Rész, Fejezet

 1   1,  23 |        nekem hajam - ordított föl, öklét fenyegetõen rázva az ég
 2   1,  23 |         téli napfény, fölemelte az öklét és megfenyegette az öreget:~-
 3   1,  28 |           ezzel fölemelte hatalmas öklét, hogy kupán üsse, de a pincér
 4  II,  3  |             Aladár is összeszorítá öklét, feléje rohant s olyan irtózatosat
 5  II,  72 |          el s önkéntelen fölemelte öklét s úgy nyakon ütötte kétszer
 6  II,  97 |  találkoznám - mondja a kis Miklós öklét összeszorítva.~- Az esztendõkkel
 7 III,  1  |          önkéntelenül fölemelte az öklét.~- Igazán? - hörgé tompán.~-
 8 III,  1  |   egyszerre fölordított, fölemelte öklét, odarohant és oly rettenetest
 9 III,  2  |         csak gyerek még.~Fölemelte öklét. »Hej, ha most itt volna,
10 III,  3  |           hallja, az istenre emeli öklét s az eget káromolja; de
11 III,  23 |     lengette.~Azután odaszorította öklét a ló nyakához, hogy azt
12 III,  66 |           Korogh dühösen emelgette öklét a mente alatt:~- Majd beszélünk
13 III,  100|         idegen mogorván emelte fel öklét, hogy takarodjék, míg a
14 III,  144| megbosszulom magamat.~És felemelte öklét szilajan.~Amit egy szerelmes
15 III,  148|         nép tirannusai ellen, hogy öklét is fölemelte.~Elérte célját,
16  IV,  76 |            mind az öt ujját, és az öklét emelte föl.~A tudós megelégedetten