Rész, Fejezet

 1   1,  12 |       Nem biz én - felelte Laci röstelkedve, s átnyilallott szívén a
 2   1,  13 | tanultuk - felelte a sipsirica, röstelkedve, hogy nem tudja.~- Micsoda? -
 3   1,  13 |         kényes tárgyat, mintegy röstelkedve, szégyenlõsen.~- Hát igenis,
 4   1,  13 |         Semmit se tud - felelte röstelkedve, mintha õ lenne annak az
 5   1,  24 |        a háziúr fáradtan, kissé röstelkedve, hogy rossz gazda hírébe
 6   1,  25 |    mondá Kállay Ákos egy kicsit röstelkedve a téma miatt.~- No, lássa,
 7   1,  26 |        vagy nem lesz már?~A pap röstelkedve sütötte le szemeit tányérjára.~-
 8   1,  26 |         beszélgetés, mert Hanka röstelkedve ejtette ki a pogány szavakat,
 9   1,  28 |  hallottunk semmi vihart (pedig röstelkedve vártuk), sõt ellenkezõleg,
10 III,  132|    lettem volna - pattantam fel röstelkedve -, voltam, bizonyosan voltam,
11  IV,  117|         kié itt?~Pereszlei uram röstelkedve húzta be fejét a válla közé:~-
12  IV,  127|     lesz valahogy - dörmögte az röstelkedve.~Bosszankodott. Egy kis
13  IV,  128|       álltam meg, tehetetlenül, röstelkedve, míg az öreg Veréb egykedvûen
14  IV,  131|        kísértésnek. »Jó - szólt röstelkedve -, odaadom mind a két tárgyamat.« »