Rész, Fejezet

 1   1,  23 |      Gáll Piroskán; de ha õ arra felénk találta vetni a delejes
 2   1,  23 |    elsötétült, habozni látszott, felénk jöjjön-e, de aztán némán
 3  II,  25 |    pillanatban jött nagy lihegve felénk Tihanyi Miklós, már messzirõl
 4  II,  69 |   szenvtelen arcát némán fordítá felénk.~Pillanatokig tartott a
 5  II,  69 |       szólt ekkor õexcellenciája felénk fordulva.~Egyetlen hang
 6  II,  75 |      igen hevesen.~Egy ízben egy felénk közeledõ nõ, kit messzirõl
 7  II,  139|        dicsértessék«-et kiáltott felénk.~Nem lehet hát abszolute
 8 III,  65 |          Csak a nótáikból jut el felénk egy-egy, de az sem egyenest.
 9 III,  92 |      kivált Nagy Pista, de õ már felénk se jön a régi megszokott
10 III,  102|   szeretni.~Mari vidáman szaladt felénk egy fogoly lepkével.~- Feleljen,
11  IV,  15 |     gyönyörû gyermek ugrándozott felénk, és pajkosan, zajos viháncolással
12  IV,  50 |    fejjel vágtattak kissé rézsút felénk.~Csak egy nagy agancsos
13  IV,  69 |        vörös ernyõs nõ lépkedett felénk. Mellette jobbról-balról
14  IV,  97 |   négyszemközti dolog az!~Anyánk felénk fordult.~- Menjetek, fiúk,
15  IV,  140|    lassan döcögve is, közeledett felénk. Mikor azzal tisztában voltam,
16  IV,  152| fölébredt és sírásra fakadt. Egy felénk dobott porcelán-cserép bevágta