Rész, Fejezet

 1   1,  13 |         iránt, Druzsba úr. Oh, ha belém látna Druzsba úr (és most
 2   1,  13 |          lesütötte a szemeit), ha belém látna…~Druzsba úr elérzékenyült,
 3   1,  14 |           oda Buda, fiacskám. Még belém találod oltani a gyanút,
 4   1,  22 |         akarnám elérni, hogy õ is belém szeressen.~A vénasszony
 5   1,  23 |    nyújtotta.~Már ekkorára megint belém bújt az ördög.~- Nem kell -
 6   1,  31 |           erõszakkal kapaszkodott belém, míg végre rászántam magamat.
 7   1,  34 |  beleszerettem valakibe, annak is belém kell szeretnie.~- No persze!
 8   1,  34 |            Hol volt a szeme, hogy belém nem szeretett? Megél? -
 9  II,  10 |          teszem, hanem csak öntik belém mások. Az õ lelkök rajta,
10  II,  73 | megvallotta, fülig szerelmes volt belém. Õ marta ki a férje által
11  II,  79 |      professzorom, aki nem bírtad belém diktálni Schiller szomorú
12 III,  102|            rivallt rá.~- Mi közöd belém, te veres? - fortyant föl
13 III,  104|          uraim! Köszönöm az eddig belém vetett bizalmat, de már
14  IV,  83 |            csak ha a János ad, és belém leheli az étert, emészteni
15  IV,  84 |        hát birokra, ha mindenáron belém akarsz kötni!~S azzal átnyalábolva
16  IV,  129|   hebegtem, de az utolsó szót már belém fojtotta a rémület, mert