Rész, Fejezet

 1   1,  32|   iskola gondnokát, tekintetes Halápy Mihály urat, s megparancsolá
 2   1,  32|        vének pedig gyülekeztek Halápy Mihályhoz, a legtekintélyesebb
 3   1,  32|       a két arany a tekintetes Halápy úr zsebében, két kis sárga
 4   1,  32| mozdult, nem akart más gazdát. Halápy úr elégedetlenül járt fel
 5   1,  32|     egyik-másik pajtása várta. Halápy hallotta, amint referál
 6   1,  32|    Canis mater! - kiáltott föl Halápy kedélyesen. - Maga a teológusokkal
 7   1,  32|     volt a szegény fiú, hogy a Halápy szíve megesett rajta.~-
 8   1,  32|        papírlapra.~- De kérem, Halápy úr - hebegte halkan -, az
 9   1,  32|       olyan jól, mint a szabó.~Halápy a fiókjába nyúlt az aranyakért
10   1,  32|       fölhasználni a mondatot.~Halápy fölkacagott, majd enyelegve
11   1,  32|   vagyok - felelte szomorúan. ~Halápy uram hátratántorodott a
12   1,  32|      jelentést és rámosolygott Halápy úrra.~- Ez már helyes, ez
13   1,  32|       mely bevilágítja az éjt. Halápy Mihály neve ismertté lett
14   1,  32| halhatatlan felirat alkotóját, Halápy Mihályt.~Még ugyanabban
15   1,  32|      néhai Markovics Jánostól, Halápy Mihály úrnak, de a kétlelkû