
16848  IV,  152   |           becsületes nevén, hanem csak úgy, hogy »Okos Pali«. Hogy miért
16849  IV,  152   |                 csak úgy, hogy »Okos Pali«. Hogy miért tartották okosnak?
16850  IV,  152   |              ellenkezett, kimondta kereken, hogy neki bizony nem kell az
16851  IV,  152   |          ragaszkodott a tervéhez, belátván, hogy mégis nagyon okos a legény,
16852  IV,  152   |                  abból látszik az okossága, hogy nem kell neki a Kriska lányom.«~
16853  IV,  152   |                hideg vasat, míg meleg lett, hogy még újbor elõtt meglett
16854  IV,  152   |                   és abban állapodának meg, hogy a Pali lásson valami kereskedelemféléhez,
16855  IV,  152   |                   szétnézett a ház tájékán, hogy mivel kezdhetné meg a kereskedést.
16856  IV,  152   |                  borító kosarak alatt.~- És hogy szándékozik adni az almákat,
16857  IV,  152   |            bólintott:~- Annyi, annyi! És te hogy árulod a tiedet?~Pali gondolkozott
16858  IV,  152   |                   mert tudnia kell, öregem, hogy az idõ is pénz. S ha olcsóbban
16859  IV,  152   |               Egyik-másik meg is kérdezte: »Hogy az alma, édes?« vagy »Édes-e
16860  IV,  152   |                  mit akarsz mondani?~- Azt, hogy ha én az almáimat átönteném
16861  IV,  152   |                 vakarta.) Kutya teremtette, hogy van ez?~- Talán elvesztett
16862  IV,  152   |                     krajcár. Hogyan van az, hogy ötöt adva két krajcárért,
16863  IV,  152   |                     tünõdtek, számítgattak, hogy az este is rájok borult.
16864  IV,  152   |               krajcár. Én csak egyet tudok, hogy immár a matematika se tudomány.~
16865  IV,  152   |                     is meg akarván mutatni, hogy nem engedi az egy krajcárját -
16866  IV,  152   |           jövedelmet húztál ki a zsebembõl! Hogy merted azt tenni, te szerencsétlen?~-
16867  IV,  152   |                     kiveszed neki a tüskét, hogy õt örökre elveszítsem. Eredj,
16868  IV,  152   |              gazdaságnál gyakran elõfordul, hogy például sehol sem találják
16869  IV,  152   |                 húzott, húzott, erõlködött, hogy szinte ívbe görbült a háta,
16870  IV,  152   |                 Pali még azt sem mondhatta, hogy »bakfitty«.~A Bimbót megették
16871  IV,  152   |                 borókaág annak a jelentõje, hogy pálinkát árulnak odabent;
16872  IV,  152   |                 muskátli annak a jelentõje, hogy eladó leány lappang a bokorban.~
16873  IV,  152   |                  itt a környéken nézegetni, hogy »miért olyan sovány ez a
16874  IV,  152   |                  hibája, nem egyéb az, mint hogy erõsebb lehetne valamivel.
16875  IV,  152   |                  olyan piskóta vállak ezek, hogy a Matykó ölelõ karjait kibírnák.~
16876  IV,  152   |              Matykóval meg úgy áll a dolog, hogy az egész világon nincs olyan
16877  IV,  152   |                   Bezzeg õ is sorát keríti, hogy megálljon egy kicsinyt az
16878  IV,  152   |    kocsi-szerkezetbe, de az is megtörténik, hogy a nyerges ló éppen ezen
16879  IV,  152   |                   közéje vágott a lovaknak, hogy vágtassanak a ház elõtt,
16880  IV,  152   |                   gondolja az a kis fruska, hogy fazekakat hoz a kocsiján…~
16881  IV,  152   |                  mintha fürkészné az Ankát, hogy merre van, mintha kifelé
16882  IV,  152   |                ösmerõs kerítés elõtt.~- Hát hogy vagy Ancsurka?~- Mi bajom
