bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 1501   1,  11    |                Apolka a lóról és elájult, s hogy fedezte fel aztán a fehér
 1502   1,  11    |                  Csak tessék kérem odaírni, hogy »kereskedõ«.~A bíró fel
 1503   1,  11    |            kereskedõ?~- Azt nem mondhatnám, hogy nem…~- És mivel kereskedik?~-
 1504   1,  11    |                    Magyarországon.~- Aztán, hogy reparálja a lovakat?~- Eljár
 1505   1,  11    |                 ördögöt csinál akkor ott.~- Hogy mit csinál? Lõdörög a lovak
 1506   1,  11    |                   is siettek felelni:~- Az, hogy minél több lópakszust szedhet
 1507   1,  11    |                   bele a galiba nótárius -, hogy minden egyes eladó, amikor
 1508   1,  11    |              jegyzõi hivataltól arra nézve, hogy a ló igaz jószág, amiben
 1509   1,  11    |                     ló »személyleírása« is, hogy pej vagy szürke, mén vagy
 1510   1,  11    |                      mert úgy tessék venni, hogy a lopott lovat jóravaló
 1511   1,  12    |                    esztendõ után másodszor, hogy: »Ejnye, nézze csak kend,
 1512   1,  12    |                 Minden szenvedélye az volt, hogy ami a keze alá jut, legyen
 1513   1,  12    |                  hátbaütést! Majd meglássa, hogy jobban kijön velök.~De szerencsére
 1514   1,  12    |                    aki felületesen ösmerte, hogy egy kiállhatatlan sárkány.~
 1515   1,  12    |                   megállj! Ezer szerencséd, hogy bennmaradtál!~Úgy tett Dobos
 1516   1,  12    |            foglalkozott a nemzetes asszony, hogy mindenkinek keserûséget
 1517   1,  12    |                   meg éppen abban töltötte, hogy mindenkit kiengeszteljen.
 1518   1,  12    |                     egész napra való dolga, hogy soha el ne unhassa magát.
 1519   1,  12    |               lesznek, és mégis azt hiszik, hogy semmi különös sem történt
 1520   1,  12    |            gondolata támadt erre a néninek, hogy hát ha két olyan szegény
 1521   1,  12    |                 róluk, egy kis fantáziával, hogy ezek az õ fiai, »mert látod
 1522   1,  12    |                     s arról lett nevezetes, hogy a tulajdon feleségét lenyakaztatta,
 1523   1,  12    |                   megverte egyik jobbágyát, hogy másnap belehalt a kegyetlen
 1524   1,  12    |                    az akkor! A vármegye nem hogy szemet hunyt rá, de ki sem
 1525   1,  12    |       mogyorófapálca. - Egészen rendén van, hogy egyik a másikat pusztítja,
 1526   1,  12    |                    a huszár jelenteni jött, hogy két parasztfiú, amolyan
 1527   1,  12    |                     Nincsen most karácsony, hogy a Betlehemet hoznák. No,
 1528   1,  12    |                   nevetve. - Azt akarjátok, hogy feltámasszam?~Most a nagyobbik
 1529   1,  12    |                  Azt akarjuk neked mondani, hogy vigyázz magadra! Vigyázz
 1530   1,  12    |                    egyes majorságról tudta, hogy kié, milyen a gazdája, s
 1531   1,  12    |                     országúton mendegélnek, hogy egyszer csak, midõn Hadházról
 1532   1,  12    |                     még egy darabot. Ejnye, hogy tudtál te szaladozni odahaza!
 1533   1,  12    |                    Debrecen ismerõs házait, hogy õ bizony fölneveli ezeket
 1534   1,  12    |                      s felrázta a fiúkat. - Hogy hínak téged, fiacskám? -
 1535   1,  12    |                    Micsoda rendetlenség az, hogy ki sem jössz elémbe.~A szegény
 1536   1,  12    |                    Hát nem látja kegyelmed, hogy gyerekeket hoztam?~- Miféle
 1537   1,  12    |                  Dobos nénihez, s így lett, hogy a Dobos-portán újra az a
 1538   1,  12    |                      és mindezt csak azért, hogy mikor a napi dolga mellett
 1539   1,  12    |             ismerték, azzal a különbséggel, hogy Pista legalább jól tanult
 1540   1,  12    |                     hol Esztikével avégbõl, hogy mikor a nagyerdõn pünkösd
 1541   1,  12    |                  Annyiban egyforma ugyanis, hogy 1624 óta egy taláros fekete
 1542   1,  12    |                    ami nyilvánvaló tanúság, hogy a ruha is erõsebb volt a
 1543   1,  12    |                    nagy becsét az adja meg, hogy éppen a leghíresebb professzor
 1544   1,  12    |                     viszi az ételszagot is, hogy összekeverje az erdei virágok
 1545   1,  12    |                     viadal akképp történik, hogy a két legöregebb diák tábort
 1546   1,  12    |             esztendõ is, mégpedig gyakorta, hogy a törököt németnek hívják.)
 1547   1,  12    |                  ezek is jók legalább arra, hogy ott ténferegvén a verekedõk
 1548   1,  12    |             mulatság).~Gyönyörûség elnézni, hogy gabalyodik össze a két tábor,
 1549   1,  12    |             föltaszítva vagy földre gyûrve, hogy hömpölyögnek, száz meg száz
 1550   1,  12    |                dolog!~- Nézze meg az ember, hogy fölvette magát a jó koszton! -
 1551   1,  12    |                     Mert vajon ki tudhatná, hogy a »sárhencser« = vadkan,
 1552   1,  12    |                  berki futár« = szarvas, és hogy a béka »másznok«?~A birkózó
 1553   1,  12    |               nyakáig ért az óriás Bekének. Hogy mi lesz már a világból,
 1554   1,  12    |                  kapta vállán Veres Pistát, hogy megropogtatván a vállperecét,
 1555   1,  12    |                kezeivel pedig leszorította, hogy föl ne bírjon tápászkodni.~
 1556   1,  12    |              szerencsétlenül esett hanyatt, hogy majd eltörte a bal bordáját.
 1557   1,  12    |                     bácsi olyan vidám lett, hogy a süvegét hajigálta fel
 1558   1,  12    |                     Szilágyi Márton uramat, hogy olyan kedves hajadonleánya
 1559   1,  12    |                    József uram (s nagy kár, hogy megjegyzé) -, valóban nagy
 1560   1,  12    |             megjegyzé) -, valóban nagy kár, hogy sohasem viselheti.~- Nem
 1561   1,  12    |                 szemekbe befestve: »Be kár, hogy sohasem viselheti a kardkötõt.«~
 1562   1,  12    |                    nem lehetett észrevenni, hogy egyik lenézné a másikat.~»
 1563   1,  12    |                  többé nyugodni a gondolat, hogy õ nemesemberré lehessen.
