Rész, Fejezet

 1   1,  23 |          feleségem, senki más.~A nagymama ugyan (aki pedig bölcs volt
 2   1,  23 |          tizenhatéves voltam s a nagymama metódusa szerint csak tizenötéves
 3   1,  23 |        differenciát egyébiránt a nagymama is lehetõnek tartott a házasságbeli
 4   1,  23 |         harminckétéves, holott a nagymama regulájával a huszonhat
 5   1,  23 |       gondolom pénteken volt), a nagymama Prakovszky hadnagyról beszélt
 6   1,  23 |          jó parti… - bizonyítá a nagymama - s a hadnagyok, ezek a
 7   1,  23 |    kezdeném, kutyateremtette… ~A nagymama föltolta okuláréját a homlokára
 8   1,  23 | nyelvével csettentett, nyilván a nagymama bosszantására, aztán fütyörészve
 9   1,  31 |        bizony holtnak hittünk.~A nagymama is az asztalhoz húzódott
10   1,  31 |    gondoltad, hogy ki? - mondá a nagymama jóságos szemrehányással.~-
11   1,  31 |         hasonlított arra, akit a nagymama gondol.~- Pedig mégis az
12  II,  11 |          ilyen bolondságokhoz.~A nagymama egyet-kettõt köhintett közbe
13  IV,  39 |      Addig-addig beszélt, hogy a nagymama ríva fakadt.~- Ne sírjon
14  IV,  39 |   leveleit.~- Hát ez mi? - kérdé nagymama.~- Ez az a csodafû, melyet
15  IV,  144|       világ végeig se, ha közben nagymama nem hozná az abrakot, puha
16  IV,  144|      csak nem tud elpusztulni.~A nagymama pedig az uzsonnánál tanulságos