Rész, Fejezet

 1   1,  25 |         abban, hogy Pali bácsinak szólított? Nevetséges volt ezért dühbe
 2   1,  26 |      ösmertél rám.~- Hát mért nem szólított meg?~Illegette magát, mozgott
 3   1,  28 |          Minden pincért Aladárnak szólított.)~- Mi volt, kérem alásan?~
 4  II,  15 |         nagy szájra.~- Mi kell? - szólított meg mogorván az én uram,
 5  II,  120|     rongyos külsejû, sovány ember szólított meg.~Hátrafordultam. Az
 6 III,  52 |         kanonok, mert csak te-nek szólított mindenkit.~- A kamatokat
 7 III,  95 |           s maga õfensége vidáman szólított meg néhányunkat… Nekem ezt
 8 III,  95 |        õfensége, s egy másik urat szólított meg egészen más tárgyban.~
 9 III,  102|        kisasszony, hogy a nevemen szólított, azt hittem, nem is ösmer.~-
10 III,  132|          Egy akadémikus ismerõsöm szólított meg a nyár elején:~- Ni,
11  IV,  24 |          Ejnye, ejnye…~- Magácska szólított meg? - kérdém a szép cicustól
12  IV,  49 |           akit Hebeley úr »pertu« szólított, amire az büszkén tekintgetett
13  IV,  129|         messziről s emberi hangon szólított meg:~- Mit árul, bácsi?~-
14  IV,  152| összerezzenek, õt hallom, bár nem szólított; hátrafordulok, ott kell