Rész, Fejezet

 1   1,  13 |           fiatal és már végzett - csodálkozék Druzsba úr fennhangon),
 2   1,  13 |         eressze el.~- És aztán? - csodálkozék Druzsba úr.~- Nos, hát a
 3   1,  19 |            A grófné a gvardián? - csodálkozék Waldeck gróf. - Miféle bolondokat
 4   1,  25 |         elmegyek.~- Most? Hová? - csodálkozék az ügyvéd. - Nem várod be
 5   1,  25 |              Nekem nem is szólt - csodálkozék Molnár. - Mit csinál ott
 6   1,  31 |            Tehát nem mentél el? - csodálkozék az öregúr.~- Dehogynem.
 7   1,  34 |           a kertbe.~- A kertbe? - csodálkozék Apró. - És mivégre? ~Máli
 8   1,  35 |       hogy kosarat adott.~- Én? - csodálkozék Wraditzné és egy piskótát
 9  II,  5  |    meghallván a beszédet, felette csodálkozék rajta.~- Ne beszélj a világba,
10 III,  39 |          halálítéletre, felség? - csodálkozék a miniszter.~- Nos, talán
11 III,  49 |         tetején ültek…~- Ejnye! - csodálkozék az alispán. - Adta kölykei!
12 III,  73 |              Hogy, ugyan miért? - csodálkozék Koporka. - Hát ki az?~-
13 III,  77 |    sógorasszony.~- Teringettét! - csodálkozék a postamester sógor. - Ez
14  IV,  84 | jövedelmezõ hivataláról mondani - csodálkozék Rápolty. - De hisz akkor
15  IV,  119|          székváros.~- Hogyhogy? - csodálkozék a király. - Hiszen errõl
16  IV,  146|          úr?~- Miféle három úr? - csodálkozék Korongi.~- Hát a pap, meg