Rész, Fejezet

 1  II,  6  |            lenni szolgabíró, tiszti ügyész, ülnök, és mégsem lett meg
 2  II,  8  |       Csütörtökön délután a királyi ügyész úr engedélyével meglátogattam
 3  II,  130|             s azon a sima képû kir. ügyész lépett be hozzánk.~- Uraim,
 4  II,  130|      Izgalomtól reszketve álltam az ügyész elé, két öklömet fölemeltem...
 5  II,  130|            képviselõválasztáson?~Az ügyész mosolyogva felelt:~- Szavazást
 6 III,  118|   tapasztalatra jött, hogy a tiszti ügyész, a mindenki által szeretett
 7 III,  118|  csodálkozás: »Nini, ez még él?«~Az ügyész szíve összeszorult a közgyûlés
 8 III,  118|          mindkét kezét megrázva.~Az ügyész ránézett, hogy talán megbolondult.~-
 9  IV,  152|    Csengettem a szolgának:~- Barcsó ügyész úr még nincs itt?~- Nincs.~-
10  IV,  152|        írnokhoz.~- Hol lehet Barcsó ügyész úr?~- Bizony nem szolgálhatok
11  IV,  152|        Barcsóné utánam kiáltotta:~- Ügyész úr, ügyész úr, jobban vigyázzon
12  IV,  152|             kiáltotta:~- Ügyész úr, ügyész úr, jobban vigyázzon a feleségére!~
13  IV,  152|            Csak azt akarom mondani, ügyész úr - szólt gúnyosan, kicsillanó
14  IV,  152| elhanyagolnia. Mert az unalom, édes ügyész úr, az unalom, az az ördögök
15  IV,  152|     megszólított:~- Ön talán beteg, ügyész úr?~A halántékomhoz kaptam,