Rész, Fejezet

 1   1,  3  |             porban fekvõ, ábrázatából kikelt alakra, elsápadt s egyet
 2   1,  4  |             nem vetett senki, támadt, kikelt magától, mint az õsrengetegek
 3   1,  6  |             nem vetett senki, támadt, kikelt magától, mint az õsrengetegek
 4   1,  7  |             nem vetett senki, támadt, kikelt magától, mint az õsrengeteg
 5   1,  15 |              ajkakon.~Kelemen kanonok kikelt arccal, megdagadt szemekkel
 6   1,  20 | tojáshajigálást megkezdték, egyenesen kikelt ellene:~- Nem illik a püspök
 7  II,  3  |            arcú nõ, lebontott hajjal, kikelt, vonagló arccal kétségbeesetten
 8  II,  7  |           rajta? - riad fel a magából kikelt Cicero.~- Üm! Hát mi volna?
 9  II,  10 |          keresztbefordulva a helyébõl kikelt arc felett tart szemlét,
10  II,  53 |               Sápadt, egész valójából kikelt alak, megtört fényû szemekkel,
11 III,  12 |            elejétõl õsz végéig, amint kikelt, nõtt, rügyöt vetett és
12 III,  12 |               magocskák) elhullott és kikelt. Utak pora meggyûlt a szobor
13 III,  25 |             Még észre se vette, amint kikelt, nõnie sem kellett, mindjárt
14 III,  65 |            tán gyanús volt a színébõl kikelt ábrázatával meg a csomó
15 III,  133|             és érdekes forma, melyben kikelt Magyarország szépséges helyeinek