Rész, Fejezet

 1   1,  17 |       vágott, behunyta a szemeit ájtatosan és kinyitotta a tenyereit,
 2   1,  23 |  templomban, s míg a hívõk éneke ájtatosan szállt föl a magasba, az
 3   1,  31 |        szemeit a magasba emelve, ájtatosan rebegte:~- Bizonnyal õ volt
 4   1,  34 |         sógorasszony. ~Máli néni ájtatosan emelte szemeit ég felé.~-
 5   1,  34 |     Gloria in excelsis - rebegte ájtatosan Apró uram, fölnézve a magasba,
 6  II,  66 |     családapák szépen hazamenve, ájtatosan várták gyermekeik társaságában
 7  II,  127|           Talán a torka...~Miska ájtatosan az ég felé fordította a
 8  II,  134| nyomoráról minden képzelhetõt és ájtatosan keresztbe fektette mellén
 9 III,  28 |         Az öreg kántorra néztem. Ájtatosan keresztet vetett magára.~
10 III,  28 |     Solferinónál.~Az öreg kántor ájtatosan keresztet vetett magára
11 III,  36 |         köti - feleli Stein papa ájtatosan.~- A poklot! Még egyszer
12 III,  63 |      vakarja ki - mondá Anzelmus ájtatosan.~Az úrnõ arcát elfutotta
13  IV,  41 |           Háncsiban fölsóhajtott ájtatosan: »Oh, én istenkém! Mikor
14  IV,  45 |      méltányolni - mondá a szabó ájtatosan emelve rá szemeit.~- Aki
15  IV,  142|         egészen tiszta jószág (s ájtatosan keresztet vetett magára). »
16  IV,  145|          amikre az öreg Abdallah ájtatosan bólintgatott; és addig-addig