Rész, Fejezet

 1   1,  14 |        az Eszter kedveért, hogy énvelem kibékülhessen. Most már
 2   1,  14 |      néha, mikor sok ügye volt, énvelem íratta alá a nevét az aktákon.~
 3   1,  14 | derekamat. Mert tessék elhinni, énvelem is megtörténhetik. Hanem
 4   1,  26 |      Nem, nem. Mi történt volna énvelem? Úgy élek itt, mint egy
 5   1,  29 |       adtak gyermekeiknek, csak énvelem történt kivétel. Tudod,
 6   1,  32 |        tekintett végig rajta.~- Énvelem ugyan nem jön, mert ez nem
 7   1,  33 |      nincs élettörténetem. Amik énvelem történtek, azok inkább a
 8  II,  99 |     jött, hogy velem csevegjen? Énvelem? Mily különös! De hogyan
 9  II,  113|     lépni, asszonyom.~- Hogyan? Énvelem? Ki ellen?~- Természetesen
10  II,  127|     jött, hogy velem csevegjen? Énvelem? Mily különös! De hogyan
11 III,  90 |         keserûen. - Nem törõdik énvelem senki. Tudják, hogy szegény
12 III,  105|     mondta - nekem pedig azt.« »Énvelem kezet szorított, nem adnám
13 III,  145|       Londonnal történt egyszer énvelem szemben. Benne lesz különben
14  IV,  68 |         mer velem így beszélni? Énvelem… Hallatlan!~- Ne mókázz,
15  IV,  146|      vakarta.~- Ilyesmi is csak énvelem történik - dohogta keserûen. -