Rész, Fejezet

 1   1,  13 |   vakondokok vagyunk - mondá a báró kedvesen -, kivévén a tiszteletes
 2   1,  13 | fenyõerdõfolt közepén csillogott ki kedvesen a ragyogó napfényben a kastély
 3   1,  16 |           fel hömpölyögve. A felség kedvesen integetett a fejével jobbra-balra.
 4   1,  19 |            Láthatja, hogy félek. (S kedvesen utánozta fogaival a vacogást,
 5   1,  19 |     Megfogtalak! - kiáltá egyszerre kedvesen, s diadalmasan megragadta
 6   1,  23 |            Mindegy, azért még ma is kedvesen emlékszem e vasárnapokra,
 7   1,  23 |       nevetnek ki belõle a pipacsok kedvesen, locsog a patak vígan. (
 8   1,  25 |            világon nem tudott olyan kedvesen veszekedni, mint õ, ha a
 9   1,  26 |          megjelent az öreg vidoran, kedvesen, gyanútlanul. Mintha egy
10   1,  26 |            nevetett hozzá csábítón, kedvesen, hogy a professzornak eszébe
11   1,  32 |         való esze. Korholgatta õket kedvesen, szelíden: »Hess, hess,
12  II,  66 |           ragyogó gyönyörûségre oly kedvesen tekintett le az angyal,
13 III,  102|            fölött, a kukoricaszárak kedvesen suhogtak körülöttünk. A
14  IV,  48 |             beszélt neki azonkívül, kedvesen csevegett virágairól, madarairól,
15  IV,  71 |      zavartan.~- Ah - szólt a fejét kedvesen hátravetve -, ön, úgy látszik,