Rész, Fejezet

 1   1,  3  |            kelmetek?~Az öregebbik atyafi nyájasan felelt vissza a
 2   1,  3  |          fejadót - élcelt a másik atyafi, kinek lábajárása hasonlított
 3   1,  3  |          milyen fekete!~- Látjuk, atyafi, látjuk - szólt az orvos -
 4   1,  4  |        keresztkoma, hetedízigleni atyafi, meg aki azzá akar lenni
 5   1,  8  | keresztkoma, minden hetedízigleni atyafi, meg aki ezután azzá akar
 6   1,  11 |        hadonász kezeivel! A másik atyafi pedig fölszedte az irháját!
 7   1,  25 |           elõbb!~- Hát nézze meg, atyafi - hagyta rá Málnay, egy
 8   1,  33 |         csak imitt-amott volt egy atyafi, aki »öcsémnek« szólította,
 9   1,  33 |         Mindig lesz nálad egy-két atyafi.~- De hiszen éppen ezt nem
10  II,  33 |     ATYAFISÁG~Egy kedélyes vidéki atyafi a következõképp ismertette
11  II,  93 |    csütörtöknél. Értette kend?~Az atyafi nem értette, hanem azért
12 III,  13 |        ilyenkor. Ha valami vidéki atyafi idekerül nappal, az, ha
13 III,  101|       vidám arccal fogadta.~- No, atyafi, hát majd csak csinálunk
14  IV,  13 |    visszakiáltottam.~- Jöjjön be, atyafi, megveszem én a cédulát.
15  IV,  147|       hintón vitt a Czobor (közel atyafi nekünk) kirándulásra a lietavai