Rész, Fejezet

 1   1,  23 |            Én a leányt csodálom, mamácska - szólt most az édes mamám. -
 2   1,  23 |         Prakovszkynál.~- Mondom, mamácska, hogy egy leány volt.~E
 3   1,  23 |         De hiszen az lehetetlen, mamácska… olyan messzirõl! Hogy képzelhetsz
 4  II,  97 |          Ma jön el hát elõször a mamácska. A Pannika elalszik, hogy
 5  II,  111|          sem hökkenti meg, sem a mamácska bosszúsra összeráncolt szemöldöke,
 6  II,  111|     Jolly tud haragudni, hanem a mamácska nem, s mikor nagy fenyegetéssel
 7  II,  111|    milliom darabra töredezett, a mamácska - megverte, vagy megpirongatta?
 8  II,  132| engedelmes légy, jó légy, mert a mamácska nézni fog rád.~- És igazán
 9  II,  132|         a tervet tovább.~Tehát a mamácska el fog jönni. Bizonyosan
10  II,  132|       ezen segíteni kell, hogy a mamácska bejöhessen.~Felkelt, lábujjhegyen
11 III,  15 |        bekukucskált az ablakon a mamácska szobájába, egy szakasztott
12 III,  15 |   toalett-tükör elõtt állt, és a mamácska éppen akkor adta fel fejére
13 III,  33 |      szomszéd nappali szobában a mamácska ül egy karszéken, apácska
14 III,  46 |        ki a vajat? Te szeded ki, mamácska? Melyik tálba rakod, édeském?
15 III,  128|     Mondd csak, mikor halt meg a mamácska?~- Nem tudom - szólt egykedvûen -,