Rész, Fejezet

 1   1,  9  |        FEJEZET~(Egy kis epizód a szerzõ életébõl, s áttérés a regény
 2   1,  9  |     dolog történik, ~hogy maga a szerzõ sem tud annak címet adni.)~
 3   1,  9  |         XXVI. FEJEZET~(Melyben a szerzõ elbúcsúzik anélkül, hogy
 4   1,  13 |        tovább viszi történetét a szerzõ~ ~Éppen a vizsgák ideje
 5   1,  13 |                Epilóg,~melyben a szerzõ részint újságokból, részint
 6   1,  20 |        haszontalan dúdolásába.~A SZERZÕ VÉGSZAVA AZ OLVASÓHOZ~És
 7  II,  113|       állott ott bûnbánólag, s a szerzõ elpirulva.~Gróf Cserényi
 8  II,  120|      amit e császárról írt meg a szerzõ, mígnem odáig jutott, hogy: »
 9  II,  135|    tizennegyedik napot viszont a szerzõ engedi át elképzelni az
10 III,  21 |        jelenetét fúrja-faragja a szerzõ, egy töpörödött vén ember
11 III,  123| fátyolozott hangon. (Mert minden szerzõ elfogult, mint a szerelmes,
12  IV,  5  |          van még, hogy azt már a szerzõ meg sem éli, de talán még
13  IV,  90 |    véletlenül boltomba vetõdik a szerzõ fia, Müller Gábor, a mérnök,
14  IV,  146|     bírálatra, s hogy a névtelen szerzõ S. Zs. betûk alatt a »szerkesztõi