Rész, Fejezet

 1   1,  13 |   Magyarországon. Érdemes volna megírni. A jólét jele ez, uraim.
 2   1,  14 |          Azt majd elfelejtettem megírni, hogy az Altorjay urat azóta
 3   1,  23 |      aranyzsinórok… Alig akarta megírni neki, hogy a dologból semmi
 4  II,  77 |        levelet sem tudtam ekkor megírni haza, a helyesírásról pedig
 5  II,  92 |         fölséges, de nem akarom megírni, mert majdnem igazán megtörtént:
 6  II,  107|         hét történetét« szoktam megírni e rovatban - ezért kezdtem
 7  II,  110|        egyszersmind elhatározta megírni az öregúr élettörténetét
 8 III,  1  |  emberinek«. (Szinte szégyenlem megírni.)~Egy idõsb nõt láttam egyszer
 9 III,  6  |   boldogság lesz az!~Sietett is megírni örömét Ákosnak. Ez volt
10 III,  12 |     elmondani, mint amennyit mi megírni. Mi már csak unalomûzõk
11 III,  13 |      történik, hogy alig bírjuk megírni. Ez is, az is csak baj nekünk.~
12 III,  35 | megszerzése módját holnap fogom megírni.~
13 III,  110|       mondani, mint amennyit mi megírni. Mi már csak unalomûzõk
14 III,  148|     falut, kétségtelen.~S leült megírni a jelentést a vármegyéhez,
15  IV,  90 |      lehet, hogy azok is valami megírni való esetek.~
16  IV,  120|        hogy ez »õ«. Errõl fogom megírni a kétkötetes regényt. Így