Rész, Fejezet

 1   1,  9  |     közönséges komisz pandúrnak. Ösmerlek, édes fiam. Kevély ember
 2   1,  9  |         röviden felelt vissza:~- Ösmerlek, ördöngös csendbiztos, és
 3   1,  12 |         elég lesz egy tallér is, ösmerlek, azért hát neked csak egy
 4   1,  13 |       volnál; még abból a korból ösmerlek, mikor a térdeimen üldögéltél,
 5   1,  14 |          sületlenségeket? Én úgy ösmerlek, mint okos embert; teljes
 6   1,  18 |     félénken, halkan.~- Nem, nem ösmerlek. Sose láttalak.~- Hát akkor
 7   1,  19 |      Rozáli, ha akarod; ahogy én ösmerlek, elveszed az eszét, úgy
 8   1,  20 |        vért akarsz vagy effélét. Ösmerlek benneteket.~- Nem, én az
 9   1,  26 |        mondott vagy három nevet: Ösmerlek, Brúlik Marcsa! Hát akkor
10   1,  28 |        Hát miféle lebuj ez, he?! Ösmerlek, gyalázatos piócák! Persze,
11   1,  31 |        fakadt ki az apóka. - Nem ösmerlek többé.~Haraggal váltak el,
12  II,  113| pillanatban aztán »elállj«, mert ösmerlek benneteket, hallgató mamelukok,
13 III,  79 |     ösmersz talán…~- Persze hogy ösmerlek, de a szabályok, barátom,
14  IV,  7  |       fiam. Nem gyanúsítlak. Jól ösmerlek, én neveltelek téged. Nem
15  IV,  56 |     tudod, hiszen jól ösmersz…~- Ösmerlek, az igaz, de én most nem