Rész, Fejezet

 1   1,  27|          illetõ Szuhánszky György.~Holéczy nótárius úr elkacagta magát,
 2   1,  27|             Imposztor - jegyzé meg Holéczy -, nem akart gyalogolni,
 3   1,  27|           lábra való - födözte fel Holéczy.~- Igenis - jegyzé meg a
 4   1,  27|          kire gondolsz - dünnyögte Holéczy.~- Hallgass, ugyan hallgass.
 5   1,  27|           erdei tündérre gondolok, Holéczy, hanem az végre is lehetetlen.
 6   1,  27|            Ostobaság - bizonykodik Holéczy. - A cseresznyeszem, amit
 7   1,  27| patyolattermet. Mit mondasz hozzá, Holéczy? Hány ujjadat engednéd érte
 8   1,  27|          föl egyszerre Horváthy és Holéczy.~- Hát nem mondtam még?
 9   1,  27|    nemzetes uraimékat, Horváthy és Holéczy uramat nagy porosan, elõttük
10   1,  27|          az nem lehetetlen - vélte Holéczy.~- Mordizom adta! Nagyon
11   1,  27|          nemigen hazudott - mondta Holéczy -, mert a bársony topánkát
12   1,  27|          kérdé Balassa közömbösen.~Holéczy szólni akart, de Horváthy
13   1,  27|             Egy semmiség az egész. Holéczy barátom észrevette, hogy
14   1,  27|        fölemlítette. Nem így volt, Holéczy?~- De úgy volt.~- És aztán?~-
15   1,  27|          akkor zavarba Horváthy és Holéczy, miért néztek össze titkon,