Rész, Fejezet

 1   1,  23 |    határt.~- Nekem már nincsen fogam.~S rettentõ pillantásokat
 2   1,  26 |   magamra, mert fázom, vacog a fogam,~- Nincs rajtam a köpönyeg,
 3   1,  29 |      az ablak mellõl. - Csak a fogam sajog. Csekélység az egész.
 4   1,  29 | Csekélység az egész. Egy odvas fogam van, és a szél megfújta
 5 III,  130|        reszketni kezdtem, és a fogam vacogott.~Oh istenem, bizonyosan
 6 III,  138|    ahogy nézem, elkezd a saját fogam vacogni… Mint mikor az egyik
 7  IV,  72 |     ember volnék.~Pedig csak a fogam fáj. Kisebb baj, de nekem
 8  IV,  72 |    játékot ûzte velem az odvas fogam egy álló hétig.~És ûzné
 9  IV,  72 |   Gyula elmulasztott.~…Szegény fogam, te nekem éltél, de a hazáért
10  IV,  72 |    után.«~Csakhogy az én néhai fogam nem szorul ily banális dicsõítésekre,
11  IV,  72 |       talentum hírébe, engem a fogam hozott abba.~Mégpedig éppen
12  IV,  72 |      abba.~Mégpedig éppen ez a fogam.~Hát az úgy volt, hogy már
13  IV,  72 |  hadiszereplésbõl csak a fájós fogam maradt meg.~De most már
14  IV,  130|  elõtáncosi szerepére vásott a fogam. Ezek a csinos, karcsú fiúk
15  IV,  132|         hogy ámbátor huszonkét fogam hiányzik a harminckettõbõl,