Rész, Fejezet

 1   1,  2  |          Csak a nagy márványóra ketyegett a szobában: »Soha többé,
 2   1,  5  | negyvenötesztendõs »klepszidra« ketyegett egyforma unalmas taktusban.~
 3   1,  18 |        szólasz?«~Csak a falióra ketyegett a tompa csendben, kimérten,
 4   1,  20 |       juxok következtek.~Az óra ketyegett a fejük fölött, egyre ketyegett,
 5   1,  20 | ketyegett a fejük fölött, egyre ketyegett, néha ütött is, de föl se
 6   1,  20 |        síri csöndbe csak az óra ketyegett a pohárszék tetején. Egy
 7   1,  27 |    lovas kihúzta óráját, de nem ketyegett. No, hát nézzük meg akkor
 8   1,  31 |    csendben csak a doktor órája ketyegett, de még annál is hangosabban
 9   1,  31 |       csöndes lett, csak az óra ketyegett hangosan.~Öreg Kupolyi arca
10   1,  33 |       órát, mely az apáiknak is ketyegett. Fili értéke inkább egyre
11  II,  53 |    Csönd volt. Csak egy vén óra ketyegett. Megcsókolta ismét, azután
12  II,  120|       lomhán járt s egyhangúlag ketyegett a falon, mi suttogva beszélgettünk,
13 III,  56 |     magát. Az óra síri csendben ketyegett, s a nemzetes asszonynak
14  IV,  37 |         mialatt a szekér tovább ketyegett a kátyús kerékvágáson.~Kisvártatva
15  IV,  97 |  hallatszott, és a nagy falióra ketyegett közbe. Olyan csöndesség