 1564   1,  12    |              liferánsoknak furdalja begyét, hogy »ni, hiszen én is úr is
 1565   1,  12    |              istenes békés tudatban nõ fel, hogy minden úgy van jól, amint
 1566   1,  12    |                 cellájában (fogadni mernék, hogy Patakon meg debreceni diákot
 1567   1,  12    |               tudott lenni boldog is. Igaz, hogy a szíve olyan lágy volt,
 1568   1,  12    |             dicsérettel, s olyan írása van, hogy a szép gömbölyû betûit megcsodálják.
 1569   1,  12    |               állapodott meg az asszonyság, hogy Pista legjobb lenne valami
 1570   1,  12    |                helységbe kántornak. Egy az, hogy az ügyes betûvetést átplántálná
 1571   1,  12    |                    akiket tanítana, más az, hogy a hangja is kellemetes,
 1572   1,  12    |                 Azzal fenyegette Dobosékat, hogy inkább a vízbe öli magát,
 1573   1,  12    |               kívánsága, s én rajta leszek, hogy azzá légy.~Pista elpirult,
 1574   1,  12    |                gondolatot. Azt gondolod te, hogy az csak egy ugrás ide, hogy
 1575   1,  12    |                 hogy az csak egy ugrás ide, hogy fel kell húzni a mesebeli
 1576   1,  12    |                  van?« Elõször azon kezdem, hogy nem is hiszek a király létezésében,
 1577   1,  12    |                  lakik. Azt mondom én erre, hogy nincs is Bécs nevû város
 1578   1,  12    |                      Pokol volt megtanulni, hogy az isten mind a maga képére,
 1579   1,  12    |                  már csak azon siránkoztak, hogy kire maradnak a diákok.~
 1580   1,  12    |              fakereskedõknek; az megígérte, hogy alkalmazni fogja Dobost,
 1581   1,  12    |         elérzékenyülve. - Még megengedheti, hogy találkozzunk is valamikor.
 1582   1,  12    |           professzornál, s az kieszközölte, hogy ételt kaptok a szegények
 1583   1,  12    |                     vágott közbe Dobosné -, hogy a nyáron legációba küldi
 1584   1,  12    |                       kiáltá fájdalmasan -, hogy a magam gyermekeit elvette!~
 1585   1,  12    |                  Helikon felé, azzal t. i., hogy régi idõktõl fogva szokásban
 1586   1,  12    |                    clamantesek« után -, no, hogy kilenc kopókölyök marja
 1587   1,  12    |                    is arra játszotta magát, hogy a lovak türelmetlenkednek
 1588   1,  12    |                  érzést, örültek szegények, hogy élnek. De Pizsera apó mindenféle
 1589   1,  12    |                Teringette, gondoljátok meg, hogy maholnap férfiak leszünk…
 1590   1,  12    |                 szülõvárosára.~S íme látja, hogy az úton ott szalad utánuk
 1591   1,  12    |                     Csak senki sem bikkmag, hogy a sárkányra hólyagot kössön.~
 1592   1,  12    |               titkos érzés azt súgja nekem, hogy megtaláljuk a szerencsét.~-
 1593   1,  12    |              szerencsét.~- Amit úgy értesz, hogy mint nemesemberek térünk
 1594   1,  12    |                volna a legsürgõsebb dolgom, hogy az õ sorsán segítsek, azután
 1595   1,  12    |                  arcát, amint arra gondolt, hogy akkor aztán idejönne Debrecenbe.~
 1596   1,  12    |                 jövet a derekára köti majd, hogy meglássa az, aki adta, csakhogy
 1597   1,  12    |                   Ígérd meg erre az esetre, hogy megsegíted nevelõ szüleinket,
 1598   1,  12    |                       Azért vagyunk diákok, hogy tudjunk - felelte Laci.~-
 1599   1,  12    |                    közt. Istók úgy értette, hogy most minden lábasjószág
 1600   1,  12    |                   meg!~- Csitt, te prücsök! Hogy mersz ilyeneket beszélni
 1601   1,  12    |                   jelent meg, jeléül annak, hogy a szeretet nem engedi magát
 1602   1,  12    |                     mire lesznek jók? Aztán hogy nem tudjátok mivel tartani?
 1603   1,  12    |                   kemény tallért, ne mondd, hogy rossz gazdád volt, teneked
 1604   1,  12    |                       csak komédiát csinál, hogy minket összehívatott.~Reggelre
 1605   1,  12    |                     kellett visszafordulni, hogy a süppedékes helyeket elkerülhessék.
 1606   1,  12    |            forgatták a karjaikat integetve, hogy: »erre, erre.«~Végre késõn
 1607   1,  12    |                   tetszik. Hanem azt látom, hogy jószívûek vagytok, azért
 1608   1,  12    |                   azért hát engedjétek meg, hogy én is veletek utazzam. Az
 1609   1,  12    |                    János. Majd meglássátok, hogy még nagy segítségetekre
 1610   1,  12    |                közbe Pista.~- Hm! Meglehet, hogy éppen a királyhoz.~- Mi
 1611   1,  12    |               akarunk lenni. Úgy hallottuk, hogy azzá csak a király tehet
 1612   1,  12    |                        Hát azt hiszitek ti, hogy azt csak úgy osztogatják
 1613   1,  12    |                     Az öreg úgy hahotázott, hogy a hasát is fognia kellett.~-
 1614   1,  12    |                 között kétfelé a világot.~- Hogy érti ezt, bátya?~- Az elsõ
 1615   1,  12    |                    Laci gondolkodott kissé, hogy talán mégis jobb volna a
 1616   1,  12    |                     integetne a gazdájának, hogy jöjjön utána.~- No hát isten
 1617   1,  12    |               elkövetni. Jól jártál, öcsém, hogy itt maradtál, mert ha az
 1618   1,  12    |               törvényt hozták érett ésszel, hogy amit pedig õnagysága délután
 1619   1,  12    |              ahonnan telt: az éjszakákból), hogy a délelõttöket rendesen
 1620   1,  12    |                    Boér Kristóffal afölött, hogy milyen a túlvilág. Divatos
 1621   1,  12    |                     gondolom, onnan támadt, hogy Salitius Márton, a fejedelemasszony
 1622   1,  12    |                     a fejedelem õnagyságát, hogy immár elég volt, többé ne
 1623   1,  12    |                 kedélyû Thoroczkay Mózes -, hogy a borital is szaporítaná
 1624   1,  12    |                Kegyelmed mondta nemrégiben, hogy a legnagyobb halandóság
 1625   1,  12    |                benne, körülnézvén félénken, hogy nincs-e itt valahol Teleki
 1626   1,  12    |                  elegendõ hangja sem, s az, hogy a szava fejedelmi szó, ez
 1627   1,  12    |                    oldalról.~- …azt mondom, hogy az isten a mindenség titkai
 1628   1,  12    |                  oda az apródoknak, de úgy, hogy mindenki hallja:~- Ha a
 1629   1,  12    |                    s a parancs úgy szólott, hogy az »elsõ arra menõ«.~Apafi
 1630   1,  12    |                 szemei álmosan pislogtak.~- Hogy hívnak? - kérdé, és nagyot
 1631   1,  12    |              viszonzá mosolyogva Inczédi -, hogy nem vagyunk nagyobb státus;
 1632   1,  12    |                  hát a fiatalember nézetét: hogy van a másvilágon?~VIII.
