Rész, Fejezet

 1 III,  100| asztalomnál az idegent.~- Hollá, Rikner papa! Ninini, hol az ördögbe
 2 III,  100| meglepetést, sem örömet.~- Brávó Rikner, öreg cimbora! Derék dolog,
 3 III,  100|      tetszik, Titli - szól a vén Rikner közömbösen.~Titli kihúzta
 4 III,  100|         tárgyról-tárgyra:~- Hej, Rikner papa, milyen idõk voltak
 5 III,  100|    élvezem a világot. Istenemre, Rikner, nem sajnálom, hogy »vén
 6 III,  100|       jól van megteremtve. De ön Rikner, ön unatkozik…~S valóban,
 7 III,  100|         el akarná nyelni.~- Hej, Rikner, mikor még együtt álltunk
 8 III,  100|        már többet. Nagy hó volt, Rikner, emlékszem. Fehér volt a
 9 III,  100|      piros.~- Ostobaság! - szólt Rikner, s mindkét könyökét elrántotta
10 III,  100|     pajtással mint én. Cudarság, Rikner, amilyen vén medve lett
11 III,  100|       fiú?~- Fiú - mondá az öreg Rikner csendesen.~Titli elhallgatott
12 III,  100|       Mennykõ egy fiú! - ismétlé Rikner, kezét a Titli könyökére
13 III,  100|        beszéltünk volna - kiáltá Rikner türelmetlenül -, a fiúról.~-
14 III,  100|          szék is táncolt az öreg Rikner alatt, minden nevetett a
15 III,  100|          Most már õ a mogorva, s Rikner lett csacska.~