Rész, Fejezet

 1   1,  25|          Volt aztán egy harmadik Málnay, a dicsekvõ Kristóf, aki
 2   1,  25| szerecsenyt.~Mindnyájan ösmertük Málnay Ákost, ott ült köztünk a
 3   1,  25|         igen sokszor érintkeztem Málnay Ákossal, ki Thalyt hallgatta
 4   1,  25|        No iszen, csak ez kellett Málnay Ákosnak, hogy minden dolgát
 5   1,  25|        beszéljen, kend - nógatta Málnay.~Mire Varga Mihály oldalba
 6   1,  25|        komájával, hogy igazi-e a Málnay bajusza, vagy nem igazi -
 7   1,  25|         megtapogatni a bajuszát.~Málnay mosolygott. Talán bosszantotta
 8   1,  25|      bora.~- Helyes - jegyzé meg Málnay láthatólag kelletlenül -,
 9   1,  25|           mert igazi - bizonyítá Málnay.~Varga Mihály vidáman kurjantott
10   1,  25|          meg, atyafi - hagyta rá Málnay, egy bárány szelídségével
11   1,  25|       már gyanútlanul beszélgetõ Málnay vállára.~Az öreg úr fölrezzen
12   1,  25|         két kezével nekikapott a Málnay bajuszának, szakállának,
13   1,  25|         a szálak a gránicról? De Málnay türelme is elszakadt, elhalványodék
14   1,  25|        kutatják a kocsikat, de a Málnay bõröndje egyiken sincs:
15   1,  25|        vasútnál elemelte valaki.~Málnay meghökkent és rettentõ haragra