 1633   1,  12    |                másik percben eszébe jutott, hogy mesélt õnekik valamikor
 1634   1,  12    |                öklével verdeste az asztalt, hogy meggyõzze egyik a másikát
 1635   1,  12    |              izgatottan a kálvinista pap -, hogy ha hamarabb találsz meghalni,
 1636   1,  12    |           kálvinista lelkészt.)~- Esküszöm, hogy eljövök hozzád a halálom
 1637   1,  12    |                     A vendégek mosolyogtak, hogy milyen ünnepélyesen fogadkozik
 1638   1,  12    |                     arra riadt fel álmából, hogy valaki megzörgeti a külsõ
 1639   1,  12    |                  eljöttem neked megmondani, hogy a másvilágon se úgy nincs,
 1640   1,  12    |             megfagyasztotta az a körülmény, hogy az alak egyszerre eltûnt
 1641   1,  12    |               borult fel a hegyszakadéknál, hogy úr is, kocsis is lezuhantak
 1642   1,  12    |                     a koldusdiák meséjét -, hogy ha igaz az, amit a másvilágról
 1643   1,  12    |                    kardot.~- Felséges uram, hogy kössem én azt - mondá a
 1644   1,  12    |                     fejedelem úgy nevetett, hogy könnyei is potyogtak.~-
 1645   1,  12    |                      he-he-he? Ne is mondd, hogy nem örmény vagy, ha nem
 1646   1,  12    |                     hitben akarok meghalni, hogy az voltál. No, ez jól adja,
 1647   1,  12    |                 legény, olyan sunyi arccal, hogy bizonyosan bankócsináló
 1648   1,  12    |                     lefesteni? Hüm! Persze, hogy nem lehet. Persze, persze -
 1649   1,  12    |            elszomorodva -, embert lehet, de hogy el legyen fáradva, az a
 1650   1,  12    |                  hagyjuk ezt prédikátumnak, hogy is hívnak csak, fiú?~- Veres
 1651   1,  12    |             önkéntelenül Béldi Györgybõl.~- Hogy érti ezt kegyelmed? - fordult
 1652   1,  12    |              árulkodó Kendefi János.~- Úgy, hogy egy ilyen ügyefogyott utasnak -
 1653   1,  12    |                   lányok, hát még a kardja, hogy csörömpölt; hanem mit ért
 1654   1,  12    |                   vissza a fejedelmi várba, hogy ott Apafi elé jutva, térdre
 1655   1,  12    |               fejedelemhez.~- Megbolondult? Hogy jut ilyesmi eszébe?~- Hiszen
 1656   1,  12    |               megpirongatta:~- Még hagyján, hogy nem azt kívánja: hívjuk
 1657   1,  12    |                  lettem volna, ha voltam.~- Hogy, azt mondják, ott vannak
 1658   1,  12    |                  kertek, mint a kalickák, s hogy a méhek át ne menjenek a
 1659   1,  12    |                     a suhanc elgondolkozva, hogy milyen ostoba a világ Gyulafehérváron
 1660   1,  12    |                     kívánsága, édes fiam?~- Hogy legalább azt mondja meg
 1661   1,  12    |                   szoknyát váltott a világ, hogy csakhamar feketét öltsön
 1662   1,  12    |                  komolyan kecskének készül, hogy a címerbeli portréjához
 1663   1,  12    |                 utca. Száz jel mutatja még, hogy itt kevéssel azelõtt nyájas
 1664   1,  12    |                     azon vette magát észre, hogy a katlan kiürült. Újra vissza
 1665   1,  12    |                  melléje pedig karót szúrt, hogy visszajöhessen érte.~Izgatottan
 1666   1,  12    |            izgatottság annyira kimerítette, hogy alig bírt vánszorogni a
 1667   1,  12    |                  Ijedtében észre sem vette, hogy az utcai fenyegetõ zaj vidám
 1668   1,  12    |                    ami azt jelentette nála, hogy õ most úr akar lenni.~-
 1669   1,  12    |                   le a földre, amint látta, hogy a smaragdok és gyémántok
 1670   1,  12    |              Nyilván úgy kellett történnie, hogy a futásban kilyukadt a mentezseb
 1671   1,  12    |                    mért nem szólasz, komám, hogy te is vérbeli vagy? Mert
 1672   1,  12    |                    Mert az nem tesz semmit, hogy még nagyon is nedves a kutyabõröd.~-
 1673   1,  12    |                      Az csak annyit jelent, hogy te õs vagy, mi pedig pusztán
 1674   1,  12    |                 mosolyogva rázta meg fejét, hogy nincs semmi ellenvetése.~-
 1675   1,  12    |                Szerencséje báró De Manxnak, hogy még akkor nem exisztált,
 1676   1,  12    |                  Veér Istvánnal az történt, hogy egyszer a Retyezáton egy
 1677   1,  12    |                     le kellett rázni elõbb, hogy aztán kényelmesen lelõhesse.
 1678   1,  12    |                   falhoz egy cserépkancsót, hogy annak ezerfelé frecsegtek
 1679   1,  12    |                    a szemein Veres uramnak, hogy nem hiszi, amit mondtam.
 1680   1,  12    |                kérdés.~Most már észrevette, hogy ugratni akarják, bolonddá
 1681   1,  12    |                     összezörrenési játékot, hogy új oldaláról ösmerje ki
 1682   1,  12    |                    azt mondja Veres László, hogy hiszi a nyúl-dolgot, adjatok
 1683   1,  12    |                     mondani a fejedelemnek, hogy ott mi lesz, mi nem lesz.~-
 1684   1,  12    |              magamat, midõn borzadva látom, hogy a túlsó parton is egy medve
 1685   1,  12    |                     társalgás. Laci érezte, hogy respektusa lett, s hogy
 1686   1,  12    |                     hogy respektusa lett, s hogy ennek a nagy barátságnak
 1687   1,  12    |                     éppen sugdosni kezdett, hogy nem lenne-e méltányos nem
 1688   1,  12    |                   elálmosodtam, alig várom, hogy lefekhessem. Hadd lássuk,
 1689   1,  12    |                  még nem is bizonyos abban, hogy kinek kell itt fizetni?
