Rész, Fejezet

 1   1,  9 |         méltóztatnának talán elõbb az ebédlõbe besétálni; egy kis villásreggelit
 2   1,  9 |      tiszttartó úr - nem bánom, ha az ebédlõbe is. A halottak nagyon türelmesek,
 3   1,  9 |                mialatt Kléner úrék az ebédlõbe sétáltak.~- Még nem is reggeliztem -
 4   1,  20|              mint egy bûnös, indul az ebédlõbe. A szalonon kell átmennie.
 5   1,  20|            nem volt ott) betoppant az ebédlõbe.~Az ebédlõben égett a lámpa,
 6   1,  23| keresztülvitte a levest a pitvaron az ebédlõbe. Mennünk kellett, de õ csak
 7   1,  24|       vendégek betuszkoltattak a nagy ebédlõbe, hol L-re terített asztal
 8   1,  28|               bementünk vacsorálni az ebédlõbe. Késõ volt, tizenegy óra
 9   1,  28|          minket megelõzve röpítené az ebédlõbe, hogy már ott találjuk.
10   1,  31|               menjen be, nagyuram, az ebédlõbe és egyék egy kis jó levest,
11   1,  31|               jött meg, hát bement az ebédlõbe a számlát kifizetni s erõsítõül
12   1,  35|           bútorzatú nappali szobán az ebédlõbe, ahol öt személyre volt
13  II,  29|         ágyból, hogy felöltözzék s az ebédlõbe siessen, hol már ott várja
14 III,  83|                kötélen csúsztatták az ebédlõbe.)~Reggelre lázban volt az
15 III,  83|        Papp-udvarra s onnan a nyitott ebédlõbe.~Csakugyan igaz volt a hír:
16  IV,  92|             már a mienk. Be uraim, az ebédlõbe!~Ott már teliden volt rakva