Rész, Fejezet

 1   1,  3  |           a levél. Kati alig bírta könnyeit tartani, s nem egyszer vette
 2   1,  12 |          állította meg a szolgálók könnyeit, megsimogatta a diákok fejét,
 3   1,  13 |            vele az antiliberálisok könnyeit! - mennydörögte idõsb Wildungen.~
 4   1,  14 | mellékkamrájába, s sûrûen hullatta könnyeit. Mégiscsak sok bánat egy
 5   1,  25 |       Molnárné letörülte a patakzó könnyeit a keszkenõjével és fölemelte
 6   1,  26 |        öreg tótot: vagy a felesége könnyeit szárítsa le, vagy a borjúét.
 7  II,  34 |          ablakmélyedésben állt, és könnyeit csak nagy erővel fojthatá
 8  II,  60 |  máskülönben, nem fojthatta vissza könnyeit, és nem bírt meghatottságán
 9  II,  65 |           legkeservesebben hullatá könnyeit.~Ha kérdezték, hogy hallott-e
10 III,  1  |            Látod, látod - szólt és könnyeit törülgette -, mármost csakugyan
11 III,  1  |         harapott, hogy elfojthassa könnyeit.~- Hogy kit szeretek? Senkit,
12 III,  42 |           fiatalasszony megtörölte könnyeit s félénken rebegé:~- Oh,
13 III,  70 |    tehetünk.~Kötényével törülgette könnyeit… vagy hogy talán csak markírozta,
14 III,  136|        Szilágyi elfordulva, hogy a könnyeit letörülgesse, majd ismét
15  IV,  61 |          ide, lelkem, törülje le a könnyeit. Mondok magának valamit.~