16883  IV,  152   |                  tõled. Jaj, te csúf ember! Hogy nem mégy a templomba…~-
16884  IV,  152   |            templomba…~- Hiszen nem mondtam, hogy nem megyek, de inkább azt
16885  IV,  152   |                      de inkább azt mondtam, hogy elmennék, ha…~- Ha pálinkát
16886  IV,  152   |                     kacagott ezen a Matykó, hogy az Ancsurka kék szemeibõl
16887  IV,  152   |                  hozományomból!~Mi volt ez? Hogy süvített, hogy zúgott ez
16888  IV,  152   |                     volt ez? Hogy süvített, hogy zúgott ez a nehány szó!
16889  IV,  152   |                     Nevezze meg, asszonyom, hogy kardomat szívébe márthassam.«~»
16890  IV,  152   |            illendõség is úgy hozná magával, hogy ilyesvalamivel kedveskedjék
16891  IV,  152   |                  kis esetek keringtek róla. Hogy fogott egyszer puskát a
16892  IV,  152   |                    s kényszeríté bevallani, hogy a pénzét elkártyázta. Máskor
16893  IV,  152   |                barátnéja arról értesítette, hogy itthon a szolgáló hanyagsága
16894  IV,  152   |              Meghalok, ha haza nem mehetek, hogy felpofozzam!« Vasútra ült,
16895  IV,  152   |                     olyan érdekes… Ámbátor, hogy ez a Barcsó is szép, érdekes
16896  IV,  152   |                    megelégedve. Beösmertem, hogy a Barcsó sokkal csinosabb,
16897  IV,  152   |                    Szaladjon el, nézze meg, hogy nincs-e nálam?~A szolga
16898  IV,  152   |               keresse meg valahol. Különös, hogy nem jött be. Tudja meg:
16899  IV,  152   |                   Szmetany nemigen értette, hogy mi különös van abban, mikor
16900  IV,  152   |                    restellve önmagam elõtt, hogy már gyanakodni is kezdek.
16901  IV,  152   |                    hát az igen természetes, hogy gyanakszom is.~De ez nem
16902  IV,  152   |                 méltánytalan.~Elhatároztam, hogy munkámhoz látok s nem gondolok
16903  IV,  152   |                 mikor az utcáról megláttam, hogy az ablaknál ül. Miért ül
16904  IV,  152   |                   ülnie? Nem virágcserép õ, hogy ki legyen téve az ablakba.
16905  IV,  152   |                    téve az ablakba. Persze, hogy lássák, és hogy õ is lásson.
16906  IV,  152   |                     Persze, hogy lássák, és hogy õ is lásson. Forrni kezdett
16907  IV,  152   |                    megállított és dicsérte, hogy milyen szép õszi idõk járnak.
16908  IV,  152   |                    Igen? Nem tetszik talán, hogy hazajöttem?~- Sõt. Elviszel
16909  IV,  152   |                 minek ülsz ki az ablakba?~- Hogy minek? Istenem, hát a világosság
16910  IV,  152   |                    a nedvek.~Hiszen persze, hogy igaza van. Aki varr, az
16911  IV,  152   |                   szerint. No, már az igaz, hogy rám férne egy kis gyeplõ.~
16912  IV,  152   |                sógornõm pedig összeszidott, hogy elrontottam a frizuráját,
16913  IV,  152   |                elrontottam a frizuráját, és hogy most már fésüljem meg.~Megigazgattam
16914  IV,  152   |                    Hát olyan nagy dolog az, hogy kaméliákat küld? Talán nem
16915  IV,  152   |                   gavallér arra? Azt hiszi, hogy csak maga az? Persze maga
16916  IV,  152   |                   volna. Tudja-e, uracskám, hogy ön egy igen rossz modorú
16917  IV,  152   |               Mindjárt ráösmerhettem volna, hogy azt nem itt fonták, hogy
16918  IV,  152   |                    hogy azt nem itt fonták, hogy valóságos elõkelõ bécsi
