Rész, Fejezet

 1   1,  9  |       Nov. 30-án 1841 született Dezsõ és Kálmán fiúikrek. Mindkettõ
 2  II,  41 |      válaszolt:~- Beteg vagyok, Dezsõ. Hideglelésben kínlódom
 3  II,  41 |          E nem hízelgõ szavakra Dezsõ mosolyogva kérdé:~- Aztán
 4  II,  41 |         vagyok, mint a makk, de Dezsõ egy jelentõségteljes hunyorítással
 5  II,  41 |       Nyúl barátunkra - felelte Dezsõ s engem egy ablakmélyedésbe
 6  II,  41 |     mindent.~- Te Laci - mondja Dezsõ -, hallottad már azt az
 7  II,  41 |         Tudod mit, fiú - mondja Dezsõ -, egy jó tréfa jutott eszembe,
 8  II,  41 |      élénken.~Kezdtem sejteni a Dezsõ kombinációját s szó nélkül
 9  II,  41 |        magadra - kiáltott közbe Dezsõ -, mindjárt matt leszel.~-
10  II,  50 |       László Miska és Margittay Dezsõ valamennyi nõalakját, meg
11  II,  53 |         következzék utána.~Érdy Dezsõ szemébe vágta kalapját és
12  II,  53 |        volt, mint azelõtt.~Érdy Dezsõ azt mondta erre:~- Elfásult
13 III,  74 |    kevély a nyakkendõire Gromon Dezsõ.~De még olyan kevély embert
14 III,  103| nemzetség, 1137-ben Hunth fiai, Dezsõ és Demeter bírták. Õsi neve
15 III,  110|        kívül.~15-ik lap. Marjai Dezsõ, csinos, kedves fiú, hadnagy.~
16  IV,  134|         e pillanatban. Szilágyi Dezsõ jött fújva, lihegve.~- Kegyelmes