Rész, Fejezet

 1  II,  28 |       a selyemzsinór alá.~»Oh, Allah! mit tegyek? - kiáltá a
 2  II,  28 |   Sugallj egy mentő eszmét!«~S Allah megkönyörült rajta. Tekintetét,
 3  II,  28 |    megcsonkítá magasságában az Allah dicsõségére emelt épületet.~
 4  II,  54 |       különben felakasztatlak. Allah megáldjon, édes gyermekem!~
 5  II,  54 |   porontyok számára pazaroljam Allah áldását. Mondd meg uradnak,
 6  IV,  127|    Mind erõsebben hangzott az »Allah«, egyre halkabban a »Jézus«,
 7  IV,  127|     haldoklók ajkain, csak az »Allah« harsogott egyedül. Allah
 8  IV,  127|      Allah« harsogott egyedül. Allah maradt a gyõztes.~Szondy
 9  IV,  135|     haláluk után, míg ellenben Allah minden mohamedánusnak már
10  IV,  145|  nyomta és a mekkai vásárokon, Allah bocsásson meg neki, enyves
11  IV,  145|       Üres szóbeszéd is lehet. Allah lát csak a vesékbe.~Mennyivel
12  IV,  145| legtökéletesebb muzulmán, kibe Allah a maga lelkét küldé.«~Abdallahnak
13  IV,  145|         miért jöttem hozzád?~- Allah vezetett ide, foglalj helyet.~-
14  IV,  145|    alkalmas lovat és utazz el. Allah segítsen az úton és céljaidban!
15  IV,  145|       Jó lélek, bárki légy is, Allah nevében segíts rajtam, ne