16919  IV,  152   |              szembejött velem Barcsó.~- Jó, hogy talállak - kiáltá messzirõl -,
16920  IV,  152   |                    zavartan dadogta:~- Mit? Hogy mit hallottál? Hol hallottad?~-
16921  IV,  152   |              görbített karjával integetett, hogy jöjjek közelebb.~Egy darabig
16922  IV,  152   |              gúnyosan, kicsillanó epével -, hogy a kedves nagyságát nem szabad
16923  IV,  152   |                   asszonyka meg is érdemli, hogy a szemét róla le ne vegye.
16924  IV,  152   |                 nejérõl.~- Az én nõmrõl? De hogy jutok én ahhoz - szóltam
16925  IV,  152   |                  ahhoz - szóltam büszkén -, hogy kegyed…~- Ah, istenem, az
16926  IV,  152   |                     meg e kedves virágokat, hogy mit is beszélt csak az a
16927  IV,  152   |                    fel, csak azt restellem, hogy városszerte beszélik már
16928  IV,  152   |             korcsmárosnak Sári Pál uramnak, hogy a jó borban egyesülnie kell
16929  IV,  152   |               jelenti, magyarra átfordítva, hogy a sör áll, hanem hogy azt
16930  IV,  152   |           átfordítva, hogy a sör áll, hanem hogy azt a vendég állva fogja
16931  IV,  152   |             elmosolyodott:~- Én is örültem, hogy a nagyságos asszonynak vihettem.
16932  IV,  152   |                     kapni még nem vétek; de hogy eltagadta, ezzel elárulta
16933  IV,  152   |                 ezzel elárulta a bûnét. Oh, hogy tud tettetni az az asszony!
16934  IV,  152   |                      Valahogyan megérezték, hogy nyomon vagyok (rettenetes,
16935  IV,  152   |               csokrot. Még az a kis béka is hogy hazudott, mint a parancsolat.
16936  IV,  152   |                    Elsõ gondolatom az volt, hogy fölkeresem Annát és megölöm,
16937  IV,  152   |                   Annát és megölöm, azután, hogy Barcsót ölöm meg. »Megállj,
16938  IV,  152   |                   ismerõseim utánam néztek, hogy mi lelt. A düh, a búbánat,
16939  IV,  152   |                   történteket. Az bizonyos, hogy valamit tennem kell, de
16940  IV,  152   |                  zavart megjegyzést tettem, hogy az elnök megszólított:~-
16941  IV,  152   |                    szobalánytól üzentem be, hogy reggel kilenckor indulunk.~
16942  IV,  152   |                   apósom nyitott be hozzám, hogy lebeszéljen a dologról,
16943  IV,  152   |               tegyek? És meglehet, igaz is, hogy szamár vagyok.~- Erdélyi
16944  IV,  152   |              forrongásba jött arra a hírre, hogy elhelyeztek. Skandalum,
16945  IV,  152   | igazságügyminisztert. Apósom fenyegetõzött, hogy õ nem ereszti a lányát,
16946  IV,  152   |                     õ nem ereszti a lányát, hogy fölmegy személyesen panaszra
16947  IV,  152   |              otthonomat itt hagyni, tudtam, hogy így kell lennie, mert ez
16948  IV,  152   |                      azt írta a tósztomról, hogy a szónoklat remeke volt.
16949  IV,  152   |                   fõkapitány azt állította, hogy olyan becsületes rendõrök,
16950  IV,  152   |                    még Angliában sincsenek, hogy megeszi Angliát, még tetejébe
16951  IV,  152   |                     el, Józsi. De meglehet, hogy a feleségedtõl hallottál
16952  IV,  152   |                     a Samuval egy estefelé, hogy az õ rendõrsége ilyen-olyan
16953  IV,  152   |                    az úr?« Én azt feleltem, hogy a »Sárkány«-ban leszek.
16954  IV,  152   |                  dicsérik, fejet csóválnak, hogy ezt a boglyos Gyuri gyerek
