Rész, Fejezet

 1   1,  1  |            ki magában.~- Azt, hogy áldjon meg az Isten!~- Csak nem
 2   1,  1  | bontakozott ki az ölelõ karokból.~»Áldjon meg az Isten!«~A kerítésen
 3   1,  3  |          öreg Szent-Tamássy. Isten áldjon meg benneteket.~Az apró
 4   1,  11 |           most már aludni.~- Isten áldjon meg hát, apó! Friss jó egészséget
 5   1,  12 |        csinálok.~- Hát akkor isten áldjon meg, mert én addig bolondoztam
 6   1,  20 |      beszélj, ne beszélj… Az Isten áldjon meg, ne beszélj, mert leveszel
 7  II,  22 |     történni, Judit, vagy veletek. Áldjon meg az isten és vigyázzon
 8  II,  36 |          nagyon jólestek. Az isten áldjon meg értök! Ne is gondolkozzatok,
 9  II,  46 |          hangja verte fel.~- Isten áldjon meg, gyermekem. Igaz, madame,
10  II,  48 |         lesz. Értlek, öreg mester. Áldjon meg az isten, ahányszor
11  II,  69 |        intett kíséretének.~- Isten áldjon meg benneteket! - mondá
12  II,  72 |            menjünk innen, az isten áldjon meg. Oh, hogy néz rám azokkal
13  II,  134|          borult barátja nyakába.~- Áldjon meg az isten... látom, hogy
14 III,  19 |       hidegek tartanak… Most pedig áldjon meg az isten, édes Gyurim!
15 III,  147|       akarsz? Ne beszélj, az isten áldjon meg!~- Nem nem - hebegé
16  IV,  142|       szemei: »Az én uram, a Plutó áldjon meg, édes fiam, de meg is