Rész, Fejezet

 1   1,  3  |      kállai kettõs mintájára és felkacagott nagy édesden, hogy csak
 2   1,  13 |       professzor úr.~Jahodovska felkacagott, egész lénye nevetni látszott,
 3   1,  16 |  királyba szerelmes.~Nagyidayné felkacagott:~- Hát megbolondultál? Láttál
 4   1,  18 |    tudhatnám én azt?~Marjánszky felkacagott, aztán halkan jegyzé meg:~-
 5   1,  19 |   mekkora földje?~A szép Rozáli felkacagott:~- A szép bajuszban gyönyörködik
 6   1,  22 |       Jánosné.~A vén boszorkány felkacagott.~- Azt nem lehet. Szép asszony,
 7   1,  26 |  kiveszlek, azt tudhatod.~Hanka felkacagott, de nem a tavasz zengett
 8   1,  29 |     emlékszik, Matuzsálem úr?~S felkacagott azzal a csilingelõ zsongással-bongással,
 9 III,  1  |       herceg, a mi urunk.~Anika felkacagott. Üde nevetése olyan volt,
10 III,  65 |   õriztem meg a gyermekeidet.~S felkacagott, felugrott.~- Hátha… - szólt
11 III,  102|        Mondhatná? Ah! (Gúnyosan felkacagott.) Hát ne mondja, kérem.~-
12  IV,  48 |       volt, kisasszony.~Boriska felkacagott gúnyosan:~- Ha bátorság
13  IV,  68 |       de csak egy percre, aztán felkacagott.~- Hisz én vagyok Tomándy
14  IV,  109| kisasszony.~A jószágigazgató úr felkacagott.~- Ne bolondozzon, amice.
15  IV,  148|      Bohumilla«~Deberneky bácsi felkacagott jóízûen, édesdeden.~- Aha!