16955  IV,  152   |                    ki hitte volna; az igaz, hogy már pendeles gyerek korában
16956  IV,  152   |                 hivatalából a polgármester. Hogy hol, miért maradt el? Keresd
16957  IV,  152   |                 Egypár úr és egy asszony.~- Hogy néztek ki? - kérdé a polgármester
16958  IV,  152   |                  vad zseni, az is bizonyos, hogy minden városban akad egy
16959  IV,  152   |                  felkarolni olyan sikerrel, hogy két hét alatt hétszáz frt-ot
16960  IV,  152   |               elküldték Kalandát Münchenbe, hogy magát kiképezze.~Mikor elindult,
16961  IV,  152   |                 csak a fejével bólingatott, hogy: »Majd megmutatom.«~Addig-addig
16962  IV,  152   |                     bizgatták, üsztökélték, hogy látni akarják, mit tanult,
16963  IV,  152   |                 Kalandát, aki azt vallotta, hogy kapta valahol, de hogy hol,
16964  IV,  152   |                      hogy kapta valahol, de hogy hol, azt nem tudta megmondani,
16965  IV,  152   |                     tudott róla beszámolni, hogy hol kapta, mert vannak olyan
16966  IV,  152   |               Már-már ott állott a városka, hogy a köznevetség nyitott szájába
16967  IV,  152   |                    ma mind iktatni. Persze, hogy nem bírom -, s lassan, kimérten
16968  IV,  152   |                   két nagy-ujját a füleibe, hogy a Jankónak szamárfüleket
16969  IV,  152   |                   kapunk. Elvettem a pénzt, hogy a fiókból ki ne lopják,
16970  IV,  152   |                mosolygott.~Azon mosolygott, hogy az elsejét közelebb húzta
16971  IV,  152   |                    iratról a spárga-hurkot, hogy a hamis ötvenest elõvegye,
16972  IV,  152   |                     úgy nevezte el a skízt, hogy »közéletünk kimagasló alakja«.
16973  IV,  152   |                  már senki sem fogja tudni, hogy õ létezett és hogy valóságos
16974  IV,  152   |                   tudni, hogy õ létezett és hogy valóságos belsõ titkos tanácsos
16975  IV,  152   |               amelyet folyton menteni kell, hogy valahogy el ne üssék.~A
16976  IV,  152   |              méltóságos fõispán úr szobája. Hogy melyik megyében? Én istenem,
16977  IV,  152   |              akármelyikben.~Az ember látja, hogy nappal van, mert gyertyák
16978  IV,  152   |                égnek az asztalon, meglehet, hogy délelõtt van, de ezt bizonyosra
16979  IV,  152   |                öblös tartóban a szûzdohány (hogy szûz a dohány, arra meg
16980  IV,  152   |                   õméltósága a ludas.~Hanem hogy a szûzdohány és a fõispáni
16981  IV,  152   |                     a hajdúnak, a kujonnak, hogy nem a vármegye urain történt
16982  IV,  152   |                  óriási szerencsétlenséget, hogy történt, mint történt, olyan
16983  IV,  152   |               nevethetnék.~Hát úgy történt, hogy a fõtisztelendõ úr megolvasta
16984  IV,  152   |                     kártyákat és azt látta, hogy neki csak tizenegy jutott,
16985  IV,  152   |                     Gondolja tehát magában, hogy majd csinálok én most egy
16986  IV,  152   |                nevetek; hiszen jól tudja õ, hogy áll a dolog, nincs õneki
16987  IV,  152   |                    vicc lesz ebbõl a végén, hogy fognak bosszankodni a partnerek,
16988  IV,  152   |                 másik után, egyszerre csak (hogy el nem ájul az ember egy
16989  IV,  152   |                  plébánosban, mert nemcsak, hogy sok pénzbe kerül, de a szégyen,