 1690   1,  12    |                        No, már akkor látom, hogy nem én fizetek.~- Hogy-hogy? -
 1691   1,  12    |                 Naláczi Farkas:~- Valld be, hogy bolonddá tetted ma a fejedelmet.~-
 1692   1,  12    |                 volt.~Az a fele tudniillik, hogy többen, akik korán keltek,
 1693   1,  12    |                  egyszerre elterjedt a hír, hogy azok keleti gyöngyök és
 1694   1,  12    |                  fejedelmi palotába futott, hogy õ azt is tudja, kinek a
 1695   1,  12    |                    végre abba lyukadtak ki, hogy az nem lehetett más, mint
 1696   1,  12    |                   meg, amelybõl ki is sült, hogy a fenséges királyfi csakugyan
 1697   1,  12    |                     természetesnek találta, hogy Pista is elérte, amit akart.~
 1698   1,  12    |          Kolozsvárra jutva, arról értesült, hogy Leopold császár most nemsokára
 1699   1,  12    |         nyárspolgárok abban a hitben éltek, hogy ez a legszebb épület a világon.~
 1700   1,  12    |                   ahol a mostani városház), hogy miként kellene fogadni a
 1701   1,  12    |                    fogadni a császárt, úgy, hogy meg legyen lepetve, a népnek
 1702   1,  12    |            fogadtatást csinált õfelségének, hogy Mátyás király budai bevonulása
 1703   1,  12    |                 dolgozott már) nem engedte, hogy a Nesselroth hõ óhaja teljesedjék,
 1704   1,  12    |                    eszköz. Õvele esett meg, hogy amint a fölségnek átnyújtandó
 1705   1,  12    |           hivataltól azzal a megjegyzéssel, hogy ezúttal hajlandó volt õfelsége
 1706   1,  12    |                  figyelmezteti a hatóságot, hogy ha jövõre Pestre jön, ne
 1707   1,  12    |                      és a földre terítette, hogy reá fektesse. A zûrzavarban
 1708   1,  12    |                 komponált otthon, ahelyett, hogy a császár-bevonulást ment
 1709   1,  12    |                    meg, nincs semmi baja.~- Hogy jutok én ide? - hebegte
 1710   1,  12    |                kedélyesen -, csak gondolom, hogy ha a bordáit nem is, de
 1711   1,  12    |                  aki Ágnes körül sürgött -, hogy maga megmenekült.~Mire Ágnes,
 1712   1,  12    |              megmentõjének.~- Bocsássa meg, hogy aggodalmaim közt, melyeket
 1713   1,  12    |               lesütve. Csalhatatlan jel ez, hogy túlcsinosnak találta az
 1714   1,  12    |              sopánkodott a leány. - Mármost hogy adom én azt meg kegyelmednek?
 1715   1,  12    |                   aki az udvaron várta meg, hogy ott búcsút vegyen tõle.~-
 1716   1,  12    |             tartozom, és küldje el hozzánk, hogy beválthassam. Kontraktus
 1717   1,  12    |                     kegyelmednek mi a neve, hogy én is megõrizzem? - kérdé
 1718   1,  12    |                     álma ébren, alva, azaz, hogy alva minden éjjel összetalálkozott
 1719   1,  12    |                   gondolkozott róla nappal, hogy aztán az éji tündérek rendesen
 1720   1,  12    |                   egyebüvé, te golyhó, mint hogy beállítunk csengõsen, bongósan
 1721   1,  12    |                   Mert az is nagy mulatság.~Hogy mégis jobb lenne talán,
 1722   1,  12    |               Annyit gondolkozott Ágnesrõl, hogy lassanként nemcsak elsõnek
 1723   1,  12    |                    csak azért hullámzottak, hogy még egyszer elfecsegjék,
 1724   1,  12    |                nagyobb nincs.~Laci remélte, hogy találkozni fog a sok nép
 1725   1,  12    |                     cselekedte. Alig várta, hogy reggel legyen, türelmetlenül
 1726   1,  12    |                     nagyságos uram, tegnap, hogy gróf Bercsényi? - kérdé
 1727   1,  12    |                    Azt már én is hallottam, hogy nagyon hasonlítok egy Bercsényi
 1728   1,  12    |                    másik, miért tagadta el, hogy Rozsomáknak hívják?~Megfoghatatlan
 1729   1,  12    |                     már kiszivárgott a hír, hogy az elfogott II. Rákóczi
 1730   1,  12    |        Lengyelország felõl…~Mindenki hitte, hogy piroslani fog.~De Lacira
 1731   1,  12    |                  örömében.~Bánta is õ most, hogy Rákóczi szabad, egész szívét
 1732   1,  12    |                betöltötte az az édes tudat, hogy õ fogoly.~XI. FEJEZET~AZ
 1733   1,  12    |                   eget Lengyelország felõl, hogy csakugyan piros lett. Elõször
 1734   1,  12    |                   mint eddig:~»Isten tudja, hogy lesz mint?«~Hanem úgy verd:
 1735   1,  12    |                    a kurucok azt tartották, hogy a két s-sel jelzett napok
 1736   1,  12    |                    alatt, mely azt jelenti, hogy »Curutz Vincit«), a kurucok
 1737   1,  12    |              Lászlónak a Rákóczi rézdobosa, hogy »rajta, rajta, rajta«, ha
 1738   1,  12    |                     miféle párton van; azaz hogy el sem árulhatta, mert nem
 1739   1,  12    |                 magában: ki tudja, mi lesz, hogy lesz, majd a végén tudódik
 1740   1,  12    |                     az én meggyőződésem!~És hogy ne kelljen sem a magaviseletével,
 1741   1,  12    |             legöregebb szenátort bízta meg, hogy helyettesítse az ügyek vezetésében.
 1742   1,  12    |                     felelte Veres László -, hogy elvenném a kegyelmed akarata
 1743   1,  12    |                   egyetlen leányom számára, hogy azt akárki fölmarkolja.
