Rész, Fejezet

 1   1,  2  | bepillant a vele szemben álló tükörbe, kettõt teszek egyre, hogy
 2   1,  8  |     úr egy-kétszer fölkelt, a tükörbe nézett, meg leült, aztán
 3   1,  18 |        hogy szoktál-e te néha tükörbe nézni?~Mihály úr elnevette
 4  II,  3  |     egy a behajlásnál függött tükörbe... Egy ember kuszált hajjal,
 5  II,  5  |    magára, nem sokat szeret a tükörbe nézni; különben is arról
 6  II,  6  |      futó pillantást vetett a tükörbe, majd újra megállt Ilonka
 7  II,  129|    kapva Erzsikét - ha abba a tükörbe más belenéz, mindjárt megvakul.~-
 8  II,  132|  belenézni.~- Nem lehet ám. A tükörbe csak én látok; te mindjárt
 9  II,  132|  bizony.~- Hát belenézett-e a tükörbe?~- Persze, hogy belenéztem.~-
10  II,  132|     no. Ide hallgass! Mikor a tükörbe belepillantottam, az édesanyád
11 III,  2  |   szomorú pillantást vetett a tükörbe, sóhajtott és lehajtotta
12 III,  57 |    szobában, majd a nagy álló tükörbe vetett futó pillantást:
13 III,  97 |     Nem én, a világért sem. A tükörbe se nézek én, elmúlik abba
14  IV,  108|  freccsent. Mikor letörülte a tükörbe nézett, s az idegen vércsepp