Rész, Fejezet

 1   1,  12 |      legkevesebb?~Õ maga kivett negédesen a zsebébõl egy zacskót,
 2   1,  13 |   felfogva, szép karcsú derekát negédesen mórikálva elõkeringõzött
 3   1,  16 |   aranykardja drágakõvel rakva, negédesen csörgött. Sárga szattyáncsizmáján
 4   1,  18 |      Ezzel megfordult s karjait negédesen lóbázva, haladt végig a
 5   1,  20 | finomabb, elõkelõbb? - nyafogta negédesen és bizonyosan raccsolt volna
 6   1,  22 |  csípõjére tette az egyik kezét negédesen, kihívóan, a másik kezének
 7   1,  23 |    amint elbiggyesztette ajkait negédesen, amint égre emelte a szemeit
 8   1,  24 |        pántlikás sörényû nyakát negédesen.~- Ejha! Kié ez a szép fogat?~-
 9   1,  27 |         és csípõre rakva kezét, negédesen illegette magát.~- Nos?
10   1,  32 |    feléje lépegetett, kecsesen, negédesen, barackvirágszín karjait
11  II,  7  |       in spe.«~Õ pedig mosolyog negédesen és gondolja magában, hogy
12  II,  69 |        Kamuti Palit: foghegyrõl negédesen mondá:~- Édes-keveset mondhatok,
13 III,  25 |       fejét s egy hunyorítással negédesen szólt oda:~- Hogy talán
14 III,  50 |     Vica, melletted poroszkál s negédesen lóbázta szedres kosárkáját.~--------------~
15 III,  108|      eshetett az? - kérdé Mária negédesen, mert õneki egy ura se volt
16 III,  115|    Kit-e, húgocskám? - veté oda negédesen az öreg. - Ha csak akkora