Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       teremtett semmit, miután Ádám apánk nem volt sem báró,
 2   1,  9  | hónapokig kinyomozni, Reviczky Ádám uram tanácsára a fölséges
 3   1,  9  |     lobbant uralkodó, Reviczky Ádám uram õnagysága tanácsára,
 4   1,  17 |       bizony igaz lehet, ha az Ádám egyik bordájában, amelybõl
 5   1,  23 |       Csakhogy Éva azért, hogy Ádám mindent tudjon, Piroska
 6   1,  23 |    lett volna, ha, teszem azt, Ádám eszik belõle és Évát meg
 7   1,  35 |  maradt, hogy mikor haljon meg Ádám meg Éva. A terminus volt
 8   1,  35 | ráhunyorított Ádámra: »Elég-e, Ádám?« Az rázta az övé fejit:
 9   1,  35 |    ökör. Hát kell-e még több?« Ádám mondta, hogy kell. Most
10  II,  38 |         az öreg báró Potymándy Ádám õméltóságából, nejébõl és
11  II,  77 |       végre:~- Íme, uraim, az »Ádám bocskora!«~- Hogyan?! -
12  II,  77 |        mindig azt hittem, hogy Ádám magyar ember volt: most
13 III,  1  |     lobbant uralkodó, Reviczky Ádám uram õnagysága tanácsára,
14 III,  19 | tárgynál s így szólt:~- Íme az Ádám bocskora.~A tanár elnevette
15 III,  19 |        Most már elhiszem, hogy Ádám mégsem volt magyar ember.
16 III,  115|      Bükky István és Libercsey Ádám. Mind a kettõ hatalmas ember.