 1744   1,  12    |                    a pénzzel), elhatározta, hogy visszamegy Gyulafehérvárra,
 1745   1,  12    |                     akart neki visszavágni, hogy az igazán csattanjon. Hadd
 1746   1,  12    |                 lássa a kapzsi nyárspolgár, hogy mit nevez Veres László vagyonnak,
 1747   1,  12    |                      s annyira megbecsülte, hogy mikor egyszer a szép Ágnes
 1748   1,  12    |                      míg beesteledik kissé, hogy a járókelõk meggyérüljenek,
 1749   1,  12    |                   el lehet mondani a tényt, hogy Laci nem bírt ráakadni a
 1750   1,  12    |                   volt tréfának hangolva -, hogy megfenségezi a szegény embert!~
 1751   1,  12    |         átnyilallott szívén a szemrehányás, hogy nem is igen kereste.~- No,
 1752   1,  12    |                    okosat csinál: ül.~- Ül? Hogy érted azt?~- Be van csukva.~-
 1753   1,  12    |                   tudom. Hanem az bizonyos, hogy nem szeretném, ha az én
 1754   1,  12    |                     Legvalószínûbb azonban, hogy magok ásatnák fel a telkeket.~
 1755   1,  12    |              haragudj meg rám! Bocsásd meg, hogy megsértettelek, nem bírtam
 1756   1,  12    |                    múlva már pergett a dob, hogy »tudtára adatik mindenkinek,
 1757   1,  12    |                szemû, az bizony megérdemli, hogy új házat építsen neki fenséges
 1758   1,  12    |                  csiripelik Gyulafehérvárt. Hogy nem tetszik róla semmit
 1759   1,  12    |                   egyet elõre is megmondok, hogy a »pro libertate« pénzeket
 1760   1,  12    |            bizonyossággal terjedt el a hír, hogy egy királyfi van itt, aki
 1761   1,  12    |              ültetmény alá való, csak éppen hogy föltúrták a kemény, engedetlen
 1762   1,  12    |                      Már arra is gondoltak, hogy megjelentik a szomorú esetet
 1763   1,  12    |                  sem volt.~Azt hitte volna, hogy álmodta õ az üstöt, ha nem
 1764   1,  12    |              aranyakból. Nincs annyi kincs, hogy el ne fogyjon. A telkek
 1765   1,  12    |                     azzal feküdt le reggel, hogy »majd holnap« - míg egyszer
 1766   1,  12    |                      Megtudták nagynehezen, hogy csakugyan ott ül Veres István
 1767   1,  12    |                      folytatá a porkoláb -, hogy mit eszik. Itt még csont
 1768   1,  12    |                    fölkelés sikere mutatja, hogy neki elõzetesen be kellett
 1769   1,  12    |                   jóslok én neki olyanokat, hogy mindjárt kiszalad az õkelme
 1770   1,  12    |                furfangos jósdabeli nyelven, hogy az a köszvényes grófot (
 1771   1,  12    |                   sokszor hívatta maga elé, hogy mulattassa, s ilyenkor lehetséges
 1772   1,  12    |                tortúrázzuk, de olyan konok, hogy nem vall. Majd talán az
 1773   1,  12    |                   hallotta.~- Lehetséges-e, hogy lopott volna? - kiáltá szívszaggató
 1774   1,  12    |                  bolondoztam a jóslásokkal, hogy most már visznek - prófétának.~
 1775   1,  12    |                 Reggel csakugyan azt tette, hogy megjelent a várnagy lakásán.~
 1776   1,  12    |                hittem csak kér, nem tudtam, hogy parancsolhat.~Mire fürgén
 1777   1,  12    |                   eshetett ebbe az emberbe, hogy úgy egyszerre megváltozott?~
 1778   1,  12    |                   Laci némileg észhez jött, hogy valami rendkívüli tévedés
 1779   1,  12    |                    kivégeztettem volna. Jó, hogy sietett kegyelmed a paranccsal.~
 1780   1,  12    |                 hitben, abban az ámulatban, hogy ez mind csak álom.~A fejedelem
 1781   1,  12    |             garádicsot is ugrott egyszerre, hogy utolérje a porkolábot, ki
 1782   1,  12    |              dologban mentünk akkor Bécsbe, hogy onnan a Rákócziak kincseit
 1783   1,  12    |                    valamely rejtett helyre, hogy ha esetleg baj támad, azokat
 1784   1,  12    |                  akartam mondani; csak azt, hogy siessünk minél jobban, mert
 1785   1,  12    |               firtasd. Majd eljön az ideje, hogy elbeszéljem.~- Ez már baj -
 1786   1,  12    |                  amelynek jó oldala is van: hogy Krucsay uram keserüli meg.~-
 1787   1,  12    |                       mondá Pista halkan -, hogy rám ne ismerjenek.~XIII.
 1788   1,  12    |               Istvánról az volt a hiedelem, hogy testét a golyóbis nem fogja,
 1789   1,  12    |                 csak annyit tudott mondani, hogy Érsekújvár körülzárolásánál
 1790   1,  12    |                     a hitet elmúlni hagyni, hogy a golyó engem meg nem vérez,
 1791   1,  12    |                   Szombathely felé sietett, hogy a Szt.-Gotthárd táján táborozó
 1792   1,  12    |              megvitték neki a hírt a kémek, hogy mi most itt farkasszemet
 1793   1,  12    |                   össze a kardunkat. Látom, hogy önnek különös kedve van
 1794   1,  12    |              hátrahajolva nagy deres lován, hogy legalább az elsõ vágás ne
 1795   1,  12    |              visszaadja kardomat, ahelyett, hogy lekaszaboljon? Hiszen megtehette
 1796   1,  12    |                    ne feledje, tábornok úr, hogy kegyelmed önként fordult
 1797   1,  12    |                    amint közel érve látták, hogy Magday István izzad itt
 1798   1,  12    |                     az istenadta labancait, hogy kihúzatta velök a kardjaikat,
 1799   1,  12    |                     ritka ember megérdemli, hogy a legszebb lovat válassza
 1800   1,  12    |                    Bottyánhoz, beszélte el, hogy Magday István uramat nemsokára
 1801   1,  12    |                    Ebből világosan látszik, hogy a versezet keltekor még
 1802   1,  12    |                      a kezeivel integetett, hogy ne menjen be a sátorba!~
 1803   1,  12    |                      s kinyújtotta a kezét, hogy megszorítsa a Magdayét,
 1804   1,  12    |               pillanatban ismerte csak fel, hogy Bercsényi gróf áll előtte
 1805   1,  12    |                  Azt senki sem vette észre, hogy kardja nincs az oldalán,
 1806   1,  12    |                   oldalán, csak azt látták, hogy nagyon sápadt, de hát a
 1807   1,  12    |               kurucok bámulva néztek utána, hogy micsoda bolond kedvtelés
 1808   1,  12    |                     ember tudta a seregbõl, hogy nem fog többé visszajönni,
 1809   1,  12    |                 társakhoz:~- No, fogadjunk, hogy utolérem!~Amire azok fölkacagtak:~-
 1810   1,  12    |                 imént integetett Magdaynak, hogy ne menjen be a sátorba.~
 1811   1,  12    |              behunyta; abban a hitben volt, hogy Bercsényit bizonyosan ellenszenve
 1812   1,  12    |                  aki magam vállalkoztam rá, hogy a fejedelmi biztos helyett
 1813   1,  12    |                    bízott a két testvérben, hogy együtt hagyja õket.~De a
 1814   1,  12    |                  Rögtön kiadta a parancsot, hogy bárhol érjék: kegyelem Magday
 1815   1,  12    |                   hónapok múltán híre jött, hogy a császári seregnél szolgál,
 1816   1,  12    |                   Aztán kiadta a parancsot, hogy bárhol érjék Magday Istvánt:
 1817   1,  12    |               okozott a fejedelmi hadakban, hogy Rákóczi kétszáz aranyat
 1818   1,  12    |            kényelmesebb lesz összeszámolni, hogy hányan voltak, ha már meg
 1819   1,  12    |                   az apó. - Nem lehet az!~- Hogy mi nem lehet?~- Vagy az
 1820   1,  12    |                 lehet?~- Vagy az nem lehet, hogy a fejedelem kétszáz aranyat
 1821   1,  12    |                    van, akkor az nem lehet, hogy ez Magday legyen. Nincs
 1822   1,  12    |                    az vagy! Teringette, hát hogy jutottál ennyire? (Elkezdte
 1823   1,  12    |                    keserûen.~- Te vagy? Hát hogy lehet az?~- Azt a nevet
 1824   1,  12    |                     oly vitéz lett belõled, hogy annyit adnak a fejedért?
