Rész, Fejezet

 1  II,  54 |           valaha bég korában a jó Szondy vitéztõl kapott emlékül,
 2  IV,  115|   szállítólevélre azt írta: küldi Szondy György. Nini, nini, a becsületes
 3  IV,  115|          Nini, nini, a becsületes Szondy Gyurka, akirõl én annyi
 4  IV,  127|     aludtak, leölte. Drégel nevét Szondy György dolga tartja. Tátika,
 5  IV,  127|      idõben két parancsnoka volt: Szondy György és Békefalussy Gergely.
 6  IV,  127|          dicsõvé az utódok elõtt.~Szondy volt csak otthon. Mihelyt
 7  IV,  127|       kétségbeesetten védelmeztek Szondy katonái, kis idõ múlva összeomlott,
 8  IV,  127|    összeomlott, maga alá temetvén Szondy sok katonáját s legvitézebb
 9  IV,  127|            Ali csodálkozott, hogy Szondy nem adja meg magát. Várt
10  IV,  127|           Eredj te becsületes pap Szondy Györgyhöz, az én képembe.
11  IV,  127| hõsködésben?~Elindult Márton pap, Szondy jó kedvvel fogadja.~- Éppen
12  IV,  127|  rábeszélõ tehetségét se kímélve.~Szondy a fejét rázta.~- Ali becsületes
13  IV,  127|    résekhez, vitézek! - vezényelt Szondy, kemény tûzzel fogadva a
14  IV,  127|           Allah maradt a gyõztes.~Szondy is ott feküdt holtan a várkapu