Rész, Fejezet

 1 III,  77 |      odaszólította a fõbiztost:~- Koczó bácsi, estére dupláztassa
 2 III,  77 |   csakugyan lenne valami? - mondá Koczó bácsi az öröm kételyével.~-
 3 III,  77 |  háborodás lesz az éjjel.~Ezalatt Koczó bátyánk sem állhatja meg
 4 III,  110|         ideálnak való.~20-ik lap. Koczó János, anyámasszony katonája.
 5  IV,  109|      valahogy, ott volt a titkára Koczó István (ennek se ez az igazi
 6  IV,  109|       emelni fel a szemeit? Pedig Koczó barátunk érzi, hogy tetszik
 7  IV,  109|           a saját »jobb kezével«.~Koczó úr el van keseredve. Képzeljék,
 8  IV,  109|   szekretáriusát hívatta.~- Amice Koczó, meg van-e jól pihenve az
 9  IV,  109|         össze azt a memorandumot.~Koczó úr (aki igazán zseniális
10  IV,  109|  ösztöndíjnak a titkárom számára?~Koczó úr még jobban elkeseredett,
11  IV,  109| csomagoltam, el is küldtem.~Amice Koczó szabadabban lélegzett fel.
12  IV,  109|        ajánlatát leendõ utódjára, Koczó Istvánra nézve, felkérve
13  IV,  109|      munkára, az összes dolgaimat Koczó István csinálja, ezen memorandum
14  IV,  109|          megelégedését, helyettem Koczó István titkáromat, aki eddig
15  IV,  109|     memorandum nagyszabású munka. Koczó kinevezése bevégzett tény.
16  IV,  126|           fel a nevetgélés nesze. Koczó Gergely villámló szemekkel