Rész, Fejezet

 1   1,  1  |       síró leánynak:~- Hallod-e, Erzse?… Nem szóltam igazat. Ne
 2   1,  3  |            ne féljen tõlem, öreg Erzse, nem vagyok én kísértet.
 3   1,  3  |        fedeztem fel. Jöjjön öreg Erzse, felfedezem magának is.
 4   1,  3  |  mellette pedig ott ül a falócán Erzse néni, mellesleg fonással
 5   1,  3  |       van.~Egyet perdül az orsó. Erzse néni lélegzetet vesz, aztán
 6   1,  3  |       múlva már megzendült a dal Erzse néniék kertjében, szomorú,
 7   1,  3  | kegyelmeteket is, Boris néném és Erzse néném.~Ott hagytuk el egymást,
 8   1,  29 |          s beeresztette lopva az Erzse ingvállába. Ijedten kapott
 9 III,  72 |          keblébe csúsztatta Tóth Erzse. (Hozzá ne nyúljon kend
10 III,  72 |     veretett sarkantyút. Hát még Erzse? Azt már jobb el se mondani,
11 III,  72 |         szólott a király halkan.~Erzse hálás szemeket vetett a
12 III,  72 |          nem, az halál fia.~Tóth Erzse szemeiben megeredtek a könnyek
13  IV,  18 |    mondtam neki a nyavalyásnak: »Erzse, mért nem húzol ködmönt
14  IV,  142|          van, hogy nem ápolja?«~»Erzse a városba ment a patikába -
15  IV,  142|         pénteken éjjel beszaladt Erzse az istállóba.~- Gyere, gyere