Rész, Fejezet

 1   1,  4  |        nemesi címerre, s hanyagul odaszólt:~- Látom, kegyelmed is vótum.~-
 2   1,  19 | virágindák a karók közé, a grófné odaszólt tréfásan a pozsonyi inháberhez:~-
 3   1,  20 |           aljával egy irányban és odaszólt hozzá szemrehányó hangon:~-
 4   1,  21 |       kifosztani?« fülig pirult s odaszólt az elnöknek mogorván:~-
 5   1,  23 |       énrám haragudott volna meg, odaszólt bizonyos ellenséges indulattal:~-
 6   1,  29 |          a fejét, s önkénytelenül odaszólt:~- Ön talán rosszul érzi
 7 III,  49 |         velünk szembe. Az alispán odaszólt:~- Miféle jószág az, barátim?~-
 8 III,  78 |         Trefort az ebédnél naivul odaszólt az öregúrnak, mikor az mindennel
 9 III,  88 |  tekintetet vetvén a két földire, odaszólt a bámészkodó pincérhadnak:~-
10 III,  102|    nyitottam rá, midõn az alispán odaszólt hozzám.~- Igaz, igaz. Hiszen
11 III,  148|           midõn fölkelt a jelölt, odaszólt az öreghez:~- Ébredez-e
12  IV,  27 | felhozataláig tartott, mert akkor odaszólt a háziasszony hozzá: »No,
13  IV,  111|           helyre megyünk.« Azután odaszólt a klarinétoshoz: »Aztán
14  IV,  142|           pajtások, Csabay Mihály odaszólt a korcsmárosnak:~- Hozzon
15  IV,  146|    behúzta a lapockái közé s újra odaszólt a kocsishoz vékony hangon,