Rész, Fejezet

 1   1,  4  |            Feje zúgott; az a gondolat tombolt benne, hogy õ most azt kiáltaná
 2   1,  9  |            udvarias levelet.~- Hah! - tombolt a Kléner úr lelke örömreszketve…
 3   1,  9  |            fölforrt, a düh mint orkán tombolt bennem. Egy irtózatosat
 4   1,  13 |            ráugrott, taposta, gyúrta, tombolt rajta.~- Pusztulj hazugság,
 5   1,  24 |              együtt.~A társaság pedig tombolt, ujjongott.~- Igazi gavallér -
 6   1,  28 | kiutalványoztatni.« Szlebenits Mihály tombolt a dühtõl meg a gyönyörtõl
 7   1,  32 |            egymást…~Képzelhetni, hogy tombolt, hogy dühöngött az a kemény
 8  II,  51 |          bennem is bizonyos szilajság tombolt Igen ám, sir Lamiel. Csakhogy
 9  II,  69 |        hajlongott.~Benn a szíve pedig tombolt örömében.~Hûh! Milyen diadal
10  II,  72 |            égett arcán, s a bosszúság tombolt lelkében. Legalább már ne
11  II,  91 |          kenyegették volna a hátamat. Tombolt bennem a hazafiúi érzelem,
12 III,  148|               A nép örült, éljenzett, tombolt, kurjongatott. Nagy bankettek
13  IV,  45 |     kevélységével a szobájába, és úgy tombolt ott, mint egy megdühödött
14  IV,  97 |             is látja.~- Az mindegy! - tombolt a kis kövér emberke. - Be