Rész, Fejezet

 1   1,  24 |     hegygerincét és eltakarta az utánunk jövõket. Semmit se lehetett
 2   1,  24 |       csakugyan kibontakoztak az utánunk jövõk. De szent ég! Hova
 3   1,  26 |         mi hasznunk belõle? Hisz utánunk jön.~- Akkor tovább megyünk -
 4 III,  1  | Krisztina? Hozasd el a kancsókat utánunk a szobába. Igen, urak, menjünk
 5 III,  2  |    tekintetes uram! Úgy jönne az utánunk, mint a malac a kukoricásszakajtó
 6 III,  40 |    Hátranéztem. Két paraszt jött utánunk; az beszélgetett.~- Ez bizonyosan
 7 III,  44 |         Jól van, jól - kiáltotta utánunk -, hanem azt megmondom,
 8 III,  45 |          ott nyüzsgött elõttünk, utánunk a sok szebbnél szebb fehérnép
 9 III,  62 |      szívja erejét, reánk ügyel, utánunk mozdul.~Nem igaz abból egy
10  IV,  1  |    félénken, attól tartva, anyám utánunk néz valahonnan.~Gyönyörû
11  IV,  27 |         ördög sem kérdezõsködött utánunk, mikor a huszadik évet elértük.~*~
12  IV,  34 |         Két izmos szolgáló hozta utánunk görnyedezve az ennivalót,
13  IV,  42 |          ajtónál, amint becsukta utánunk, és hallgattuk, hogy fogja
14  IV,  137|         mozgás.« Lomhán tipegett utánunk a bozóttal, labodával fölvert