 1825   1,  12    |                  mit fog a nénétek mondani, hogy általam pusztultál el? Mert
 1826   1,  12    |                    azt valahogy, édes fiam, hogy én szabadon eresztelek.
 1827   1,  12    |                hagyom siklani a kezembõl.~S hogy valahogy kísértetbe ne jöjjön,
 1828   1,  12    |               bolondult meg?~- De meglehet, hogy megbolondultam, azonban
 1829   1,  12    |                   fogoly, mert attól félek, hogy elereszteném, sem a kétszáz
 1830   1,  12    |                    arany, mert attól félek, hogy rám kiabálna. Kelmedé a
 1831   1,  12    |               virradóra olyan vihar támadt, hogy a házak fedeleit a földhöz
 1832   1,  12    |                  akarnak?~- Éppen az a baj, hogy nem akarnak, felséges uram.~-
 1833   1,  12    |                    Egy öreg kuruc katona.~- Hogy hívják?~- A »József apó«.~-
 1834   1,  12    |             bevallom az igazat, mert tudom, hogy itt, ahol állok, nem szabad
 1835   1,  12    |             Jánosnak, mert attól tartottam, hogy ha nálam lenne, szabadon
 1836   1,  12    |                dolog, szörnyû bûn, az igaz, hogy magyar vér létére nem átall
 1837   1,  12    |                   az arca.~- Azt nem tudja, hogy lopott, s hogy saját gyûrûmmel
 1838   1,  12    |                   nem tudja, hogy lopott, s hogy saját gyûrûmmel rászedte
 1839   1,  12    |                 hosszú, kerülõ mondatokkal, hogy nincs pénzük, hogy halasztást
 1840   1,  12    |             mondatokkal, hogy nincs pénzük, hogy halasztást kérnek, mire
 1841   1,  12    |                  fásultan intett a kezével, hogy bátran mehetnek odább, s
 1842   1,  12    |                  lépett hátra, azon hitben, hogy tán gyilkos tört rá ily
 1843   1,  12    |                   oka, én vagyok a bûnös!~- Hogy beszélhetsz botorságokat?
 1844   1,  12    |                  fel?~- Azt, felséges uram, hogy nem tolvaj.~- Ki vitte hát
 1845   1,  12    |                      S olyan izgatott lett, hogy el nem eresztette a két
 1846   1,  12    |                     bizonyosan azt jelezte, hogy észrevették már a fehér
 1847   1,  12    |                     már a fehér zászlót - s hogy még jókor vették észre.~
 1848   1,  12    |                    nagy izgatottsága miatt, hogy nem egyedül van: hol mellette,
 1849   1,  12    |                      amint kellett, s most, hogy végre úgy cselekedtem, ahogy
 1850   1,  12    |             Istvánnak. Felesleges mondanom, hogy nagy öröm lett, amit még
 1851   1,  12    |               csatlósa jött a fejedelemnek, hogy föl kell hozni a két Veres-testvért
 1852   1,  12    |                     Mindezekrõl kilátszott, hogy õfelsége nyugtalankodik.~
 1853   1,  12    |                        Õ vallotta ki nekem, hogy nem tudsz a kincsekrõl semmit,
 1854   1,  12    |                karolta fel õket Dobos néni, hogy nyerte el Pista a kardkötõt
 1855   1,  12    |                   kardkötõt a nagy erdõn, s hogy szeretett belé Szilágyi
 1856   1,  12    |                  vágy, nemességet szerezni. Hogy indultak el a világba, miképp
 1857   1,  12    |              helyrehoztad ma, bebizonyítva, hogy emberséges szíved van, az
 1858   1,  12    |                      láttam szegény ebemet, hogy kiszenvedett.~- Veszedelmes
 1859   1,  12    |                     Föl is tettem magamban, hogy ha valaha megtalálnám az
 1860   1,  13    |                    nagy léhaság, mert igaz, hogy a pesti rész a gazdag, a
 1861   1,  13    |                   aztán a többit a tótokra, hogy építsenek föléjük palotákat.~
 1862   1,  13    |                  hozzánk:~- Esküdjetek meg, hogy senkinek se szóltok. Még
 1863   1,  13    |                 szinte azt lehetne mondani, hogy a szem rajta tapadt, mint
 1864   1,  13    |                    idegen iránt hideg volt, hogy ott ne ragadjon. Kiszámította,
 1865   1,  13    |                     ragadjon. Kiszámította, hogy ennyi napi kiadással, ennyi
 1866   1,  13    |            törzsvendégekké válnunk, dacára, hogy már hónapokig jártunk oda.~
 1867   1,  13    |                panaszkodtunk Jahodovskának, hogy nincs rendes asztalunk,
 1868   1,  13    |                  mint a galamb. Nem akarom, hogy tudjon még a világról. A
 1869   1,  13    |                   sok vendég jött estefelé, hogy nagyon elfáradt a kiszolgálásukban,
 1870   1,  13    |                     a törzsvendégeket. »Ni, hogy megnõtt a mi leányunk, a
 1871   1,  13    |                    leányunk, a sipsirica, s hogy megszépült megint.« Bolondság,
 1872   1,  13    |                      de azt tartja Druzsba, hogy az ivási kedvet is emelte.~
 1873   1,  13    |                 ruhát?~- Azt mondta a mama, hogy jövõ karácsonykor.~- Teringette
 1874   1,  13    |                     sipsirica, röstelkedve, hogy nem tudja.~- Micsoda? -
 1875   1,  13    |                    udvarló? S õ azt feleli, hogy még eddig nem tanulták.
