Rész, Fejezet

 1   1,  3  |  nyújtotta Fodros Marcinak, az egyszeribe nyakon akarta ölelni s örökös »
 2   1,  20 |      elégedve - szólt s arcára egyszeribe visszaköltözött régi kedélyessége.~
 3   1,  22 |        kapuajtón, s ott álltak egyszeribe a sárga mókus elõtt, aki
 4   1,  23 |    mosolygós lányfejek nõnének egyszeribe a muskátliból… A Sándor
 5   1,  29 |    lelket öntöttek volna bele, egyszeribe fürge lett, megrántotta
 6  II,  14 |           Mit szólasz hozzá?~- Egyszeribe odaültetnék Arany János
 7  II,  15 |       azért nem adta meg magát egyszeribe, hanem amint dukál, õ is
 8  II,  51 |    olyan zár a világon, amit õ egyszeribe ki ne nyisson, Lamiel ajtajának
 9  II,  68 | esemény! Meg kell hallgatnotok egyszeribe... Teringettét, gyerekek...
10  II,  116|        vett; az igazi szeretet egyszeribe hozta s elfelejtette vele
11  II,  127|         hogy ki ne vágja magát egyszeribe:~- Az Isten úgy segéljen,
12  II,  133|   egyetlen intését várná, hogy egyszeribe megelevenedjék s parancs
13 III,  56 |    jött erre az a mérges ember egyszeribe. A nemzetes asszonyról nem
14 III,  102|       az mind rossz tárgy lett egyszeribe. Akadozottan, szaggatottan
15  IV,  97 |        a gyöngéd anyai lehelet egyszeribe meggyógyítaná.) Ó, kedves
16  IV,  138|      õmiatta dühöng a zivatar, egyszeribe belátja, hogy teljesen egyre