Rész, Fejezet

 1   1,  12| kedvence, népdaloknak tárgya, Bottyán hadának szemefénye.~Magday
 2   1,  12|   való, senki sem tudta. Maga Bottyán is csak annyit tudott mondani,
 3   1,  12|     Csodálatos katona« - írta Bottyán 1705-ben Tata mellõl Bercsényinek,
 4   1,  12|     Hannibállal csatlakozzék.~Bottyán elejébe kerülve, körültáborolta
 5   1,  12|      látogatásból hazatért (a Bottyán egyik kimustrált gebéjén),
 6   1,  12|        egy fölséges vasderes. Bottyán már kerestette is kegyelmedet.
 7   1,  12|       Belépett a sátorba.~Vak Bottyán eleibe ugrott vidáman, s
 8   1,  12|      uram? - kérdé meglepetve Bottyán.~- Nagyonis ismerem - felelte
 9   1,  12|       derekáról a kardot.~Vak Bottyán fölháborodva hebegte:~-
10   1,  12|      ceremóniák, amint azokat Bottyán tudtul adta: gróf Bercsényi
11   1,  12|       ragadta meg Bercsényi a Bottyán vállát:~- Tudja-e kegyelmed,
12   1,  12|     lehet az! - szisszent fel Bottyán, s hirtelen kinyitotta a
13   1,  12|       katonám - sóhajtott fel Bottyán. - Mi fog vele történni?~-
14   1,  12|        addig rimánkodott neki Bottyán, míg végre kiengedett a
15   1,  12|       visszatérni - mondá Vak Bottyán szomorúan.~*~És igaz is
16   1,  12|      Hajdú János, aki ezelõtt Bottyán alatt szolgált, s élénken