Rész, Fejezet

 1   1,  13 | fantáziákat.~- Nagy úr lehet - mondogatták a törzsvendégek. - Az ördögbe
 2   1,  15 |     szó a prímásra, egykedvûen mondogatták:~- A prímást nevelik. Szegény
 3   1,  19 |         Szögletes egy kicsit - mondogatták -, de originális! Az originalitás
 4   1,  25 |        kemény legény az öreg - mondogatták.~- Sohase látjuk többet.~-
 5   1,  25 |        De szép fehér öreg úr - mondogatták.~Õ maga tele tüdõvel szívta
 6  II,  4  |       kifogástalan gavallér! - mondogatták egymásnak az ifjú urak s
 7 III,  7  |      este nevettek, egész este mondogatták: »Most vagyunk még csak
 8 III,  27 |      derék, nagyeszû ember az! mondogatták a hitelezõk s nem egy tette
 9 III,  109| született. »Okos fiatalember - mondogatták a hátam mögött -, sok olyat
10 III,  140|          Úgy nézel ki, János - mondogatták neki -, mint egy igazi kuruc!~
11  IV,  8  |     ott. »Megszökik az innét«, mondogatták a tapasztalt emberek.~De
12  IV,  9  |        el kell fogadni a jót - mondogatták a tanácsbeliek), és Borbála
13  IV,  127|     Fog még itt király lakni!« mondogatták, és igazuk lett.~Csakugyan
14  IV,  142|      is.~- Ezer forintos ló! - mondogatták a környékbeli urak, akik
15  IV,  145|     nincsen a padisahnak sem - mondogatták szerte, kik a gyönyörű állatot
16  IV,  152|       s a mecénások mosolyogva mondogatták:~- Mégse volt hasztalan