Rész, Fejezet

 1   1,  14 |          kapta el fejét.~- Mi jut eszedbe, Péter, a feleségedet másnak
 2   1,  19 |              Ej, hát én hozzam az eszedbe, hogy mi történt. Gondolj
 3   1,  25 |  miniszternek -, hogy én jutottam eszedbe. Hát már kifogytak volna
 4   1,  26 |       idegenek, ha teneked se jut eszedbe az én becsû maradandó alkotasom:
 5   1,  26 |           Hogy juthatnak ilyenkor eszedbe a szoknyáid? Ugyan, Hanka,
 6   1,  27 |      malmot fogok hajtani.«~Az is eszedbe jut ebbõl, hogy még másik
 7   1,  27 |         ez a ruha is. Hogy jutott eszedbe ilyen ruhát fölvenni?~Mimi
 8   1,  27 |           egyik cipõdet.~- Mi jut eszedbe? - pirongatá Mimi, ki egykedvûen
 9   1,  29 |           hát hogy jut ilyesmi az eszedbe, kis fruska? - firtatá aggodalmas
10   1,  33 |          Ej, no! mi jutott megint eszedbe?~- Hát hogy a Liszkayné
11  II,  64 |         szíves olvasóm, ha valaha eszedbe jutna kételyedet nyilvánítani
12 III,  1  |         fiunk! Ugyan, hogy juthat eszedbe? - viszonzá Bohuska kedvetlenül, -
13 III,  50 |       heverésztünk ábrándozva? Ha eszedbe jutna az a nap, amikor egyszer
14 III,  148|      gondolat az, Ágnes? Hova jut eszedbe! Hiszen az a te báród, még
15  IV,  77 | méltóságos uram.) S jut-e néhanap eszedbe az a fülledt levegõ amott? (
16  IV,  148|      vissza János úr. - Mi jut az eszedbe, szerencsétlen! Ez az egy