Rész, Fejezet

 1   1,  9  |     nõtt a legszebb virágnak.~- Hess, te, hess te… nem kell most
 2   1,  9  |  legszebb virágnak.~- Hess, te, hess te… nem kell most a vendég -
 3   1,  13 |       eprek közt dúskálódott.~- Hess onnan, te cudar! - kiálta
 4   1,  14 |       ha a krónika így regéli!… Hess, együgyû skrupulusok, a
 5   1,  14 |         az alkalmatlan legyet, »hess te dongó a fullánkoddal«,
 6   1,  16 |        kesztyûvel, elkergette: »Hess, - te is szereted az édeset.« (
 7   1,  19 |       feleli? Elfogta a kétség. Hess, színes pillangók! Elgondolta,
 8   1,  25 |    ültetett.~Gyertyát gyújtott. Hess, röppenjetek el, csábító
 9   1,  25 |   érkeztetek meg, mint az álom. Hess, veszedelmes utakon jártok.
10   1,  27 |         varjú ül. Mimike odaér. Hess, csúnya varjak! Nem biz
11   1,  32 |       õket kedvesen, szelíden: »Hess, hess, cudarok, ne bántsátok,
12   1,  32 |      kedvesen, szelíden: »Hess, hess, cudarok, ne bántsátok,
13  II,  7  | virágcserepek közt.~- Segítség! Hess! Kísértet! Csiba te!~Azzal
14  IV,  129|    kip-kop, az arcomba ütõdött (hess, pokol fajzatja!), a fekete
15  IV,  133|        lelke…~Összerezzentem.~- Hess, te cudar!~De a fehér veréb
16  IV,  152|      majd bepótolhatod holnap.~»Hess, apró kis ördögök!«~De a