 1876   1,  13    |               Lássuk csak! Maga azt akarja, hogy júliusban jusson a cseresznyéhez.
 1877   1,  13    |                    legnagyobb élvezetnek?~- Hogy mi a legnagyobb élvezet? -
 1878   1,  13    |                  mennyre-földre esküdözött, hogy ehhez fogható kis buta nincs
 1879   1,  13    |                 ügyekbe is. Szinte érezték, hogy a sipsiricát férjhez kell
 1880   1,  13    |                    mindennap felpanaszolta, hogy boldogtalan, mivel nem ehet
 1881   1,  13    |                 igazat adott, dacára annak, hogy negyven év óta, mióta az
 1882   1,  13    |                egyetlen olyan perc se volt, hogy valami grófné hívatta volna.
 1883   1,  13    |                  járt effajta kis helyekre, hogy itt a nábobot és az oligarchát
 1884   1,  13    |                    a statutum volt ugyanis, hogy az elfogott rablót vagy
 1885   1,  13    |                    ember azt hihette volna, hogy disputáló képviselõk, -
 1886   1,  13    |             éldegéltünk így együtt anélkül, hogy valami egyéb történt volna,
 1887   1,  13    |                rezedaillatot terjesztettek, hogy egészen tönkretette vele
 1888   1,  13    |                    elég gazdag - felelte -, hogy gyalog járhassak.~- Hogy
 1889   1,  13    |                    hogy gyalog járhassak.~- Hogy értsem azt? - kérdezte pajkosan
 1890   1,  13    |               látszik, megtudta Jahodovska, hogy kicsoda, mert szembetûnõ
 1891   1,  13    |                 alkalma kijönni az udvarra, hogy a papagájával játszhassék.~
 1892   1,  13    |                      Jahodovska megérdemli, hogy ne közönséges korcsmárosnénak
 1893   1,  13    |               figyelmeztette Druzsba tanár, hogy Jahodovska nagyon is szívesen
 1894   1,  13    |                    amint késõbb észrevette, hogy Jahodovska a legszebb húsokat
 1895   1,  13    |               rendesen úgy hozta az özvegy, hogy egy darabka jég úszkált
 1896   1,  13    |              gyémántja.~No, ez már botrány! Hogy nem szégyenli magát a Jahodovska?~
 1897   1,  13    |                    az a szerencsétlen eset, hogy egy fél rántott csirkét
 1898   1,  13    |                ellenben látja sasszemekkel, hogy a szomszédos asztalnál hasonlóan
 1899   1,  13    |                    szét a kis sipsiricával, hogy: ki él tovább?~Hát ez már
 1900   1,  13    |                     rettenetes elõérzettel, hogy Mliniczky úr vagy legyet,
 1901   1,  13    |                      de aztat mégis hiszek, hogy két feje van, hanem hogy
 1902   1,  13    |                    hogy két feje van, hanem hogy egy csirkének négy feje
 1903   1,  13    |             kibeszélte magát a szakácsnéra, hogy az követte el a hibát, aztán
 1904   1,  13    |                    addig-addig kérlelgette, hogy végre õ is visszamosolygott
 1905   1,  13    |                 Kovik úr. Megtudta valahol, hogy a Herkules senki más, mint
 1906   1,  13    |                     király a civillistáját, hogy ilyen erõs, javakorú embert
 1907   1,  13    |                   embert nyugalomba küld?~- Hogy azt mondják, nõül akarja
 1908   1,  13    |                     Ki kellene innen lökni. Hogy mer ilyet gondolni!~- No,
 1909   1,  13    |                       vélte Mliniczky úr -, hogy egy burgzsandár regnáljon
 1910   1,  13    |                  idomú, kívánatos asszonyt, hogy az egyszer majd az övé lesz,
 1911   1,  13    |                szeretett híreket hallani.~- Hogy ez a burgzsandár miért jár
 1912   1,  13    |              beleharapni.~- Ott hagytuk el, hogy miért jár ide a burgzsandár? -
 1913   1,  13    |                 haját megigazítva.~- Azért, hogy magát nõül akarja venni -
 1914   1,  13    |                   szájukat. Aztán lehet is, hogy nõül akar venni. Én még
 1915   1,  13    |               burgzsandárt. Csak azt tudom, hogy idejár, megfizeti, amit
 1916   1,  13    |                    csak azt lesse! Az igaz, hogy meg se kért, de ha megkért
 1917   1,  13    |                   csillag lenne a homlokán! Hogy gondolja azt, Druzsba úr?
 1918   1,  13    |              reggeltõl estig a kimerülésig, hogy olyan vagyok, mikor este
 1919   1,  13    |                    maga ment be a konyhába, hogy a palacsintát sütõ Jahodovska
 1920   1,  13    |                   felugrott, de észrevévén, hogy templomban van, visszaült
 1921   1,  13    |                     meg a fõtisztelendõ úr, hogy kérdést intézzek a házassági
 1922   1,  13    |                 meggyalázni a vendégeit. És hogy szabadkozott elõttem. No,
 1923   1,  13    |                     Hát kihez akarta volna, hogy férjhez menjen? - kérdé
 1924   1,  13    |                  óta ilyen is volt) mondta, hogy Druzsba úr elment arra délután
 1925   1,  13    |         beleugrottam. Isten látja lelkemet, hogy csak gyermekemért teszem,
 1926   1,  13    |                 lelkemnek, se testemnek. De hogy legyen ez a gyámoltalan
 1927   1,  13    |                 ide-oda, ha azt nem akarom, hogy elhervadjon gonoszul. De
 1928   1,  13    |              beszámítja nekem a másvilágon, hogy láncokat vettem magamra
 1929   1,  13    |                 titkon elhatározta magában, hogy egy nagy ezüsttálcát vesz
 1930   1,  13    |                    vesz neki a lakodalomra. Hogy fog ez majd imponálni a »
 1931   1,  13    |                  szíveket, mikor híre ment, hogy a fináncok gálócsi dohányt
 1932   1,  13    |                hatást tett az az újítás is, hogy a »pettyegtetett szolgálat«-
 1933   1,  13    |                ember volt Manusek. Látszik, hogy az udvarnál volt. Budai
 1934   1,  13    |                    is elõfordult hetenként, hogy begurult egy kis parázs
 1935   1,  13    |                     betyárnótát, móré! Azt, hogy »Korcsmárosné, citronyos
 1936   1,  13    |                     forintost. Hahaha! Kár, hogy te nem iszol, Franciska.
 1937   1,  13    |             Franciska, és felette sajnálom, hogy a természetünk nem egyezik.
