Rész, Fejezet

 1   1,  18 |          fény ömlött el újra.~- Nem adhatom, mert engem illet, mert
 2   1,  18 |            Hogy-hogy?~- Mert mégsem adhatom a leányt.~- Nem adhatod? -
 3   1,  20 | kifogástalan ember. És végre is nem adhatom férjhez mindegyiteket Esterházy
 4   1,  24 |            hogy csak biztos kezekbe adhatom.~- Nyugodt lehet.~Õrült
 5   1,  25 |        leányodtól.~- Nem lehet, nem adhatom egy Molnárnak.~- De mikor
 6   1,  25 |      negyvenért adja.~- Jaj, én nem adhatom úgy oda, mert én õtet jobban
 7  II,  60 |             nem?~- Elhoztam, de nem adhatom - fuldoklá a szegény árva.
 8  II,  123|         hörgi fojtott hangon -, nem adhatom egyiket sem. Verjenek elõbb
 9 III,  24 |       istenért? Hiszen csak oda nem adhatom a vármegye rabját - aztán
10 III,  77 |          kell lennem este, s át nem adhatom magam a békés családi estelizésnek.~
11 III,  144|           ülsz.~- Én a székemet nem adhatom.~Kivicsorította fogait a
12  IV,  17 |     olcsóbban kapja a magáét.~- Nem adhatom olcsóbban… százszor megmondtam.~-
13  IV,  30 |             Ha megöletem, akkor nem adhatom Delmának férjül, s ha Delmának
14  IV,  85 |          kutya.~- Én a székemet nem adhatom - kötölõdzik a professzor.~
15  IV,  127|            Kegyelmedé volt, hát nem adhatom én sem másnak.«~Mire visszaírt