 1938   1,  13    |                   természetünk nem egyezik. Hogy nem iszol. Mert akkor mi
 1939   1,  13    |                    lenne a lelkiismeretünk, hogy csak az üzletet támogatjuk.~
 1940   1,  13    |                    anélkül az emberek közt, hogy minden szem meg ne akadjon
 1941   1,  13    |                    annyira tele lesz velök, hogy semmi egyéb földi portéka,
 1942   1,  13    |                  kié a cvikker? Azt mondja, hogy nem tudja.~Druzsba tanár
 1943   1,  13    |                     tanár urat panaszkodni, hogy elhagyta valahol a cvikkerjét.
 1944   1,  13    |                      A feleségem rám támad: hogy mit keresne nálunk Lermer
 1945   1,  13    |                  fel?~- Mert azt gondoltam, hogy a tanár urat keresik, vagy
 1946   1,  13    |         engedelmébõl mennek oda, tudva azt, hogy oda tetszik járni étkezni.~-
 1947   1,  13    |                     nem adta egy vak lóért, hogy ürügyet talált a »Pává«-
 1948   1,  13    |                talált a »Pává«-ba mehetni s hogy ennek a szívbeli gyengeségnek
 1949   1,  13    |                   kiengesztelésül, részint, hogy a mamának is vigyen valamit.
 1950   1,  13    |               rejtélyesen, de miután látta, hogy nem találgatják, maga vallotta
 1951   1,  13    |              találgatják, maga vallotta be, hogy a »Pává«-ba megy.~- Ilyenkor? -
 1952   1,  13    |                    elmesélte a történteket, hogy a diákok odajárnak s verseket
 1953   1,  13    |         bosszankodom az anyja fösvénységén, hogy nem öltözteti szebben.~-
 1954   1,  13    |                   anyához ne tessék nyúlni. Hogy nem öltözteti? Isten se
 1955   1,  13    |              selyemruhában volt egypárszor, hogy Worth se nem tudja varrni
 1956   1,  13    |                   Úgy látszik, spektabilis, hogy csak maga elõl bujkálják
 1957   1,  13    |            bujkálják azok a selyemszoknyák. Hogy mindig csak csütörtökön.
 1958   1,  13    |               megtörik, meglassítá lépteit, hogy kigondolja útközben, miként
 1959   1,  13    |                  önmagához -, ne feledd el, hogy ki vagy«, s ezzel gondolatokba
 1960   1,  13    |                meghökkenve látta messzirõl, hogy a »Páva« elõtt nagy népcsõdület
 1961   1,  13    |                     mi az oka, nem tudja?~- Hogy mi az oka? - kérdé Kutorainé
 1962   1,  13    |                    igazi oka csak az lehet, hogy vagy az úr unta meg az asszonyt,
 1963   1,  13    |              bámészkodók közé. Kétségtelen, hogy egy igazi gentleman elõtt
 1964   1,  13    |                     oldalára lépegetett át, hogy ha elmegy a »Páva« elõtt,
 1965   1,  13    |                     Tudta õ azt nagyon jól, hogy vén csontokból szokás jó
 1966   1,  13    |                     levest fõzni.~- Látták, hogy vágta képéhez a jegygyûrût?~
 1967   1,  13    |                     és éppen eleget látott, hogy soha többé el ne feledje
 1968   1,  13    |             Franciska, ne okoskodj. Ígérem, hogy elmegyek, de nem most szégyenszemre,
 1969   1,  13    |                      szépszerivel. Belátom, hogy nem élhetünk együtt, de
 1970   1,  13    |             észrevette sipsiricát.~- Látod, hogy bánik velem az anyád - szólt
 1971   1,  13    |                   is el fog adni. Hidd meg, hogy el fog adni, én tudom azt.~
 1972   1,  13    |                   ehhez a nagy káoszhoz.)~- Hogy affektál a kisasszony -
 1973   1,  13    |             elmegyek, de megkeserülöd.~Kár, hogy éppen ebben a pillanatban
 1974   1,  13    |                     és a publikum, anélkül, hogy a végjelenetet látta volna,
 1975   1,  13    |             panaszkodott a gazdasszonyának, hogy beteg, és azzal az üzenettel
 1976   1,  13    |                    küldte el a direktorhoz, hogy holnap nem tart elõadást.~
 1977   1,  13    |                 föllázadt. És semmi kétség, hogy az anyának kellett gyõznie.
 1978   1,  13    |                   pengetni kezdte a tervet, hogy egy ilyen gloriolával szeretné
 1979   1,  13    |                    valahol egy kalendáriom, hogy megnéznénk, mikor van Franciska-nap?~
 1980   1,  13    |                     témát talány alakjában:~Hogy lehet olyan mesterség, amelyet
 1981   1,  13    |                     megfigyelést.~- Furcsa, hogy a sipsirica mindig akkor
 1982   1,  13    |                       Hm, hm. Lehetséges-e, hogy összefüggés legyen a dolgok
 1983   1,  13    |                Tízezer forintot! Egyszerre! Hogy lehet az? Hol vett volna
 1984   1,  13    |                  gyûlt? Nem, az lehetetlen, hogy az üzleten szerezte volna.
 1985   1,  13    |                 Jahodovskát és azt találta, hogy csodálatos szép és nemes
 1986   1,  13    |                  vette észre a burgzsandár, hogy miért ne vette volna észre,
 1987   1,  13    |                    fel, azt hiszi a bolond, hogy ez egy másik rózsa.~Druzsba
 1988   1,  13    |                   majdnem azt kezdte hinni, hogy egy másik Jahodovskát talált,
 1989   1,  13    |                      hol van a kis Johanka, hogy nem látjuk? Talán beteg?~
 1990   1,  13    |                 elpirult. (Restellte talán, hogy kapzsiságot árult el szavaival.) -
 1991   1,  13    |                  mondta, Druzsba komámuram, hogy tavasszal kell a cseresznyét
 1992   1,  13    |                 fektette végig az asztalon, hogy a Druzsba úr bal karja alatta
 1993   1,  13    |              kellemetlen, sõt inkább kéjes, hogy a professzor úr belebágyadt,
 1994   1,  13    |                   látja itt? Minek van itt? Hogy nekem virítson? És hogy
 1995   1,  13    |                     Hogy nekem virítson? És hogy elvirítson? Hiszen nem azért
 1996   1,  13    |                  tudják, mennyire szeretem, hogy érte élek és minden szívdobbanásom
 1997   1,  13    |             rettenetes! De az anya belátja, hogy így van és megelõzi a végzetet,
 1998   1,  13    |                melyet Mliniczky emlegetett, hogy mint egy szent anyát gloriolával
 1999   1,  13    |                     érti a tréfát, s aztán, hogy a selymaságot egy kis csintalansággal
 2000   1,  13    |                pillanatot, mikor megérezte, hogy az illetõnek pénze van (